A gondolatok a magyar adósságszabályról címû tanulmány egyik szerzõje, Baksay Gergely pénteken sajtótájékoztatón elmondta: a magyar adósságszabály sem mentes attól a "gyermekbetegségtõl", amely minden adósságszabályra jellemzõ, vagyis hogy a fiskális politikától független tényezõk is befolyásolják.

Palotai Dániel, a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáért felelõs ügyvezetõ igazgatója az idõzítésrõl azt mondta: úgy látták, eltel annyi idõ, hogy érdemes levonni a következtetéseket az adósságszabállyal kapcsolatban. Hozzáfûzte, hogy az Európai Unióban is folyamatos a diskurzus az adósságszabályok megfelelõségérõl.

Baksay Gergely kifejtette: olyan ideális költségvetési szabályt kerestek, amely minden, a költségvetési politika hatáskörébe tartozó tényezõre kiterjed, de semmilyen olyanra nem, ami attól független; ilyen szabályt elméletileg sem egyszerû alkotni. Kritérium volt az is, hogy a gazdaság ciklikus ingadozását minél inkább "simítsa" a szabály, összhangban a költségvetési politika céljaival, vagyis ne legyen prociklikus, a gazdasági ciklusokat erõsítõ hatású.

Az a költségvetési mutató, amely mentes a fiskális politikától független hatásoktól, az a ciklikusan igazított elsõdleges egyenleg - erre jutottak az elemzésben - mondta el Baksay Gergely, hozzátéve, hogy ezzel szemben az adósságot számos tényezõ befolyásolja a költségvetés hiányán kívül is.

A szakértõ elmondta: arra a következtetésre jutottak, hogy az adósságot központba állító fiskális szabályok nem képesek megfelelni - vagy csak aránytalanul bonyolult és nehezen számszerûsíthetõ kikötések mellett - annak, hogy elsõdlegesen a fiskális politika hatáskörébe tartozó tényezõket vegyenek figyelembe.

Ennek ellenére több ország alkalmaz adósságszabályokat, bár általában másodlagos szabályként, és inkább a kiadásokra és az egyenlegre vonatkoznak a fiskális szabályok, míg Magyarországon az adósság áll a költségvetési szabályok középpontjában.

A cikk emlékeztet arra, hogy Magyarországon a jelenleg érvényes fiskális szabályrendszert az alaptörvény és a stabilitási törvény hozta létre. A szabály szerint a GDP-arányos bruttó államadósság nem lehet magasabb 50 százaléknál, illetve ha meghaladja ezt a felsõ határt, akkor az Országgyûlés csak olyan költségvetési törvényjavaslatot fogadhat el, amely az adósságráta csökkentését tartalmazza.

A magyar adósságszabály azt a célt tûzte ki, hogy a gazdasági csökkenés kivételével minden évben mérséklõdjön az adósságráta. Számpéldával bemutatható, hogy ez a gazdasági ciklus egyes szakaszaiban prociklikus fiskális politikához vezethet. Ez azt jelenti, hogy a fiskális politika nem enyhíti, hanem erõsítheti a gazdaság ciklikus ingadozásait, tehát nem tud eleget tenni stabilizáló funkciójának - mondta Baksay Gergely.

A cikk foglalkozott az adósságszabály egy másik lényeges elemével is. Rugalmasságot biztosít ugyanis a szabály alkalmazásának, miszerint finanszírozási eszközökkel a hiánytól eltérõen alakítható az adósság. Ezáltal elkerülhetõvé válik a prociklikus fiskális politika, ezzel párhuzamosan viszont csökkentheti a fegyelmezett fiskális politika kikényszeríthetõségét - hívta fel a figyelmet a szakértõ.

Elmondta: nem biztos, hogy a jelenlegi magyar szabályrendszer "a legjobb nemzetközi gyakorlatnak megfelelõ", a jelenlegi szabálynak biztosan van néhány eleme, amelyet érdemes lenne megreformálni; az adósságképlet nemcsak prociklikusságot okozhat, hanem túlságosan szigorú is lehet, azonban az MNB-nek nincs kidolgozott javaslata alternatív költségvetési szabályra.

Palotai Dániel hangsúlyozta: az adósságszabály megalkotásakor kiemelt jelentõsége volt annak, hogy egy olyan érthetõ és hiteles szabály szülessen, amely kellõen szigorú, és azt sugallja a befektetõk, a piacok számára, hogy komoly az elkötelezettség az államadósság csökkentésére.  Egy másik, a jegybanki eredményt körüljáró tanulmányról Kékesi Zsuzsa, az egyik szerzõ elmondta: arra számítanak, hogy az MNB-nek idén sem keletkezik vesztesége, mivel a kamatveszteséget az idei év devizaeladásain elért nyereség ellensúlyozhatja.