Egy kanadai Alzheimer kutatás szerint, ha valaki az anyanyelvén túl egy idegen nyelvet is folyékonyan beszél, annál 4-5 évvel késõbb kezdenek kialakulni a tünetek, mint egynyelvû társaiknál. Thomas Bak, a skóciai Edinbourgh Egyetem kutatója kíváncsi volt, hogy ez pusztán a nyelvre vezethetõ-e vissza, vagy a képzettségi, esetleg bevándorlási státuszból adódóan alakul ki ez az eltolódás, az elsõ tanulmány ugyanis Torontóban készült, ahol a legtöbb kétnyelvû kanadai él, ezért a bevándorlási háttér sem volt elhanyagolható. Emellett azt is ki szerette volna deríteni, hogy az elmezavar más formái esetében is érvényes-e ez a megfigyelés?

A lengyel gyökerekkel rendelkezõ Bak közös projektbe kezdett egy indiai neurológussal, Suvarna Alladival, aki az indiai Nizam Orvostudományi Intézetben (NIMSH) kutatja a memóriazavarokat. "Indiában a többnyelvûség a mindennapok része" - utalt Bak arra a tényre, hogy a hatalmas területtel és népességgel rendelkezõ országban a különbözõ nyelveket beszélõ népcsoportok közös nyelvként gyakorlatilag az angolt használják.

A kutatók összehasonlították a NIMSH-ben az elmúlt hat évben megfordult közel 650 ember tüneteinek kialakulásakor betöltött életkoraikat. A kezeltek közel fele legalább két nyelvet beszélt. Esetükben a tünetek átlagosan négy és fél évvel késõbb kezdõdtek, mint az egynyelvû betegeknél. "Elképesztõ módon a tünetek kialakulásában tapasztalt eltolódás éveinek száma megegyezik az indiai mintában a mi eredményeinkkel" - mondta Ellen Bialystok, a torontói York Egyetem tudósa, aki az eredeti kanadai tanulmányt készítette.

Mi több ugyanez a séma rajzolódott ki az Alzheimer mellett másik két elmezavarnál, a frontotemporális és a vaszkuláris demenciánál is. Az eredmények igaznak bizonyultak egy olyan csoportnál is, melyben írástudatlanokat vizsgáltak, vagyis a kétnyelvûség elõnyei úgy tûnik nem függenek a képzettségtõl. A kétnyelvûség és az elmezavar befolyásolása közötti kapcsolat egyik vezetõ elmélete szerint a kulcs az egyik nyelv folyamatos elfojtása, illetve a két nyelv közötti váltogatás lehet. "Az állandó kapcsolgatás és az elfojtás folyamatos agytornát eredményez" - magyarázta Bak.

Amennyiben a nyelvek közötti váltogatás az ok, az megmagyarázná, hogy miért nem tapasztalhatók további elõnyök azoknál, akik kettõnél több nyelvet beszélnek. Bak következõ lépésként azt vizsgálja, hogy akik életük késõi szakaszában kezdik el a nyelvtanulást, azok ugyanúgy kamatoztatnak-e ebbõl, mint akik már kétnyelvûként nõttek fel. Az elõzetes eredmények szerint igen, vagyis úgy tûnik, az idõsebbeknek sem késõ elkezdeni. "Sokkal olcsóbb, mint számos más agytorna és társadalmilag is élvezetesebb, emellett folyamatos munkára készteti az agyat" - összegzett Bak.