Magyarországon általában kutyát tartanak a telek és ház õrzésére, pedig több olyan állat is van, amely harciasan védi a területét a betolakodóktól. Van köztük olyan, amelyik inkább csak jelezni jó, de olyan is, amelyik akár komoly sérüléseket is tud okozni. Ha esetleg valami különleges állatot tartanánk kutya helyett, akkor érdemes az önkormányzati állattartási rendeletbõl tájékozódni, hogy a lakhelyünkön milyen és mennyi állat tartása engedélyezett.

Házilúd

A libák rettentõen agresszívan tudnak reagálni az idegenek közeledésére, hangos gágogással és sziszegéssel rontanak a betolakodónak. (A történet szerint Rómát is a ludak védték meg a betolakodóktól, ugyanis gágogásukkal jelezték az ellenség közeledtét.) Csapatban a leghatékonyabbak, különösen, ha egy gúnár és néhány tojó van együtt. Nemcsak a betörõknek, hanem a többi háziállatnak, például kutyának és macskának is nekitámadnak, ha fenyegetve érzik magukat. Noha nem szabad alábecsülni a libákat, azért igazán hatékonyan nem tudnak fellépni egy betolakodóval szemben, de jelezni, illetve elijeszteni jók lehetnek. (Ezen a videón látható, milyen harciasak tudnak lenni.)

Szamár

A szamarakat már régóta használják a nyájak mellett kóbor kutyák, farkasok, sakálok ellen, ugyanis ösztönösen támadásba lendülnek, ha egy ragadozót látnak. A tapasztalatok alapján nagyon hatékonyak is. Territoriális állatok, és jellemzõen nem kedvelik az idegeneket. A szamarak elsõdlegesen a hallásukra és látásukra támaszkodnak, és az illetéktelen behatolóval szemben elég határozottan lépnek fel. Hangos iá-zással fogadhatják, megrúghatják és meg is kergethetik.

Láma

A szamarakhoz hasonlóan a lámát is elõszeretettel alkalmazzák juhok mellett. Ezek is territoriális állatok, és jellegzetes hanggal jelzik a betolakodót, akit rúgnak és üldöznek. A hímekkel érdemes vigyázni, mert õk túlzottan agresszívak is lehetnek. Egyedüli állatként hatékonyabbak, mint csapatban, és hozzáértõk szerint nem szerencsés a legnyugodtabb állatot választani, mert abból nem biztos, hogy jó házõrzõ lesz.

Ha mégis maradnánk a kutyánál

A betörõket ma már sokszor a kutya jelenléte sem tartja vissza, mert méreggel átitatott hússal könnyedén kiiktathatják a négylábú házõrzõt. Azt megtanítani a kutyának, hogy ezeket akkor se vegye fel, ha nincs ott a gazda, nagyon nehéz. Célszerû inkább leválasztani az elõkertet, hogy ne legyen olyan egyszerû beetetni a kutyát.

Házõrzõ kutya keresésénél két szempont szerint választhatunk. Vannak a jelzõkutyák, amik jellemzõen közepes testûek, és kitartó ugatással próbálják elriasztani a betörõt, ezzel pedig felhívják a tulajdonos és a szomszédok figyelmét. Erre a célra kiválóak a magyar terelõfajták, például a puli és a mudi, de egy keverék kutya is tökéletesen megfelelhet ennek a célnak. Ezeknek a kutyáknak a hátránya lehet, hogy a legkisebb neszre is ugatással reagálhatnak.

A nagytestû területõrzõ kutyák (például a nagytestû pásztorkutyák, mint a kuvasz, kaukázusi juhász, moszkvai õrkutya) jellemzõen csak akkor reagálnak, ha az illetéktelen behatoló már a kerítésen belül van. Akkor viszont nagyon határozottan lépnek fel a betörõvel szemben, és nagy eséllyel támadni is fognak. Ha azonban a betörõ elõzetesen feltérképezte a terepet, és tudja, hogy van kutya, akkor valószínûleg lesz nála valamilyen önvédelmi eszköz, és nem biztos, hogy abból az összecsapásból a kutya épségben fog kikerülni.

A kutyaiskolákon folyó õrzõ-védõ képzés során segíthetnek felkészülni az idegennel szembeni találkozásra, de itt a kutyáknak azt tanítják meg, hogy csak a menekülõ emberbe haraphatnak bele. Ha viszont az illetõ megáll, akkor a kutyának ugatva õriznie kell. (Persze a betörõk a kutya láttán ritkán szoktak megállni.)

Bizonyos esetekben arra sincs szükség, hogy a kutya ténylegesen õrizzen, mert már a jelenléte elég lehet ahhoz, hogy távol tartsa a betörõt. Erre a célra különös jó választás lehet egy fekete színû eb, mert az emberek többségébõl ezek a kutyák bizalmatlanságot váltanak ki.