2024. április 19. Péntek, Emma.
 
52 millió éves földicseresznyét találtakForrás: richpoi.com
Utolsó módosítás: 2013-11-11 08:48:48
Dél-Amerikában eddig csak a növénycsalád megkövült magjai kerültek elõ, a növényi fosszíliák többségét Európában találták meg.

Több mint 52 millió éves mexikói földicseresznyét találtak Argentínában. A megkövült növény a burgonyafélék családjának elsõ dél-amerikai lelete - hangzott el egy kongresszuson az Egyesült Államokban. A megkövült tomatillo spanyol neve ellenére nem paradicsom, és magyar neve ellenére nem is cseresznye. Az 52,2 millió éves kövületre a fosszíliákban gazdag Laguna del Huncóban bukkantak rá - tudósított a Live Science tudományos-ismeretterjesztõ portál az Amerikai Földtani Társaság denveri kongresszusán elhangzott elõadásról.

Peter Wilf, a Pennsylvaniai Egyetem õsnövénytan-kutatója csodálkozott, hogy a több mint tízezer összegyûjtött lelet között csak egyetlen mexikói földicseresznye van. Az õsi zöldség - rendszertani nevén Physalis - összelapult kövülete nagyon hasonlít modern leszármazottjához. Sötét gyümölcsét papírszerû héj védi, mint a mai földicseresznyéét - magyarázta a szakember.

A 23 milliméter széles kövület héja abban is emlékeztet a modern földicseresznyére, hogy csészéjén hosszanti irányban öt nagyobb és öt kisebb borda látható. A mexikói földicseresznyét - a paradicsommal és a padlizsánnal együtt - a burgonyafélék családjába sorolják, és mind az új lelet, mind a genetikai elemzés arra utal, hogy ez a növénycsalád Dél-Amerikából származik, sok változata is ott alakult ki.

Dél-Amerikában eddig csak a növénycsalád megkövült magjai kerültek elõ, a növényi fosszíliák többségét Európában találták meg. Az eddig fellelt legkorábbi, magnál nagyobb dél-amerikai paradicsomkövület is csak 16 millió éves. "Az egész burgonya-paradicsom-padlizsán család legrégibb nyomát találtuk meg, és a lelet bizonyítja, hogy a növénycsalád dél-amerikai eredetû. A felfedezés a borgonyafélék evolúciós történetének kezdetét is lényegesen korábbi idõpontra helyezi" - hangsúlyozta elõadásában a kutató.


Ehetõ földicseresznye

A földicseresznyék Dél-Amerikából, valószínûleg az Andok Egyenlítõl délre fekvõ vidékérõl származnak, és több fajuk nemesítését is ott kezdték meg (még az indiánok). Mérsékelt éghajlaton kerti dísznövényként termesztik. A nemzetség mintegy 30 faja közül egy, a lampionvirág a Kárpát-medencében is megél, de ennek termése mérgezõ. Rokonaihoz (mint például a paradicsom) hasonlóan bokrokon nõ; ezek mérete fajonként erõsen különbözõ. Amíg a termés meg nem érik, a papírvékony levelek lampionszerû burokként veszik körül a gyümölcsöt. Ennek mérete és formája mint az egresé, a színe fajtánként más és más. Húsa puha és lédús; benne sok apró, sárgásfehér magot találhatunk.

A földicseresznye a lampionvirág (zsidócseresznye) rokona, ám azzal ellentétben nem mérgezõ. Fontos tudni, hogy mérgezõ minden hasonló külsejû növény, ami nálunk erdõn-mezõn megterem, így ha ilyesmit látnak valahol vadon, ne eszegessék, mert csúnya vége lehet. A nevét állítólag onnan kapta, hogy amikor megérik, a termés lepottyan a földre. Ha ilyesmit növesztenének otthon - magról elvileg palántázható -, ne szedjék le a növényrõl, mert amíg fent van, éretlen. Kertészeti infónk szerint magról ültetve minimum 8 hét bent, és a fagyveszély elmúltával napos helyen kint.


Ez nem egy édes lédús gyümölcs, hanem egy egyszerre fanyar, de közben kesernyésen aromás érdekesség. Roppanós a héja, és tele van apró, ehetõ kis magokkal. Olyan mintha apró szezámmagok lennének benne. Teljesen érett állapotában az ízét úgy szokták jellemezni, hogy az ananász és a paradicsom között félúton, ez az Intersparos adag viszont nem volt egy ízorgia, inkább olyan se íze, se bûze. A húsa nagyon puha, olyan mintha már elve gyümölcspüré lenne a roppanós vékony héj alatt. A földicseresznye a paradicsomhoz hasonló "bokrokon" nõ, és papírvékony lampionszerû levelek ölelik közre. Leginkább a koktélparadicsomra hasonlít a külseje, a belseje és a színe is. Az íze is az éretlen paradicsoméra hajaz. Mérete változó, de leginkább akkora mint egy egres.

Az egész gyümölcs tehát ehetõ, de az erõsen bordázott, sárgástól világosbarnáig terjedõ gyümölcsburok (hártyahéj) nem. Éretlenül még az éretten ehetõ fajok gyümölcse is mérgezõ. Fogyasztják nyersen, de készítenek belõle gyümölcssalátát, illetve kiadós salátát, kompótot és lekvárt is. Tortákhoz is jó. A penészedés elkerülése érdekében tárolni nagyon száraz és levegõs helyen kell.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!