A számítógépes vírus olyan program, amely saját másolatait helyezi el más, végrehajtható programokban vagy dokumentumokban. Többnyire rosszindulatú, más állományokat használhatatlanná, sõt teljesen tönkre is tehet. A vírusok manapság jellemzõen pendrive vagy e-mail segítségével terjednek, az internetes böngészés mellett. A számítógépes vírusok mûködése hasonlít az élõvilágban megfigyelhetõ vírus viselkedéséhez, mely az élõ sejtekbe hatol be, hogy önmaga másolatait elõállíthassa. Ha egy számítógépes vírus kerül egy másik programba, akkor ezt fertõzõdésnek nevezzük. A vírus csupán egyike a rosszindulatú szoftverek (malware) számos típusának. Ez megtévesztõ lehet a számítógép-felhasználók számára, mivel mára lecsökkent a szûkebb értelemben vett számítógépes vírusok gyakorisága, az egyéb rosszindulatú szoftverekhez, mint például a férgekhez képest,amivel sokszor összetévesztik õket.

Fred Cohen, a Dél-kaliforniai Egyetem számítógép-tudományi doktorandusz hallgatója alig nyolc óra alatt írta a VD nevû grafikai alkalmazásba rejtett programot, amelyet egy számítógép-biztonsági szemináriumon mutatott be tanárának. A professzor, Leonard Adlerman nevezte el vírusnak a kódot, mert az a felhasználók hozzáféréseit kihasználva terjedt szét a számítógépeken, illetve a hálózatba kötött gépek között.

Mások szerint a digitális betegség egy évvel korábban jelent meg, "szülõatyja" pedig a 15 éves Richard Skrenta volt. A pittsburghi diák hajlékonylemezen csereberélt - illegálisan - Apple II számítógépre írt játékprogramokat barátaival, s az egyik játékot megtoldotta az általa írt, Elk Clonernek elnevezett apró programmal. Az adathordozókon villámgyorsan terjedõ program a játék minden ötvenedik indításakor elsötétítette a képernyõt, amelyen Skrenta egy versikéje jelent meg.

Banki adatokra vadásznak

A számítógépes vírus születésének pontos körülményei tehát a múlt ködébe vesznek, elméleti kezdetei viszont egészen a számítógép atyjának tekintett Neumann Jánosig nyúlnak vissza: õ állította fel azt a tézist, hogy egy számítógépes program képes lehet önmaga reprodukálására. Ezt elõször a Bell Labs mérnökei által kifejlesztett Darwin nevû játék mutatta meg, ebben két program küzdött egymással egy rendszer ellenõrzéséért, eközben megpróbálták felülírni magukat.

A vírusok és közeli rokonaik, az önmagukat gazdaprogram nélkül sokszorosító férgek és a biztonsági réseken keresztül idegeneknek hozzáférést biztosító trójaifaló-programok száma a nyolcvanas évek közepe óta folyamatosan emelkedik. Skrenta csak viccelõdött, Cohen a tudományt szerette volna elõbbre vinni, a mai vírusok alkotói viszont csalni akarnak. Kártékony programot írnak, vírusfertõzéssel zombivá változtatott gépekbõl álló boot-hálózaton keresztül szórják a levélszemetet, kémprogramokkal bankszámla- és hitelkártyaadatokra, jelszavakra és a virtuális identitások egyéb elemeire vadásznak.

Kattogó hang jön a billentyûzetbõl

A legnépszerûbb MS-DOS rendszerre írt elsõ vírust 1986 januárjában fedezték fel, ezt két pakisztáni testvér írta szoftverük védelmére. A "Brain" még viszonylag lassan terjedt, hiszen csak floppylemezeken keresztül kerülhetett egyik géprõl a másikra. 1987-ben a "Christmas Tree" már több hálózatot bénított meg, ezek között volt a hadsereg által kifejlesztett decentrális hálózat, az internet õse is. A 80-as évek végén a vírusírók egyre bonyolultabb mechanizmusokat használtak teremtményeik elbújtatására és hatékonyságuk növelésére.

1990-ben írták az 1260 névre keresztelt elsõ polimorf vírust - ezek azok a programok, amelyek forráskódjukat folyamatosan változtatni tudják, ezért nehezen felismerhetõk. 1991-ben jött a Form nevû boot-vírus, amely nyolc éven át vezette a legelterjedtebb vírusok listáját. A fertõzött gépeken minden hónap 18-án a billentyûk lenyomásakor kattogó hang hallatszott, de a Windows NT operációs rendszer esetén problémákat okozott a betöltésnél.

ILOVEYOU

Az elsõ igazán fertõzõ vírus, az 1992-es Michelangelo több mint tízezer számítógépet tett tönkre. A Microsoft Windows terjedésével párhuzamosan az 1990-es évek közepétõl a legtöbb vírust erre az operációs rendszerre írták. A legnagyobb "sikert" a Word szövegszerkesztõ programban elbújó makrovírusok aratták, majd következtek az e-mailben terjedõ vírusok. A 2000-ben elszabadult, egy fülöp-szigeteki diák által írt ILOVEYOU órák alatt fertõzött meg több millió gépet, általa egész hálózatok váltak instabillá - ezt tekintik minden idõk egyik legpusztítóbb vírusának.

A 2000-es évek elején már naponta ötezer, vagyis évente majdnem kétmillió új kártékony program jelent meg. Minden idõk leggyorsabban terjedõ számítógépes vírusa az SQL slammer, amely 2003. január 25-én a Microsoft SQL elnevezésû adatbázis-kezelõ szoftverének egy sebezhetõségét kihasználva tíz perc alatt 75 ezer internet- és e-mail-szervert fertõzött meg és lassította le az adatforgalmat az egész világon és egymilliárd dollár kárt okozott. 2004-ben jelent meg a MyDoom, amely e-mailekhez csatolva terjedt, s egy ideig minden tizedik elektronikus levélben megtalálható volt.

A számítógépes vírusok azonban nem csak a Windows operációs rendszeren támadnak: egyre több kártevõt írnak az Apple cég OSX rendszereire, s az okostelefonok sincsenek biztonságban, a mobil készülékek elterjedése maga után vonja a mobil kártevõk elterjedését.

Napjainkban a vírusok már valamivel kevésbé gyakoriak, mint a hálózaton terjedõ férgek. A vírusokkal egyidõsek az antivírus szoftverek, melyeket eredetileg a számítógépes vírusok elleni védelemre fejlesztettek ki, de napjainkban képesek a férgek és a kémprogramok elleni védelemre is. E szoftverek természetesen mindig lemaradásban vannak, de napjainkban egy-egy újabb vírus felfedezése után legfeljebb 40-60 perc telik el, mire a biztonsági program frissítése eljut az ügyfelekhez.