Az akác léte- létjogosultsága körül nagy viták zajlanak az elmúlt években. Az egyik leggyorsabban növõ fajta, gyorsan válhat például tüzelõvé, és igen keresett, eladható, megmunkálható faanyag Európa-szerte, amely megkötötte a futóhomokot is. Ugyanakkor az akácosokban gyér vagy egyáltalán nincs aljnövényzet, invazív sarjról is gyorsan megered, kiszorítva ezzel az õshonos fajtákat.

Szalacsi Árpád, a Nyírerdõ Zrt. vezérigazgatója azt mondja, az Amerikából származó akácot most leginkább a civil szervezetek támadják invazív léte, agresszív terjedési tulajdonsága miatt támadják, bekúszik ugyanis az õshonos erdõkbe, amelyek aztán elkezdenek akácosodni.

A szakember ugyanakkor hangsúlyozza, a nyírségi akác a legtartósabb fafajunk, amely évszázadokon át munkát, megélhetést, jó minõségû mézet adott az alföldi embernek, és ma is nagyon keresett Nyugat-Európában, miközben itthon szinte nélkülözzük. Az akácból közel százféle termék készül, és felveszi a versenyt az esõerdõkbõl kikerülõ fák faanyagaival is – hangsúlyozza a szakember, aki úgy gondolja: nincs ember, aki most meg tudja mondani, hosszabb távon nem lesz-e a jobb, kitartóbb a mindössze 2-300 éve betelepedett akác.

Szigetvári Csaba, az Emisszió Természetvédelmi Egyesület munkatársa úgy látja, az erdészetnek meg kellene találni az arany középutat, és az akácot oda telepíteni, ahol másra alkalmatlan, rossz minõségû szántó van, ez ellen a természetvédõknek sincs különösebb kifogásuk.