Hazaérkezett vasárnap reggel a Baptista Szeretetszolgálat háromtagú humanitárius csapata a Hayian tájfun által sújtotta Fülöp-szigetekrõl. A csoport Tacloban városában ötezer dollár gyorssegélyt és egy élelmiszerekbõl, ivóvízbõl és generátorból álló segélyszállítmányt adott át szerdán a helyi partnereinek, akik azt a rászorulók - elsõsorban a baptistáknál menedéket talált túlélõ gyermekek - között osztották szét. A Fülöp-szigeteki segítségnyújtás ideje alatt a Baptista Szeretetszolgálathoz több segítségkérés is érkezett olyan magyarok hozzátartozóitól, akikrõl a tájfunt követõen nem volt információ. Néhányan rövid idõn belül életjelet adtak magukról.

Pavelcze László, a Baptista Szeretetszolgálat vészhelyzet-kezelési igazgatója helikopterrel mentett ki egy magyar házaspárt Biliran szigetérõl. Az igazgató az M1 Ma reggel címû mûsorában elmondta: hosszú elõkészítõ munka elõzte meg a szigetre való bejutást, és a hetedik olyan próbálkozás volt, amely végül sikerrel járt. „Próbáltunk vízen, levegõben, más módon is bejutni, kértük a hatóságok, a parti õrség, a hadsereg, az amerikai hadsereg, a UN segítségét. Ám mivel érintetlen volt még a sziget, senki nem akart odarepülni pontosan azért, amitõl én magam is tartottam: ha ez a terület tényleg ennyire elzárt, akkor fennáll annak a veszélye, hogy ha megjelenik egy légi jármû, akkor az emberek megpróbálnak tömegesen rárohanni” – mondta el.

Elmondta: több kört írtak le a levegõben a település felett, végül találtak egy jól õrzött területet - egy focipályát -, ahol nem tartózkodtak emberek. Leszállásuk után hamarosan megérkezett a UN gépe is, vagyis Pavelcze László szerint kellett valakinek nyitni a sziget felé, hogy õk is vegyék a bátorságot, és leszálljanak. A szeretetszolgálat munkatársa pontosan tudta térkép alapján, hol vannak a magyarok, így eljutott a házhoz, õ ébresztette fel a lakókat, akik hajnali 3 óráig õrizték a házat. „Rettenetes félelemben éltek, hiszen az emberek meg vannak gyõzõdve, hogy aki külföldi, annak pénze van, gazdag” – mondta. A környezõ településekrõl jártak bandák rabolni, azt remélve, élelmiszer, pénz van felhalmozva. Az igazgató teljesen egyedül ment be a házhoz. A szigeten nagyon rövid idõt, nagyjából 15 percet tartózkodtak - mondta el Pavelcze László.

Kiemelte, Navalban nem történt akkora pusztítás, mint Tacloban városában. „Nem újra kell építeni a várost, hanem új várost kell építeni Tacloban esetében. Naval esetében ez nem áll fenn, bár ott is okozott pusztítást a ciklon. A sportcsarnoknak – ahová az embereket menekítették – egy az egyben leszakadt a teteje, pont az emberekre. Ehhez képest kevés volt az áldozat ezen a településen, inkább az  elektromos áram, az élelmiszer, az üzemanyag hiánya, illetve az elzártság, a kommunikáció hiánya okozott problémát” – mondta Pavelcze László, hozzátéve, hogy ennek folytán a magyarokkal sem volt kapcsolat. A kimenekített magyar férfi még tudott beszélni édesanyjával, pontos információkat adott neki arról, hol vannak, a szeretetszolgálat így tudta õket megtalálni.

Pavelcze Lászlónak ez volt az ötvenedik bevetése, és, mint mondja, reméli, hogy még sok emberen segíthet „Még nem voltam olyan katasztrófa helyszínén, ahol az út szélére vannak kipakolva a halottak. Vannak, akik takaratlanul, vannak, akik zsákban, gyerekek, anyák, terhes asszonyok, felnõttek és öregek, és nagyon lassan halad a halottak eltakarítása, ami azt jelenti, hogy rettenetesen nagy a járványveszély” – mondta Pavelcze László.