2024. március 29. Péntek, Auguszta.
 
Csodás tündérkertek, õshonos gyümölcsök: ettél már véralmát?Forrás: richpoi.com
Utolsó módosítás: 2013-11-26 09:26:33
Sokszor, elsõ ránézésre, nincs szemmel látható különbség például két alma között, azonban, ha megkóstoljuk õket, az érzékeinket nem tudjuk becsapni.

Hiszen teljesen más íze van egy génkezelt gyümölcsnek és egy több száz éves, õshonos fáról származó, „vegyszerrel soha nem érintkezett” fajtájúnak – mondta Kovács Gyula gyümölcsnemesítõ a nagykanizsai Piarista Iskola „Ökollégium” projektjének részét képezõ elõadásán, melynek során nemcsak szakmája csínját-bínját ismertette a jövõ generációval, hanem arról is szólt, hogy a mai világban is léteznek „Tündérkertek”.

A pórszombati, civilben erdész Kovács Gyula különleges „gyûjtõszenvedélynek” hódol – mint egy megszállott – több évtizede. Különleges hobbi az övé: szinte az egész Kárpát-medencébõl, beleértve kis országunkat is, gyümölcsfákat gyûjt. Méghozzá nem akármilyeneket: sok más mellett olyanokat is, amik akár az 1200-as évekbõl származnak, vagy épp Benedek Elek szülõházánál állnak. Ezeknek a fajtáknak egy közös sajátosságuk van: õshonos fákról van szó, sokszor olyanokról, amik ma már alig élnek a köztudatban. Hiszen ritka, ha napjainkban valaki tisztában van azzal, milyen a véralma, az Orbai alma, a kékalma, vagy épp az igazi vadkörte.

Gyümölcsfajták életre keltése


Kovács Gyula pedig épp ezért küzd, hogy a sokszor elfeledett gyümölcs(fa)típusokat újra „életre keltse”. Mindezt pedig nemcsak a Medes-hegyi birtokán teszi, ahol több mint ezer fajta, õshonos fát nevel – amik egyébként hosszú évek kutató-és gyûjtõmunkájának eredményét is tükrözik, hanem járja az országot is, hogy különbözõ ismeretterjesztõ elõadásokkal a hagyományápolás és a népi értékek efféle megõrzésére is felhívja az emberek figyelmét. Tette mindezt Nagykanizsán is az örökségvédõ, a számos díjjal is kitüntetett szakember. Elõadásán diákoknak adott ízelítõt - ahogy õ mondta – „kicsit a történelem, kicsit az agrár” területrõl, melybe tökéletesen beleillik a „Tündérkertek” világa is.

E fogalommal a közösségi gyümölcsöskerteket illeti Kovács Gyula, melyek lényege leginkább abban rejlik, hogy csakis õshonos gyümölcsfák teremnek bennük. Csángóföldtõl egészen a Felvidékig sok száz ilyen kert található, létrejöttük pedig egyértelmûen a göcseji gyümölcsésznek köszönhetõ. Almától a cseresznyéig, a meggytõl a körtéig és a szilván sokféle gyümölcsöt (nos és fát) õriznek ezek a kertek. A göcseji, az õrségi és a hetési lokálpatrióta közösségeknek felajánlottam, hogy akik településükön, vagy éppen a szõlõhegyen összegyûjtik a régi fajták oltóvesszõit, én készítek ezekrõl oltványokat és nekik ajándékozom, ha cserébe õk ezekrõl a régi fajtákról mindent lejegyeznek és vállalják, hogy közterületen elültetik és gondozzák õket. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, hiszen idén tucatnyi közösség hozta el régi fajtáit – beszélt lelkesen az eredményekrõl és az összefogásról.

 

- Amerre járok, mindig, mindenhol, mindenkitõl azt kérem, hogy elõdeik udvarából – legyen nagy-vagy dédszülõkrõl szó – mentsenek, s óvjanak meg egy fát. Ne csak maguknak, hanem az utókornak is. Útjaim során azt is felajánlom az embereknek, hogy szívesen készítek régi fafajtáikról oltványokat, és vissza is adom nekik õket, feltéve, ha elültetik és gondozzák õket – mondta Kovács Gyula. A gyümölcsész nemcsak tudása legjavát vitte el a Piarista Iskolába, hanem 7, õshonos gyümölcsfát is, amiket az intézménynek ajándékozott. Köztük olyan almafát is, ami Petõfi Sándor korából származik…

Ennek a kitartó fajta-megõrzõ munkának az eredményeként olyan gyümölcsfafajtákat sikerült megmenteni, mint például az aszalókörte, aminek nevébõl is következtethetünk felhasználására. A kemény, íztelen gyümölcsöt eleink nem frissen fogyasztották, hanem megaszalták, ez lett hasznosításának módja. De olyan körtét is talált már a pórszombati erdész, ami mínusz 10 fokon is eláll télen, majd áprilisra megpuhult. A házi berkenye - Göcsej jellegzetes gyümölcse - a 18. században meghatározó volt a népi gyógyászatban, ám mára alig van két tucat fája. Ezeket szintén oltással próbálja a szakember tovább szaporítani.

A gyûjtemény elsõsorban a Göcsej, Õrség és Hetés régi fajtáinak megmentésére irányult, ám mára kilépett a tájegység határai mögül. Érkeztek fajták az ország több pontjáról, a Felvidékrõl és Erdélybõl is. Medes-hegyen a Kárpát-medence õsi fajtáinak gyûjteményét szeretnék létrehozni. A vállalkozáshoz szükséges terület biztosításához a helyi önkormányzat is felajánlotta segítségét.

Nemrég a Felvidékrõl érkeztek oltóvesszõk, de kaptam Erdélybõl, a Bolyai Farkas sírján álló almafáról is. Az énlakai-gyûjteményt kiegészítve kezdtem elkészíteni Tündérország (Erdély) gyümölcsöskertjét. Cseréljük is más gyûjtõkkel az oltványokat, így van esélyük a fennmaradásra, de sajnos kevesen vagyunk – tette hozzá Kovács Gyula, aki befejezésül arról is beszélt, hogy mekkora meglepetésként érte a megyei elismerés. Azok az eredmények, sikerek, amikben az elmúlt idõben részünk volt, sok jóakaratú ember munkájának eredménye. Segítségüket ezúton is szeretném megköszönni. Természetesen nem tudnám ezt a munkát feleségem és három fiam támogatása nélkül csinálni. A Medesi Kör sikereinek kulcsa az õ áldozatvállalásuk - mondta.

 

Nincs törvényi szabályozás

Õseink a fajták szelektálásánál elõször a termésbiztonságot tekintették a legfontosabb választási szempontnak. Éhínség vagy háború idején, ha a termés elpusztult, az állatokat elhajtotta az ellenség, a gyümölcs még akkor is biztos táplálékot nyújtott. Késõbb bizonyos célra szelektáltak. A lekvárnak, ecetnek, aszalásra, gyümölcslének, pálinkának mind- mind megvoltak a saját gyümölcsfajtái.

Egykor minden községnek megvoltak az egyedi, régi fajtái, és megvannak most is, csak fogyóban. Ezeket kell összegyûjteni. Génbankot lehetne létrehozni a régi gyümölcsfafajtákból és így fennmaradnának, a települések pedig továbbvihetnék õseik hagyományait - fûzte hozzá. - Korábban a gyümölcsfákat megbecsülték. A múlt század fordulóján Göcsejben még gyümölcsfa számlálást tartottak. Sajnos felgyorsult világunkban kíméletlenül gázolunk át a múlt értékein. Régi gyümölcsfajtáink pusztulása, pusztítása jó példa erre. Még megbecsülni sem lehet, hogy hány fajta pusztult ki az elmúlt évtizedekben, de ezen már nem tudunk segíteni. A meglévõk megóvása viszont a mi felelõsségünk. Próbálok a gyûjtés során mindent megtudni ezekrõl, mint a felhasználásuk módját, hozzájuk kapcsolódó hagyományokat – magyarázza a szakember, aki gyûjteményében, a Medes - hegyi birtokon eddig több mint fél ezer fajtát különített el, fajtákon belül pedig több változatot.

Magyarországon a jelenlegi törvényi szabályozás sajnos - Európában egyedülálló módon - ezeknek az értékeknek pusztítását segíti, és gátolja megõrzésüket. Hazánkban nincsen lehetõség arra, hogy a termelõ a saját gyümölcsébõl gyümölcslét készítsen eladásra, mert nem felel meg az uniós kritériumoknak, így tönkremegy, míg máshol, például a Szlovéniában ezt megtehetik a gazdák. Õrzik és védik a fáikat, mert hasznosítják, míg mi magyarok ettõl a lehetõségtõl meg vagyunk fosztva. Holott ezáltal ösztönözni lehetne a falusi embereket a környezetükben lévõ öreg fák megtartására. Amíg ez nem változik, pusztulni fognak a fák és a hagyományok is.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!