A pogácsa hasonló kategóriába került, mint a mozarella vagy a nápolyi pizza, amelyeket az olaszok védettek le. A termékleírás szerint a magyar tepertõs pogácsa kerek, henger alakú, és darált tepertõt, valamint sertészsírt tartalmaz. Élesztõvel lazított, omlós, vagy leveles szerkezetû. Ízesítésként sót és borsot kell használni készítésekor. A tepertõs pogácsa arra a listára került fel, amely immár mintegy 1200 terméket tartalmaz, és amelynek az elnevezése oltalmat élvez, vagy a földrajzi eredet helye, vagy az elõállítás helye, vagy pedig az elõállítás során alkalmazott különleges eljárásmód alapján.

Németország és Ausztria kifogást tartalmazó nyilatkozatot nyújtott be a magyar kérelem után. Magyarország végül megállapodásra jutott a két országgal. A németek beérték annyival, hogy törlésre kerültek a liszt minõségi paramétereire vonatkozó elõírások. Ausztria számára pedig meg kellett erõsítenünk, hogy a bejegyzés iránti kérelem kizárólag a „Tepertõs pogácsa” magyar elnevezés hagyományos különleges termékként történõ oltalmazására irányul, és a szóban forgó magyar elnevezés bejegyzése iránti kérelem semmiféle kedvezõtlen hatást sem gyakorol a „Grammelpogatsche” nevet viselõ termékre, és nem jelent veszélyt az e néven forgalmazott termék elõállítására.


Ez lesz a szabvány

"A tepertõs pogácsa kerek, hengeres alakú, 3-5 centiméter átmérõjû, 25-50 gramm tömegû, aprított tepertõt és sertészsírt tartalmazó, élesztõvel lazított, omlós vagy hajtogatott leveles szerkezetû, sóval és borssal ízesített sós péksütemény. Felülete vörösesbarna, négyzethálósan rovátkolt. Alja sima, vörösesbarna. Bélzetében a tepertõdarabkák  egyenletes eloszlásban találhatók. Az omlós változat rögökre törhetõ szét, a leveles változat bélzete laza, leveles szerkezetû. Íze a tepertõdarabkákra jellemzõ, kellemesen sós, enyhén borsos fûszerezésû. A termék szárazanyagra számított zsírtartalma 20-30, lisztre számított 25-40 százalék mennyiségben tartalmaz tepertõt. A zsírtartalom legalább 60 százaléka tepertõbõl származik." – ilyen a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének beadványában a tepertõs pogácsa leírása, amelyben uniós védettség alá szeretné helyezni a tepertõs pogácsát.

Az uniós védettség után magát az elnevezést is megkapja a pogácsa, mégpedig "a magyar hagyományok szerint elõállított sós sütemény", illetve a "hagyományos különleges termék" megjelölést. Magyarország részérõl ez az elsõ uniós szinten elismert úgynevezett hagyományos termék. Azon pékáruknak, amelyeket tepertõs pogácsa néven forgalmaznak, folyamatosan meg kell felelniük az elõírt sztenderdnek, amelyek meghatározzák az összetevõket és a termék formáját is.

Pogácsatörténet

A pogácsa a magyar néprajzról szóló nyolckötetes kiadvány szerint az újkorban a parasztkonyha leggyakoribb köznapi süteménye volt. A  pogácsa jövevényszó elsõ elõfordulása 1395-re tehetõ, eredetileg hamuban-parázsban sült  lepénykenyeret jelentett. A tepertõs pogácsa kialakulását két feltétel tette lehetõvé: egyrészt szokássá vált a szalonnából zsírt kisütni, másrészt a tepertõ bekerült a mindennapok étkezésébe a 18. század körül. A mai formájában ismeretes apróbb, hengeres formájú szaggatott változat a késõ középkorban vált általánossá Magyarországon mint a  paraszti konyha leggyakoribb sült tésztája.


Uniós védettség

Uniós védettsége számos magyar terméknek van, többségükre az úgynevezett oltalom alatt álló eredet- vagy földrajzi megjelölést lehet alkalmazni. Az eredetmegjelölés azokra a termékekre vonatkozhat, amelyeknek a legfontosabb jellemzõi kizárólag az elõállítási helybõl és az ottani termelõk tudásából adódnak. A földrajzi védettségnél a termék ismertsége és jellemzõje szorosan köthetõ a földrajzi helyhez, ezért ezeknél az az elõírás, hogy a feldolgozás és az elõállítás közül az egyiket az adott földrajzi területen kell végezni.

Oltalom alatt álló eredetmegjelölést (OEM) megkapta a a szegedi szalámi/szegedi téliszalámi, a hajdúsági torma, a makói (vörös)hagyma, a gönci kajszibarack, a szegedi fûszerpaprika-õrlemény. A földrajzi védettség pedig a budapesti téliszalámira, a csabai kolbászra/csabai vastagkolbászra és a gyulai kolbászra/gyulai páros kolbászra vonatkozik. Az elmúlt 1-2 év során ehhez csatlakozott a szürkemarhahús, az alföldi kamillavirágzat, a kalocsai fûszerpaprika-õrlemény és a szõregi rózsatõ is.

Az utóbbi években a legnagyobb vihart a tokaji bor védettsége kavarta, ez az ügy azonban a borok külön kategóriájába tartozik. A vita több mint hét éve húzódik, és egyrészt arról szól, hogy Szlovákia nagyobb területet akart elfogadtatni, mint amekkora a magyar fél szerint indokolt lenne a Tokaj-hegy és Tokaj-Hegyalja szlovák területre való átnyúlása miatt.