A strandoló napozók mellé zuhant az óceánba ez az utasszállító. Ha a gép eltér a vízszintestõl és valamerre “lóg”, akkor a lejjebb lévõ szárny és a rajta lévõ hajtómû a vízbe érve maga felé rántja a gépet is. Ilyenkor a hirtelen az egyik oldalon “elakadó” szárny rántását a törzs szerkezete nem bírjhatja ki, vagy ha ki is bírná, az utasok nem viselnék el a fellépõ óriási erõhatásokat. Ez történt 1996-ban az etióp légitársaság eltérített Boeing-767-esével, amelynek elfogyott az üzemanyaga és a part közelében vízre szállt. A bal szárnyvég a vízbe érve magával rántotta a gépet, amely darabokra tört. A fedélzeten utazó 175 emberból 125-en haltak meg, köztük Annus Antal, hazánk kenyai és etiópiai nagykövete.A vízszintes szárnyhelyzet tartása mellett a pilótának igyekeznie kell a lehetõ legkisebb sebességgel vízre szállni. Ezt a fékszárnyak kiengedésével és a gép viszonylag nagy állásszög melletti vízre tételével érik el. Ilyenkor a gép “húzott” helyzetben, vagyis magasra emelt orral éri el a felszínt, miközben a futómû behúzott helyzetben van. Az elõször vízbe érõ farokrész fékezni kezdi a gépet, amely fokozatosan a vízbe merül. A fokozatosság persze relatív, hiszen mindez jóval kétszáz kilóméteres sebesség felett (közelebb a háromszázhoz) és nagyon rövid idõ alatt történik. A törzs hátsó része után, ha a szárny alá vannak függesztve a hajtómûvek, ezek érik el a felszínt, erõteljesen tovább fékezve a gépet. Sok esetben a hajtómûvek a vízbe éréskor leszakadnak, eközben sok mozgási energiát nyelve el és tovább fékezve a gépet.

http://indafoto.hu/lohere/repulo_balesetek