Az ezerjófû (Centaurium), népies nevén epefû, gyomorfû vagy százforintosfû a tárnicsfélék családjába tartozó növény, amelynek hazánkban három faja él: a kisezerjófû (Centaurium minus), a keskenylevelû ezerjófû és a csinos ezerjófû. A három közül itthon a kisezerjófû fordul elõ leggyakrabban; félárnyékos helyen, például ritkás erdõkben vagy erdõirtásokban, bokrok tövében, nedves réteken érzi igazán jól magát, a nemzeti parkok állandó „lakója”. Az egy- vagy kétéves növények 10-50 centiméter magasra nõnek, tõleveleik 3-4 cm hosszúak, rózsában állnak, míg szárleveleik keresztben átellenesek, hosszúkásak. A gyógynövény június és augusztus között virágzik: a rózsaszín vagy piros virágok csillag alakúak, és csak napsütésben nyílnak ki. A keskenylevelû és a csinos ezerjófû a kisezerjófûnél alacsonyabb - utóbbi mindössze 10 centiméterre nõ meg.

A keserûanyagok jótékony hatása

Az ezerjófû - a többi keserûfûhöz hasonlóan - a benne lévõ keserûanyagoknak (genciopikrin, eritrocentaurin, centapikrin) köszönhetõen fokozza a nyálelválasztást, a gyomorsav- és az emésztõenzimek termelését, ezáltal kiváló étvágyjavító, emésztésserkentõ, de használják epebántalmak kezelésére, az epemûködés elõmozdítására, gyomorégésre, puffadásra és vértisztítóként is.

Az ezerjófüvet már az ókori görögök is ismerték és használták. A legenda szerint a növény nevét (Centaurium) Kheirón kentaurról kapta, akinek sebesülését az ezerjófû gyógyította meg. Az ókorban és a középkorban láz és malária kezelésére, valamint kígyómarások és egyéb állati harapások gyógyítására használták.

Fõzetét külsõleg alkalmazva fejtetû- és egyéb hajban élõ paraziták ellen vetették be, míg kenõcsök alkotójaként az izomgörcsöket, köszvényt és különféle bõrproblémákat enyhítettek vele. Napjainkban is szokás alkohollal (például vodkával vagy pálinkával) kivonatot készíteni belõle, amelyet epehólyag-problémák kezelésére használnak.

Milyen formában kapható?

Mindhárom hazánkban termõ ezerjófû védett, ezért vadon nem szedhetõ! A termesztett ezerjófüvek föld feletti részét gyûjtik abban az idõszakban, amikor a növény virágzik. A növényt szárításkor óvni kell a fénytõl, ellenkezõ esetben elveszíti színét. Gyomorkeserûk, svédcseppek nélkülözhetetlen alkotóeleme, de egyes helyeken a sörgyártásban is használják komló helyettesítésére. Itthon elsõsorban önálló teaként vagy teakeverék formájában kapható, de létezik ezerjófû kapszula és tinktúra is. Mind a tea, mind a többi ezerjófû-tartalmú étrend-kiegészítõ fogyasztását 10-30 perccel étkezés elõtt ajánlják.

Ártalmas is lehet

Bár az ezerjófû szinte minden problémára biztonságosan alkalmazható, néhány dologra – mint minden gyógynövénynél – oda kell figyelni. Nem szabad például a gyógynövényt gyomor- és bélfekéllyel küzdõknek alkalmazni, és nem javasolják az ezerjófüveket gyulladásos betegségek vagy máj- és vesezsugorban szenvedõknek sem. Túlzásba sem szabad vinni az ezerjófû fogyasztását: túl tömény teája vagy hosszú távú alkalmazása hányást, zavarodottságot, ingerültséget okozhat.