Ha a dr�ga este kilenckor �hezik meg, m�r gy�rtj�k is neki a r�ntott�t, levest, szendvicset – att�l f�gg�en, mit k�v�n �ppen. M�g f�rj�k a t�v� el�tt pihen, �k a konyh�ban robotolnak.

H�t, �n nem fogok be�llni a sorba! Am�g �n is ledolgozom a (jobb esetben) napi nyolc �r�mat, t�lem ne v�rja el senki, m�g az Igazi sem, hogy miut�n f�radtan haza�rek, boldogan ell�ssam. Vagy egy�tt, vagy sehogy! Igenis elv�rom, hogy a leend� uram beseg�tsen a h�zimunk�ba, ha nem is nap, mint nap, de amikor csak teheti. Amikor kimondjuk a boldog�t� „Igen”-t, akkor a „j�ban, rosszban”-t is kimondjuk. Nem rabszolg�nak szeg�d�nk, hanem t�rsnak.

Egy�bk�nt csod�lom a bar�tn�imet, akik ugr�sra k�szen lesik f�rj�k minden k�v�ns�g�t, azt hiszem, �n nem lenn�k r� k�pes. Nagyon szeretem a p�romat, b�rmit k�r, megteszem neki sz�vesen, de az�rt a hat�rokat betartom.