Az egyik megoldás, hogy a retek csúcsát levágjuk, üreget készítünk, és ebbe tesszük a mézet. A retek levet enged; ezt lehet elfogyasztani. Mindez addig ismételhetõ, míg a retek össze nem zsugorodik. A feketeretek jótékony anyagainak kivonhatjuk úgy is, ha egyszerûen felaprítjuk a retket kis darabokra, és így ötvözzük a mézzel. „Alapvetõen egy rész méz, egy rész felaprított retek, és máris kész az az alapanyag, amelyet akár egy jól zárhatóüvegbe is tehetünk, ahol néhány óra alatt levet enged a retek, amelyet leönthetünk róla” – fogalmazott Bozsik gazda, hozzátéve: ezután újra feltölthetjük mézzel az üveget.

A feketeretket már a régi egyiptomi orvosi feljegyzések is említik, amelyek általános egészségmegõrzõ szerként tartották számon. Elsõsorban a piramisok építõmunkásai fogyasztották, hiszen segítségével jobban bírták az óriási fizikai megterhelést. A zöldség az egyiptomiaktól kerül a rómaiak konyhájára, majd a rómaiak segítségével elterjedt az akkor ismert egész világon.

Egyik legfontosabb hatóanyaga a mustárolaj-glikozid, jelentõs a C-vitamin-tartalma is, sõt, erõs antioxidáns hatású, az antioxidánsok pedig a tudomány mai állása szerint csökkenthetik a daganatos betegségek kockázatát.

A népi gyógyászatban a feketeretket köhögés, rekedtség, illetve megfázás ellen vetették be a régiek, továbbá alkalmazták légúti betegségek gyógyítására is. A friss retek elõsegíti a gyomornedvek kiválasztását, epebántalmak kezelésére is alkalmas, e célból a népi gyógyászat nyersen reszelve ajánlja, de jótékony hatását a hivatalos orvostudomány is elismeri. Dédanyáink a szeplõiket is sózott retek nedvével halványították el.

Fontos figyelmeztetés: gyomorhurut vagy gyomorfekély, továbbá az epeutak elzáródása esetén nem javasolt a feketeretek fogyasztása, sõt, ellenjavallt – hangzott el a Kossuth Rádió Hajnal-táj címû mûsorában.