Az üdülési jog (vagy timeshare) a nyaralás egyik közkedvelt formája: a dolog lényege, hogy az üdülõhasználati jog megvásárlásával egy kiválasztott külföldi vagy belföldi szálláshelyet minden évben, az év azonos idõszakában kizárólagosan használhatunk. A fogyasztóvédõk szerint az üdülési joggal kapcsolatban leggyakrabban felmerülõ panasz, hogy a vásárlók az értékesítõ munkatárs hangzatos elõadása után, szóban elhangzott ígéretekre alapozva rögtön aláírják a szerzõdést, anélkül, hogy azt tüzetesen átolvasnák.

Így trükköznek

A Budapesti Békéltetõ Testület szerint számtalan trükköt bevetnek az értékesítõk azért, hogy a fogyasztók üdülési jogot vásároljanak akár több százezer forint értékben úgy, hogy közben fel sem mérik, arra tényleg szükségük van-e. Épp ezért nem árt odafigyelni már akkor is, ha kezdetben csak egy hangzatos üdülést kínálnak fel számukra ingyenesen - amelynek természetesen "feltétele egy elõadáson való részvétel".

Általában valamely üdülõhelyre, wellness szállodába kedvezményes áron hívják meg a fogyasztókat néhány nap, esetleg egy kellemes hétvége eltöltésére. Ennek azonban feltétele, hogy egy elõadáson kell részt venni. Ezen a rendezvényen bemutatják az adott - és sok esetben több más - szálláshelyet, jellemzõen felnagyítják az elõnyeit és elhallgatják a hátrányait, majd ezt követõen próbálják meg értékesíteni az üdülési jogot a fogyasztók részére.

Ugyanígy sokszor elõfordul, hogy valamely garantált ajándék (például egy viszonylag nagy értékû utazási utalvány) ígéretével csábítják el a fogyasztókat egy hasonló bemutatóra. Gyakran az elõadás valódi célja - az üdülési jog értékesítése - csak a helyszínen derül ki, így a fogyasztók kellõ felkészültség híján védtelenebbek az értékesítõk sokszor agresszív rábeszélésével szemben. Hasonlóan a termékbemutatókhoz, itt is jellemzõ az értékesítõ cégek üzletkötõinek azon gyakorlata, hogy a fogyasztókat erõs rábeszéléssel, pszichikai nyomással, jelentõs - csak ott, és csak akkor érvényes - árkedvezmények ígéretével ösztönzik a vásárlásra. Ezeknek pedig a fogyasztók gyakran nem képesek ellenállni.

Az is megesik, hogy az üdülési jogot egyben kiváló befektetési lehetõségnek állítják be, hivatkoznak az üdülési jog örökölhetõségére, könnyû eladhatóságára, a világ bármely pontjára történõ elcserélhetõségére, sokszor további ingyenes szálláslehetõséget is felajánlanak egy vonzó üdülõhelyre, ha a szolgáltatást megvásárolják.

Ezek a hivatkozások általában csak részben igazak és akkor is csak bizonyos feltételekkel, az ajándékok pedig a gyakorlatban ésszerû keretek között felhasználhatatlanok. Az üdülési jog megvásárlását kecsegtetõ befektetésként feltüntetõ értékesítõk további trükkje, hogy az üdülési jogot értékesítõ szerzõdésben az üdülési jog eladása esetére a maguk részére elõvásárlási jogot kötnek ki. Ezzel azt a hamis látszatot keltik, hogy az üdülési jog mennyire keresett termék és azt a vállalkozás bármikor kész visszavenni. Sokszor szóban kifejezetten meg is ígérik az üdülési jog mindenkori visszavásárlását - ami persze az írásbeli szerzõdésben már nem szerepel.

Két hétig még visszamondhatjuk

A megunt, anyagilag megterhelõ üdülési jogok értékesítésére azonban nincs sok esély. Ilyenkor gyakori eset, hogy a fogyasztók az értékesítõ vállalkozást bízzák meg az üdülési jog másodlagos értékesítésével. A vállalkozások ezt biztosra és rövid határidõvel meg is ígérik, de egyúttal rábeszélik a fogyasztókat egy újabb üdülési jog (például ugyanazon a szálláshelyen még egy hét üdülõhasználat, vagy a két személyre szóló üdülési jog mellé még egy kétszemélyes jog) megvásárlására azzal az indokkal, hogy így könnyebb és/vagy gyorsabb lesz értékesíteni az üdülési jogot, mert nagyobb lesz rá a kereslet.

A valóságban ilyenkor a fogyasztók két külön szerzõdést kötnek: egy megbízásit a saját meglévõ üdülési joguk értékesítésére és egy másikat (gyakran ugyanazzal a személlyel ugyan, de jogilag már más vállalkozással), amivel egy újabb üdülési jogot vásárolnak a már meglévõ mellé. A korábban is megvolt üdülési jogukat pedig a vállalkozás hangzatos ígéretei ellenére egyáltalán nem sikerül értékesíteni, ellenben vásároltak pluszban egy másik üdülési jogot, ami jelentõs fizetési kötelezettségeket ró rájuk és a jövõben is hosszú távon köti õket.

Bevett gyakorlat, hogy az értékesítõk részletfizetési kedvezményt nyújtanak, illetve szinte minden esetben felajánlják a fogyasztási kölcsön lehetõségét. Így a szerzõdés megkötésekor nem kell egy összegben megfizetni az általában milliós nagyságrendû ellenértéket. Emiatt azonban a fogyasztók kevésbé tudják reálisan látni a szerzõdéssel együtt járó fizetési kötelezettségeik jövõbeni teljesítésére vonatkozó tényleges anyagi lehetõségeiket.

Fontos tudni, hogy ilyen szerzõdések esetén a szerzõdés megkötésének vagy kézhezvételének napjától számított 14 napon belül írásban indokolás nélküli elállási jog illet meg minket. Ezt a szerzõdés megkötését megelõzõen a vállalkozás köteles felhívni a figyelmet.

Így kerülhetjük ki a csapdákat

Az üdülési jog vásárlása kapcsán is igaz, hogy a legtöbb probléma kellõ odafigyeléssel elkerülhetõ:

1. Egy nagyon jutányos részvételi díjú wellness hétvégére történõ telefonos meghívás, nagy értékû ajándék utazási utalvány vagy ingyenes szálláslehetõség ígérete esetén már elõre készüljünk fel annak lehetõségére, hogy az adott utazáson vagy az ajándék átvételekor üdülési jogot fognak megvásárlásra felajánlani.

2. Gondoljuk át, hogy szükségük van-e az ajánlott üdülési jogra, hosszú távon biztosan ki tudjuk-e azt használni, az üdülési jog ellenértékét, az odautazással járó költségeket és a kapcsolódó egyéb költségeket, az általában évente rendszeresen emelkedõ éves fenntartási díjat ki is tudjuk-e fizetni. Az éves fenntartási díjat ugyanis általában akkor is viselni kell, ha a szállást az adott évben nem is vesszük igénybe.

3. A szerzõdéskötést megelõzõen alaposan olvassuk el a kapott írásbeli tájékoztatókat, valamint magát a szerzõdést és egyéb dokumentumokat. Szerzõdéskötés esetén minden iratból kérjünk is el egy-egy példányt. Ne hagyjuk siettetni magunkat, elvégre hosszú távú kötelezettségvállalásról és sok pénzrõl kell dönteniük. (Ha bármilyen indokkal siettetnek, az már eleve gyanús lehet.)

4. Ha valamit nem értünk a szerzõdésben vagy egyéb dokumentumokban, ne fogadjuk el feltétel nélkül a vállalkozás szóbeli magyarázatát, járjunk utána, kérdezzünk meg másokat is. Bármilyen apró kétség esetén inkább ne írjuk alá a szerzõdést, nem fogunk semmilyen soha vissza nem térõ ajánlatról lemaradni. Ugyanaz az üdülési jog megvásárolható lesz még másnap és egy hét múlva is ugyanazokkal a feltételekkel, ne dõljünk be a csak ott és csak akkor megkötött szerzõdések esetére felajánlott kedvezmények ígéretének.

5. Gyõzõdjünk meg arról, hogy az elállási jogunkról megfelelõ és pontos tájékoztatást kaptunk-e, az ehhez szükséges formanyomtatványt megfelelõen kitöltve megkaptuk-e. Az elállási jogról nem lehet érvényesen lemondani.

6. Ha már megkötöttük a szerzõdést, utólag is kérjünk tanácsot rokonoktól, ismerõsöktõl, szomszédoktól vagy akár utazási szakemberektõl és ennek tükrében még egyszer gondoljuk át a vásárlást. Nézzünk utána az interneten és hasonlítsuk össze a szerzõdésünket más hasonló ajánlatokkal, hogy képet kapjunk arról, jó üzletet kötöttünk-e - tanácsolja a Békéltetõ Testület.

7. Minden esetben írásban rögzítsük indoklás nélküli elállási jogunkat. Ez történhet akár a rendelkezésünkre bocsátott formanyomtatvány felhasználásával, akár más ennek megfelelõ tartalmú teljes bizonyító erejû magánokiratban (saját kezûleg írva és aláírva vagy egyéb irat esetén aláírva és két tanúval ellátva), az elállási nyilatkozat elküldésének vagy átvételének késõbbi igazolhatóságára alkalmas módon (postai úton ajánlott tértivevényes levélben). Az elállási jog gyakorlása csak írásban érvényes.