Az irracionalizmus egyik oka magában az emberi elmében keresendõ, amely genetikainak tûnõ vonzalmat érez a miszticizmus iránt. A másik probléma pedig az, hogy a tudományos ismeretek egyre bonyolultabbá, ezért egyre kevésbé felfoghatóvá válnak a társadalom nagy többsége számára. A tudományos szakemberek is specializálódnak, csak kevesek rendelkeznek átfogónak nevezhetõ tudással. Továbbá, a munkájukat a színtiszta ráció alapján végzõ kutatók elméjét is ellephetik abszurd eszmék, ha nem a konkrét szakterületrõl van szó. Az emberi agy ugyanis alapvetõen nem a racionális gondolkodás eszköze, hanem inkább egyfajta érdekérvényesítõ gépezet.
Elménk a rációt sokkal inkább használja önigazolásra és különféle egyéb ideológiák gyártására, mint a problémákra adott helyes válaszok kialakítására. Az irracionalizmus különleges területei a táplálkozással és az egészséggel kapcsolatos kérdések. Hatástalan étrend-kiegészítõk, „gyógyhatású” készítmények, méregtelenítõ és fogyasztó technikák, táplálkozási filozófiák bizarr egyvelege kavarog a társadalmi tudat kellõs közepén.
Méregtelenítés

A méregtelenítés elméleti gyökerei a kínai gyógyászatig nyúlnak vissza, a nyugati orvoslás azonban értelmetlennek tekinti magát a felvetést is. A szervezet méregtelenítését célként kitûzõ terápiák ugyanis azon a téveszmén alapulnak, hogy a modern társadalom által elõállított élelmiszerek és adalékanyagok káros lerakódások formájában felhalmozódnak a test különbözõ részeiben, elsõsorban a sejtközötti állományban, a szövetekben, az izmokban, ízületekben, valamint az erek és a belek falán. Ezek a felhalmozódások egy sor betegséget okoznak, úgymint stressz, fáradékonyság, aranyér, bõrproblémák, felfúvódás, bélbajok, gombás fertõzések, vese- és májproblémák.

A méregtelenítés hívei szerint évente négy kilogrammnyi toxin keletkezik a testben, ami akár húsz kilóra is felhízhat az évek alatt. A mérgek természetére általában nincs utalás, ehelyett inkább a felhalmozódás feltételezett okait említik, amik a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a negatív érzelmi hatások és a káros szenvedélyek. Egyes elképzelések konkrétabbak, a tartósított élelmiszereket, a rovarirtókkal kezelt növényeket, a klórozott vizet, a szennyezett levegõt, valamint a háztartási és kozmetikai készítményeket teszik felelõssé. Akad azonban ez utóbbi felfogással is néhány probléma. Az egyik az, hogy egy szer csak bizonyos dózis felett fejt ki károsító hatást, ha egyáltalán. Továbbá, még ha ezek az anyagok fel is halmozódnának a szervezetben, a „méregtelenítõk” akkor is hatástalanok lennének ellenük.

A szervezetnek vannak méregtelenítést végzõ enzimei, amelyek különféle kémiai reakciók – például hidrolízis, oxidáció és redukció – katalizálása révén semlegesítik a mérgezõ molekulákat. A méregtelenítés elsõsorban a máj és a vese feladata, a végtermékek pedig a vizelettel és a széklettel távoznak a szervezetbõl. A higany, az ólom, a rovarölõ DDT (ami már nincs forgalomban) elraktározódnak ugyan a testben, de ezek az anyagok nem távolíthatók el a „detoxifikáló” terápiák alkalmazásával. Számos méregtelenítésnek titulált módszer létezik, ilyenek a különféle természetes és mesterséges eredetû méregtelenítõ termékek általi kúrák, étel és ital terápiák, böjt, szauna, masszázs stb. A „leghatékonyabbak” természetesen a méregtelenítõ termékek, mivel ezekbõl van a gyártóknak hasznuk. Az alternatív piacok terápiái jó esetben ártalmatlanok – mint például a lábfürdõk vagy a különbözõ tapaszok –, de a hashajtáson, a béltisztításon és a vizelethajtáson alapuló technikák kiszáradáshoz vezethetnek, ezért az óvatlan páciens könnyen a kórházban köthet ki. A terápia eredményeként azonban a „hasznos” és a „káros” anyagok aránya nem változik.

A méregtelenítés fõ eszközei a gyógynövények: vese- és hólyagtisztító a gyermekláncfû és a petrezselyem, kötõszövet- és vértisztító a zsurló és a csalán, valamint máj és epetisztító az articsóka és a máriatövis. Ez utóbbit alkalmazza a hagyományos orvoslás is az alkoholisták májának regenerációjához, méregtelenítõ hatással azonban nem rendelkezik. E terápiák eredményeként a tisztulás mellett állítólag erõsödik az immunrendszer, hatékonyabb lesz a táplálék feldolgozása, és az anyagcsere is kiegyensúlyozottabbá válik. Mint látható, ezek nem egzakt, mértékegységekkel rendelkezõ fogalmak, ezért a hatékonyságuk nem is ellenõrizhetõ.
Konklúzióként leszögezhetjük, hogy a szervezetben normálisan nincs méregterheltség, a javasolt terápiák pedig egyébként is hatástalanok lennének.
Lúgosítás

A nyugati orvoslás paradigmaváltás elõtt áll: a molekuláris genetika, a bioinformatika, a nanotechnológia és a nem invazív képalkotó módszerek éppen a feje tetejére készülnek állítani a modern medicinát. Az alternatív orvoslás sem tétlen, megjelent az Új Biológiának keresztelt irányzat, amely azon az eszmén alapul, hogy a betegségeinket a testünk elsavasodása okozza, magát az elsavasodást pedig a megbomlott belsõ harmónia. A bensõnk diszharmóniáját elsõsorban a nem megfelelõ táplálkozás vagy a kedvezõtlen pszichés körülmények eredményezik. Probléma lehet még az elmérgezõdött környezet és a sugárzó készülékek használata is.

A lényeg, hogy a sejtek bomlásnak indulnak, a bomlástermékek tovább savasítják a már így is savas belsõ miliõt. Megjelennek a baktériumok, az élesztõgombák, majd a penész a szervezetben. Ezek a mikrobák mérgeket termelnek, amik tovább pörgetik az egészségügyi romlás ördögi körét – állítja Robert O. Young az új „tudomány” szellemi atyja. A mester azonban a megoldást is tudja, „A pH csoda” címû könyvében lúgdiétát ajánl a gondra. Young szerint az emberi szervezet felépítése alapvetõen vegetáriánus táplálkozást feltételez. Ne együnk hát sok cukrot, gyümölcsöt(!), tejterméket és húst, mert savanyítanak. Együnk gabonákat és elsõsorban a dr. Young által kifejlesztett zöld porocskákat. (Vegyük észre, hogy a hús és a gabonafélék fogyasztását illetõen a paleolit diéta és a pH-csoda elméletek frontálisan ütik egymást.)

Tullio Simoncini olasz orvos nem vacakol az evéssel, a lúgos kémhatású szódabikarbónát injekció vagy infúzió formájában javasolja a beadásra. Jelenleg többszörös emberölés vádjával áll a bíróság elõtt, mivel a terápia már több hiszékeny páciens halálát okozta.

A lúgosító szerek – mint a Himalája só, a lucerna italpor, a búzafûpor, a kókuszvíz és a különféle orvosok nevével fémjelzett termékek – gyógyító hatásával az a fõ gond, hogy a test különféle szöveteinek pH-ja egy szûk határon belül állandó. A véré például 7,37 és 7,43 közötti értékeket vehet fel. Ha egy kis eltérés mutatkozik, rosszul leszünk, sõt bele is halhatunk. Ha erõltetetten veszünk levegõt, akkor légzési lúgosodás alakul ki a szén-dioxid-szint csökkenése miatt, és elõbb szédülés, majd ájulás következik be. A vér és egyéb testfolyadékok pH-szintje tehát szabályozás alatt áll, a táplálék lebontásából keletkezõ nem illékony savak a veséken, a savasító CO2 pedig a tüdõn keresztül távozik a szervezetbõl. A vizelet pH-ja azonban nem szabályozott (mivel az úgyis elhagyja a testünket), ezért ha sok húst vagy cukrot eszünk, akkor az valóban savasabb lesz. A nyál is ideiglenesen elsavasodhat miután elszopogattunk egy kis cukorkát. Ezért Young mester egészségdiagnosztikája, amely a nyál és a vizelet pH-jának mérésén alapul, enyhén szólva csalóka.

Szerencsére a terápiásnak szánt bevitt lúgok hamar elhagyják a testet, úgyhogy nem lesz idejük „helyreállítani” a sav-bázis egyensúlyt (az persze meg sem bomlott) és „kiszabadítani” a savat a zsírszövetbõl (mivel nem is volt ott), ami pedig e terápiák deklarált célja. A lúgosítás tehát kamu, és az elsavasodáselmélet elbukott a tudományos vizsgálatok tesztjein is. Mindhiába, az Új Biológia tanainak népszerûsége soha nem látott magasságokban szárnyal.
Zsírégetés

Az interneten rengeteg diétás tanács található, ami különféle elméletek nevében zsírégetõ ételeket, italokat, gyakorlatokat és nem utolsósorban pirulákat, porokat és krémeket hirdet a fogyni kívánó embereknek. A futás, az úszás, a kerékpározás és a testgyakorlatok minden bizonnyal hasznosak a fogyás és az egészség szempontjából, de hát ezt filozófia nélkül is tudjuk. Csakúgy az ételmegvonás, ami nemcsak fogyaszt, hanem számos megfigyelés által igazoltan az élethosszt is megnöveli. A diéta összetétele azonban már egy más kérdés, annak megállapítására, hogy a javasolt ételek, italok és fûszerek fogyasztása valóban zsírcsökkentõ hatású-e, komoly kutatások szükségesek.

A fõbb zsírégetõk listája a következõ: halolaj, zöld tea, kókuszolaj, fahéj, grapefruit, fehérjepor, gyömbér, torma, fokhagyma, rozmaring. Bizniszszagúbbak a gyakran celebek által hirdetett különféle diétás porok és a kis kapszulákba rejtett zsírégetõ csodaszerek. Ami a turmixporokat illeti, a kalóriatartalmuk alapján én inkább a testépítõknek ajánlanám. A kapszulákban elsõsorban különféle zsírégetõk (pl. kolin-inozitol) és egyéb szerek (pl. L-karnitin) vannak. Ez utóbbi molekula a zsírsavak szállításában játszik szerepet, és valóban segít a zsírok elbontásában, sõt az izomregenerációban is. Hogy ettõl le lehet-e fogyni és egészségesebbek leszünk-e, az persze más kérdés.

A kimondhatatlan nevekkel bíró különféle termogén zsírégetõk állítólag csökkentik az étvágyat, gyorsítják az anyagcserét, és emelik testhõmérsékletet, és emiatt hatékonyabb lesz zsírégetés. Ha e szereknek némi kedvezõ hatásuk valóban van, akkor azt a koffeinnek köszönhetik, nem pedig a csodakomponenseknek. De hát a fekete ital hatóanyagát már régóta ismerjük, fölösleges azt kapszulázni, és ezerszeres tarifával árusítani. A zsírégetés pedig nyilván hamis állítás, a zsírégetõ krémek és az algapakolás újabb hatástalan módszerek. Kivéve, ha kombináljuk õket a csökkentett kalóriabevitellel, de ilyenkor a bõrkenegetést akár el is hagyhatjuk. Ráadásul, több illegálisan forgalmazott „növényi” termékrõl Csupor Dezsõ és kollégái a Szegedi Tudományegyetemen kimutatták, hogy szintetikus anyagokat (pl. szibutramin, fentermin) is tartalmaznak.
Antioxidáns terápia

Az „antioxidáns” és a „szabadgyök” kifejezések mára az ezoterikus egészségtan kulcsszavaivá váltak. A szabadgyökök egyébként olyan részecskék, amelyek egy vagy több párosítatlan elektronnal rendelkeznek, ezért más molekulákkal képesek kölcsönhatásba lépni. Ennek eredményeként károsul a DNS, a mitokondriumok, a sejtmembrán és az érfalak, és ez számos betegséget okozhat. Szedjünk hát szabadgyököket semlegesítõ antioxidánsokat, és elõzzük meg ezzel a különféle kórokat, elsõsorban a szívinfarktust és a rákot, és tegyük fiatalabbá a szervezetünket is – ajánlják a különféle terápiák. Látszólag ésszerû a tanács, hiszen maga a szervezet is termel szabadgyököket semlegesítõ enzimeket (kataláz és szuperoxid dizmutáz, SOD).

Sõt, az öregedés elméletek egyik legismertebbike is a szabadgyökök károsító hatásán alapul. Megfigyelték ugyanis, hogy az öregemberek szervezetében ezek a roncsoló hatású molekulák nagyobb mennyiségben vannak jelen, míg a hosszabb életû fajoknál a SOD-szintje magas. A kérdés persze az, hogy a szabadgyökök mennyisége nem éppen optimális-e az adott korban a szervezetben, azaz valamilyen haszna is lehet talán e reaktív részecskéknek. Együnk sok gyümölcsöt és moszatot, igyunk zöld teákat, de ha lehet, inkább szedjünk különféle pirulákat. A kapszulák valóban antioxidánsokat tartalmaznak, amelyek a C, az E, az A-, vagy a B2-vitaminok, valamint a béta-karotin, amely az A-vitamin elõanyaga. A szervezet antioxidáns tartalmának vizsgálatára már komoly mûszerek is rendelkezésre állnak: a bõr karotintartalmát vizsgálják különféle berendezésekkel. A szkenner valóban a bõrkarotin aktuális szintjét méri (jó magas értéket ad egy sárgarépafõzelék-vacsorát követõen), de nem szolgál információval sem a többi antioxidáns mennyiségérõl, sem a szervezet egészségi állapotáról.

Az antioxidáns-história két bizonytalan szakmaisággal rendelkezõ tudományos publikációval kezdõdött. Az egyik közlemény szerint a tüdõrák kétszeres kockázatát mutatták ki abban a kísérleti csoportban, ahol a vérplazma béta-karotin szintje alacsonyabb volt, mint abban, ahol magasabb. Nem lehet azonban tudni, hogy a csoportok kialakítása esetében a dohányosokat véletlenszerûen osztották-e el. Ez ugyanis alapvetõen fontos tényezõ, mivel Ricard Peto 1981-ben végzett vizsgálatai óta tudjuk, hogy a tüdõrákok több mint 90 százalékát a dohányzás okozza. Egy másik vizsgálat szerint a vérplazma magasabb E-vitamin-szintje alacsonyabb szívbetegség gyakorisággal párosul.

A késõbbi átfogó vizsgálatok azonban egészen más képet mutatnak. Egy Finnországban végzett kísérlet szerint 30 000 tüdõrák kockázatának kitett részvevõbõl négy randomizált csoportot alkottak. A csoportok tagjai eltérõ kezelést kaptak: az elsõ béta-karotint, a második E vitamint, a harmadik mindkettõt, a negyedik csoport pedig egyiket sem. Az eredmény lesújtó volt: a béta-karotinos csoportban magasabb volt a tüdõrák és a szívinfarktus elõfordulása, mint a többi csoportban, az E-vitamin pedig hatástalannak bizonyult. Az ún. CARET kísérlet még rosszabb eredményt hozott: a tüdõráknak kitett személyek (dohányosok és azbeszttel dolgozók) fele béta-karotint és A-vitamint, a másik fele pedig placebót kapott. A kísérletet 18 ezer részvevõvel hat évig folytatták volna, de hamarabb be kellett fejezni, mert az antioxidáns tablettákat szedõk között 46 százalékkal magasabb volt a tüdõrákban való elhalálozás aránya, s 17 százalékkal nagyobb az egyéb halálok.

Azóta több antioxidáns vitaminkészítményt teszteltek, és a gyógyító hatást tekintve mind negatív eredményeket adott. Az ún. Cochrane-szemlén négy, összesen 100 000 résztvevõvel való kísérlet eredményeit összegezték (ezt nevezik metaanalízisnek). A végeredmény: a magas antioxidánsszint növeli a tüdõrák kockázatát. Ez a terület azonban ma még a puha tudományok hatáskörébe tartozik, ezért lehetséges, hogy felfedezünk majd hatékony molekulákat is. Például a zöld tea antioxidánsai között találjuk az EGCG nevû anyagot, ami egyes vizsgálatok szerint valóban csökkenti a rák kialakulásának kockázatát. Átfogó elemzések szükségesek azonban a végsõ konklúzió kialakításához. Egy biztos, a piacon kapható szerek hatékonysága több mint kétséges, mivel ezeknél rendszerint elmaradnak a tudományos igényû tesztek.

Egy, a napokban megjelent tanulmány szerint a vitamintabletták szedése csupán pénzkidobás. A John Hopkins Egyetem és a Warwick Egyetem közös kutatása szerint a normálisan táplálkozó embereknek nincs szükségük vitaminpótlásra. Az analízisbe bevont óriási számú (félmillió) vizsgálati alany egészségét ugyanis nem befolyásolta pozitívan az extra vitamin adag. A kutatók azonban felhívták a figyelmet a túlzott vitaminfogyasztás veszélyeire. Az A- és az E-vitaminok nagy dózisban például a rák terjedését segítik elõ. Ezen a területen vigyázni kell azonban a kijelentõ módok használatával. A kétely általában jóval hitelesebb, mint a magabiztos mosoly.
Végszó

A táplálkozással foglalkozó szakirodalom jó esetben is csupán féligazságokat fogalmaz meg az egészségre való hatást illetõen. A fõ probléma, hogy ezen a területen nagyon kezdetleges a tudásunk, amelynek okai a megfelelõ vizsgálatokhoz szükséges technológiai háttér fejletlensége, a kísérletek hosszadalmassága, valamint az a tény, hogy az emberrel való kísérletek esetében a jog és etika erõs korlátozó tényezõk. További nehézséget jelent, hogy a vizsgált élettani vagy biokémia folyamatok és a betegség kapcsolata rendszerint nem közvetlen ok-okozati jellegû, azaz a megfigyelt molekuláris vagy fiziológiás változások nem feltétlenül vezetnek megbetegedéshez.

Rengeteg, gyakran egymásnak ellentmondó publikáció jelenik meg e témakörökben. Az ezek összehasonlításával foglalkozó metaanalízisek adhatnak majd használható válaszokat. Továbbá, a táplálkozás génkifejezõdésére való hatását vizsgáló új tudományterület, a nutrigenomika a jövõben értékes információkkal szolgálhat az étrend és az egészség kapcsolatát illetõen.

E témakör tudományos hiányosságai azonban másodrendû szerepet játszanak. A táplálkozással és az egészséggel kapcsolatban ugyanis a társadalmat nem a tudományos gondolkodás, hanem a különféle téveszmék uralják. Sajnos az engedélyezõ hatóságok félreértelmezett szabadelvûsége koncként vetette a tájékozatlan embereket a hatástalan szereket elõállító ipar lábai elé. Végül a konspirációs elméletek híveihez szólok. Kijelentem, hogy ezúttal sem fizetett le a gyógyszeripar, és ezek a világot behálózó mamutcégek nem rajtam keresztül fenyegetik az étrend-kiegészítõk és a gyógyhatású szerek árusítóit. Bolondok is lennének, hiszen az õ termékeiket is árusítják.