Számtalanszor támadtak mentõsökre az elmúlt években kiérkezésük után. 2011-ben például a rendõrség gyanúsítottként hallgatott ki egy 34 éves személyt, aki ellen közfeladatot ellátó személy ellenie erõszak miatt indítottak eljárást. A férfi azért támadta a mentõsökre, mert szerinte a késve érkeztek ki gyermekéhez – a mentõsök végül csak rendõri segítséggel sikerült megvizsgálniuk a beteget. Idén januárban pedig egy szegedi pékségben egy ittas vásárló késsel fenyegette meg a kiérkezõ mentõtisztet.

Gyõrfi Pál, az Országos Mentõszolgálat (OMSZ) szóvivõje a Napközben pénteki adásában azt mondta, a közfeladatot ellátó személy elleni támadást a Bünteti törvénykönyv (Btk.) nagyjából hasonlóan szankcionálja, mint a hivatalos személy elleni erõszakot. A közelmúltban történt szigorítás óta már vannak jogesetek, amelyek azt mutatják, szabadságvesztéssel számolhat, aki ilyen bûncselekményt követ el.

Az OMSZ feladatszáma rendkívül nagy, eléri az évi egymilliót, és a mentõsök az esetek mintegy tizedében valamilyen agresszióval találkoznak, ami óriási arány. Ez legtöbbször verbális erõszak, ám ennek negatív hatását sem lehet lebecsülni: az érintett mentõsök jó részében lelki traumát okoznak az ilyen támadások. Ez azért is fontos, mert könnyû belátni, hogy aki mentõsnek megy, nem annyira a pénzért teszi ezt, inkább hivatástudatból, így ahhoz, hogy valaki ne égjen ki, a társadalomtól is megbecsülést kell, kapjon. Ha nap mint nap azt tapasztalja, hogy ahová segíteni érkezik, ott õt szidják, fenyegetik, akkor az nyilván abba az irányba tereli, hogy elhagyja ezt az egyébként gyönyörû szakmát – fogalmazott a szóvivõ.

Tipikus eset, hogy részeg, földön fekvõ emberhez hívják ki a mentõket, akik felébresztik az öntudatlan embert, majd õ hirtelen azt sem tudja, hol van, dolgozik benne az alkohol, és máris üt, rúg, támad. Vannak egészen érthetetlen esetek is, amikor például egy hozzátartozó kihívja a mentõket a feleségéhez vagy a testvéréhez, majd a rokon azonnal, kérdezés nélkül támad – tette hozzá Gyõrfi Pál.

Az OMSZ munkatársa lehetséges magyarázatként azt mondta, a rendszerváltás után alaposan megváltozott az emberek viszonyulása a közszolgáltatásokhoz – sok esetben nem jó irányba. Mondjuk, egy életmentõ ellátást egyesek úgy próbálnak igénybe venni, mintha pizzát rendelnének. A rokonok, miközben nem rendelkeznek kellõ egészségügyi ismeretekkel, gyakran azt is meg akarják határozni, hogy a mentõsök milyen gyógyszert adjanak be a betegnek.

A másik konfliktusforrásról, a kiérkezés idõtartamáról Gyõrfi Pál azt mondta, kritikusaik szerint a mentõk nyilván akkor lennének idõben a helyszínen, ha már a rosszullét vagy a baleset pillanatában ott tartózkodnának a páciens mellett. A felesége, szülõje miatt aggódó rokon számára ehhez képest minden perc késének számít, a szubjektív idõérzéke ilyenkor csalóka, a hozzátartozó megesküdne, hogy a valóságban eltelt mondjuk nyolc perc legalább fél óra volt. A tehetetlenség ilyenkor indulatokat szül, amit azonban ki kellene váltani aktivitással. Ha az emberek tudnának elsõsegélyt nyújtani, és el tudnák végezni az életmentéshez szükséges alapvetõ mozdulatokat, akkor kevesebb lenne az indulat, az agresszió – hangsúlyozta a Kossuth Rádió mûsorában a mentõszolgálat szóvivõje.