Szendvicsfeltét, frissföl vagy épp kakaómassza csoki helyett,  mind ilyen termékek. Ugyan olcsóbbak, és ízük alapján sem mindig mondanánk meg, hogy nem eredeti terméket eszünk, jobb ha átgondoljuk, mit vásárolunk.

Biztos mindannyiunkkal elõfordult már, hogy a kosarunkban landolt egy áltej, olyan tejfölszerûség, aminek semmi köze a tejszínhez, vagy olyan pizzafeltét, ami összetételét tekintve távoli rokonságban sem áll a sajttal. De hogy lehetséges ez? Hogy kerülhet véletlenül a kosarunkba egy-egy ilyen termék?

Legális utánzatok

Sokszor találkozunk az élelmiszer utánzatokkal, és elképzelhetõ, hogy nem is tudjuk pontosan, melyek azok. Olcsóbbak, de hosszú távon rosszabbul járhatunk velük. Az élelmiszer utánzatok egyes termékek alacsonyabb minõségû és olcsóbb, olykor egészségre káros változatai. Hamisított élelmiszerekként is tekinthetnénk rájuk, hiszen az eredetitõl eltérõ alapanyagból készülnek. Azonban a jelenlegi szabályozás szerint már egy-egy ilyen termék nem futhat azonos néven, amennyiben esetleg növényi zsiradékkal helyettesítik az eredeti összetevõt, akkor ezt a gyártóknak jelezniük kell. Így lesz a tejfölbõl például farmföl.

A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület szerint számos példát lehet látni nap mint nap a hamisításra: többek között ha lejárt alapanyagokból készül valami, vagy egy olcsó terméket drága megfelelõjének csomagolásába bújtatnak. Esetleg nem engedélyezett összetevõk használata (mint például a pár évvel ezelõtti pirospaprika botrány esetében, amikor míniummal keverték a fûszert), vagy a külföldi áruk magyarként való eladása esetén. Sokszor csak hatósági ellenõrzések során derül fény ezekre, de elõfordul olyan is, hogy akár az áruházakba is eljuthatnak ezek a termékek. Ezeken kívül a testület hamisításként említi például a fent említett növényi zsírt tartalmazó csokoládé illetve tejtermékek elõállítását, vagy a méz cukrozását, enzimezését is. De ha új néven, csak az eredetire hajazó névvel kerülnek a polcokra, nem számítanak illegálisnak.

Ez utóbbiakat szoktuk élelmiszer imitátumoknak nevezni: olyan termékeknek, melyeknek neve hasonló az eredetihez, de összetevõik révén már nem hívhatjuk õket ugyanúgy, mert egész más hozzávalókkal helyettesítik azokat. Legtöbbször a tej alapú termékekkel vannak visszaélések, például a sajtszerû vagy tejfölre hajazó élelmiszerek, vagy az áltej esetében. De húsipari termékutánzatokkal is találkozhatunk a boltok polcain: ezek megvásárlásával sem feltétlenül azt kapjuk, mint hinnénk. Egy kenõmájas esetén például örülhetünk, ha húsz százalékban tartalmaz májat.

Az a baj, hogy ezek a termékek megtévesztik a fogyasztót, aki ha figyelmetlen, simán alacsony minõségû utánzat élelmiszert választhat az eredeti helyett. Hiszen ha csak az árat figyeli, a hasonló csomagolás és bolton belüli elhelyezkedése alapján könnyûszerrel kiválaszthatja azt. A táplálkozás biológiai értéke ezen élelmiszerek bevitele esetén nem közelíti meg az eredetiét, azaz a szervezetbe juttatott ételek tápanyagtartalma kisebb mennyiségben hasznosulhat. Mivel olcsóságuk miatt sok olyan terméket vásárolhatsz, amiben növényi zsiradékok vannak, étkezésed túlságosan egysíkúvá válhat, és ez károsíthatja az egészségedet.

Melyik az utánzat?

Ilyen megtévesztõ termék például a lapka, ami ugyan nem sajt, mégis sajtként fogyasztható. Igazából keményített növényi zsírból készül, tejet, tehenet nem lát. De nem is állítja magáról, hogy sajt lenne, általában sajtjellegû készítménynek nevezik. Találhatunk az áruházak polcain habspray-t is, ez a tejszínhabbal ellentétben nem tejszínbõl, hanem növényi zsírból van és átlagosan száz forinttal olcsóbb, mint ez utóbbi. De a tejpolc is veszélyzóna: ami nem egyszerûen tejként fut (tejital, reggeli ital, reggeli friss, stb.), abban más is van, leggyakrabban savó, permeátum, vagy növényi zsiradék. Emiatt pedig valóban aligha nevezhetõ tejnek. No meg ott vannak a "fölök": frissföl, farmföl és ehhez hasonló elnevezésû készítmények. Nem hiába nem szerepel a tej elõtag: bár többségük tejalapú (de nem tejszín, mint az igazi tejföl), azt turbózzák fel növényi zsírral és más adalékokkal. A kakaós bevonó sem csokoládé valójában, és az elõbbiekhez hasonló összetevõkkel helyettesítik a kakóvajat. Bár nem élelmiszer, de megemlíthetõ például a matróz/tengerész ízû szeszesital is, ami gabonaszeszbõl és rumaromából áll, míg az eredeti rum melaszból, vagy cukornád levébõl készülhet.

Szúrd ki messzirõl a kamut!

1. Összetéveszthetõ nevek: Ezeknek a termékeknek általában az eredetihez nagyon hasonló nevük van. Például tejföl helyett frissföl, vagy trappista helyett trapp pista. Fogyasztóvédelmi okokból nem használhatják már ugyanazt az elnevezést - korábban ez nem volt gond, ma már milliós bírságokat szabnak ki a gyártóra, ha efféleképpen téveszti meg a vásárlókat - ezért csak hangzásában utánozzák az eredetit, vagy annak összetevõjére, funkciójára utalnak. Ez utóbbira példa sajt helyett a szendvicsfeltét szó alkalmazása.

2. Együtt a polcon: azért is könnyû véletlenül leemelni ezeket a polcról, mert pont az eredeti mellett, azokkal egy csokorba rendezve találhatóak a közértekben. Hivatalosan ugyan már azoktól jól elkülönítve kellene tárolni ezeket a fogyasztók érdekében, de a legtöbb üzletben helyhiány miatt például erre nincs mód.

3. Nézd meg az összetevõket: szánj egy kicsivel több idõt a vásárlásra, és böngészd át az összetevõket. Ha nagy arányban tartalmaz egy tejtermék tejipari mellékterméket, azaz savót, permeátumot, vagy növényi eredetû alapanyagokat, például szójatejet, szójazsírt vagy növényi zsírt, akkor nagy rá az esély, hogy utánzatot tartasz a kezedben.

4. Nézd meg az árát, vedd el a párját: ami túl olcsó ahhoz, hogy elõfeltételezéseid szerint normális alapanyagokból készüljön, valószínûleg az is. Bizonyos ár alá akkor sem mehetnek, ha nagy az akció, hisz már az alapanyagok egyesével drágábbak olyan mennyiségben.