Amikor az etióp maratonifutó, Abebe Bikila 1960-ban megérkezett élete elsõ olimpiájára, Rómába, azzal a problémával szembesült, hogy a versenyre cipõt szállító Adidas választékában már nem volt az õ méretének megfelelõ cipõ. Rövid tanakodás után úgy döntött, hogy mezítláb fut Róma macskaköves útjain – és gyõzött. Bár négy évvel késõbb cipõben is megvédte olimpiai bajnoki címét, legendás római gyõzelme új kutatási témát adott a tudománynak: miért futhat gyorsabban az, aki mezítláb fut?

A válasz az izmok, az inak és szalagok eltérõ terhelésében rejlik. „Amikor mezítláb futunk, gazdaságosabb a mozgásunk: kevésbé terheljük a sarkat, sokkal inkább a talp elülsõ részeit használjuk. Mivel nem a sarkat terheljük, nincsenek nagy ütközési erõk, viszont a szervezet több elasztikus energiát tud visszanyerni” – mondja Tihanyi József, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának biomechanikával foglalkozó professzora.
Mutasd a cipõd, és megmondom, hol fáj a gerinced

De nem is kell futni, elég, ha valaki mezítláb sétálni kezd, és máris tapasztalhatja, hogy másképp jár, mint cipõben. Hogy lássuk, mihez képest járunk másképp mezítláb, érdemes kézbe venni egy régóta viselt cipõnket, és tanulmányozni, hogy hol nagyobb rajta a kopás. Egy cipõ ugyanis rengeteg információt árul el tulajdonosáról: hogy hova helyezi a testsúlyát, hogy széles vagy keskeny a lábfeje, hogy ülõ vagy álló munkát végez, vagy hogy esetleg túlsúlyos-e.

Reumatológusok számára ismert jelenség, hogy azoknál, akiknél a cipõ sarkán mutatkozik túlzott kopás, gyakori, hogy fáj a hátuk alsó része. Akinél a lábfej belsõ oldala kopott, ott a nyak- és vállfájdalmak a jellemzõek. De egyenlõtlen testsúlyeloszlásra utal az is, hogy ha a cipõ külsõ része a kopottabb. Ilyen cipõ jellemzi általában a túlsúlyos embereket, és a tartás kiegyensúlyozatlansága gyakran jár a váll, illetve a hát felsõ részének fájdalmaival.

Cipõ nélkül viszont fõleg a talppárnáinkon gördülünk. Ennek következtében megváltozik a tartásunk, így a rendszeres cipõ nélküli séta enyhítheti a gerinc- és hátfájdalmakat. A természetes járás a vádli izmait is erõteljesebben átmozgatja, ily módon jó hatással van a vénákra, visszerekre is. „Az egyenetlen talajon való járás javítja az egyensúlyérzékünket, a járásbiztonságunkat, valamint a talpi izmokban található receptorokon keresztül visszahat az idegrendszerre is. Segíti továbbá a lábizmok, szalagok megerõsödését, és megakadályozza a lábfejboltozat lesüllyedését is” – mondja dr. Tihanyi József.
Cukorbetegek óvatosan!

Aki elszokott a mezítlábazástól, kezdje fokozatosan. Mezítláb ugyanis tényleg más izmokat, szalagokat, inakat terhelünk, mint cipõben, nem ajánlott rögtön túlterhelni õket. Ugyancsak elõvigyázatosság ajánlott a cukorbetegeknek, perifériás neuropátiában szenvedõknek: az õ fájdalomérzékelésük gyakran sérült, így a cipõ nélküli séta közben szerzett sérüléseket csak késve érzékelik, amikor már elfertõzõdtek.
A legélvezetesebb mezítlábas élményparkban sétálni

Bár mezítláb sétálni a természetben szinte mindenütt lehet, aki különleges élményre vágyik, keressen fel egy mezítlábas élményparkot, amelyekbõl Európában egyre több van már. Lényegük, hogy egy-öt kilométeres túraútvonalakon úgy sétálhatunk mezítláb, hogy a lábunk alatt a talaj folyamatosan változik.

A kontinens leglátogatottabb mezítlábas parkja Németországban, a Fekete-erdõben, Dornstetten közelében található. Évente 170 ezren sétálnak itt különbözõ méretû kavicsokon, fafelületen, agyagon, de még akár üvegen is. Nem széttört sörösüvegekre kell persze gondolni, hanem lecsiszolt üvegdarabkákra, amelyek egyenetlensége a talpak számára különleges izgalmat jelent, sérülést azonban nem okoznak. A 2,5 kilométeres út erdõn, mezõn, folyóágyon keresztül vezet.

Egy mezítlábas park már Magyarországon is található, a Budapesttõl 45 kilométerre, Fejér megyében fekvõ Tabajdon, ahol huszonegyféle felületen adhatunk magunknak talpmasszázst, illetve edzhetjük a talpizmainkat. A parkban jelenleg már folynak a karbantartási munkálatok, a látogatókat május elsejétõl várják, a belépés ingyenes.
A mezítlábas séta leföldel

De nem csak a talpizmaink profitálnak a mezítlábazásból, egyre több kutatás bizonyítja azt is, hogy a cipõ nélküli séta során magának a földfelszínnek is gyógyító ereje van. Szép idõben a talaj ugyanis negatív töltésû, a légkör felsõ része pedig pozitív. (Zivatar idején azonban a talaj pozitív töltésû, a zivatarfelhõben pedig negatív és pozitív tartományok is vannak.)

A talaj és az ionoszféra tehát egy kondenzátor két lemezének tekinthetõ, az elektromos térerõsség köztük 100 volt méterenként. Ez a globális kondenzátor szép idõben sül ki, és a viharok töltik fel. Bár ez a „kisülési áram” nagyon kicsi (3 x 10-12 amper négyzetméterenként), egyes kutatások szerint mégis érezhetjük a hatását, ha rendszeresen mezítlábazunk, sátorozunk, természetben alszunk.

Az egyelõre kis mintaszámú vizsgálatok szerint a földfelszín elektronjai a bõrön keresztül a szervezetbe jutva antioxidáns hatásúak, azaz segítenek a szabadgyökök megkötésében, és ily módon csökkentik a gyulladásos folyamatokat, amelyek a cukorbetegségtõl a daganatokig szinte minden krónikus betegség hátterében megtalálhatók. A kutatások szerint aki „leföldelve” alszik, jobban is alszik, alacsonyabb a stressz-szintje, csökken a pulzusszáma, és jobban mûködik az immunrendszere is. (A „földeléssel” kapcsolatban eddig végzett vizsgálatokról itt talál összefoglaló tanulmányt.)

Vannak, akik hiszik, hogy a cipõ nélküli séta tulajdonképpen egy ön-talpmasszázzsal is felér, és hogy a mezítlábazással így a belsõ szerveinket is stimulálni tudjuk. Bár valószínûleg sokat kell még arra várni, hogy a talpon lévõ reflexzónák létezését (vagyis hogy a talpunk minden területe valamely belsõ szervünkkel összeköttetésben áll) a tudomány is igazolja, sokan tapasztalták már egy talpmasszázs üdítõ hatását. „Mivel itt szubjektív érzésekrõl van szó, nehéz objektív módszerekkel vizsgálni a reflexzónákat. De ha tudományosan alátámasztani nem is tudjuk, ha jobban érezzük magunkat egy talpmasszázstól, élettanilag már mindenképpen elõnyös” – mondja Tihanyi József.

A természetes járás és futás élményét a cipõipar is igyekszik meglovagolni. E cipõk egy része a mezítlábazás élményét próbálja minél inkább visszaadni: puhák, természetes anyagból készülnek, a talp számára védelmet jelentenek a rovarok, darazsak, szúrós növények ellen, ám nem tartják a bokát.

A fejlesztések másik vonala a nagyvárosi ember számára akarja visszaadni a természetes járás élményét, vagyis azt, hogy egyenetlen puha felszínen gördülve egyenletesen terhelje a talpát. Ezzel a céllal alkotta meg Karl Müller svájci mérnök az MBT cipõket. Müller egy koreai útján ismerte fel, hogy az egyenetlen, puha talajon – mint amilyen a koreai rizsföldeket vagy a kelet-afrikai szavannákat borítja – mezítláb járva enyhült hátfájása. Az MBT cipõk célja a városi ember számára visszaadni a puha talaj természetes instabilitását. A tapasztalatok szerint a cipõ sokak tartását javította, és ily módon enyhítette gerinc- és hátpanaszaikat, de nem csodaszer, vannak bizonyos állapotok, amikor viselésük kifejezetten káros lehet. Ilyenek elsõsorban a gyulladásos eredetû betegségek vagy az akut gerincsérv.