Ha az ügyben végül jogegységi határozat születik itthon, annak alapján a bíróságok korrigálhatják majd az esetleges problémás részeket a szerzõdésekben.

A most tárgyalt ügyben a Kásler házaspár fordult korábban bírósághoz. 2008 májusában 14 400 000 forintnak megfelelõ összegû kölcsönt vettek fel egy magyar banktól svájci frankban. A hitelszerzõdésben kikötötték, hogy a kölcsön összegét svájci frankban a folyósítás napján érvényes vételi árfolyamon állapították meg. A törlesztõrészleteket viszont az esedékesség napját megelõzõ napon érvényes eladási árfolyamon számolták ki svájci frankban.

A Kásler házaspár megtámadta itthon azt a kikötést, amely feljogosítja a bankot, hogy a törlesztõrészleteket a svájci frank eladási árfolyama alapján számolja ki. Szerintük ez a feltétel tisztességtelen, mert eltértek a kölcsön folyósításakor alkalmazott árfolyamtól.

A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria azt a kérdést tette fel az Európai Bíróságnak, hogy a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerzõdésre alkalmazandó átváltási árfolyamokkal kapcsolatos kikötés a szerzõdés elsõdleges tárgyára, vagy a szolgáltatás ár-minõség viszonyára vonatkozik-e. Szintén a kérdések között szerepelt egyebek mellett az, hogy a magyar bíróság módosíthatja vagy kiegészítheti-e az adott hitelszerzõdést, ha az a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthetõ.

Mindent érteni kell az ügyfélnek, ha hitelt vesz fel

Az Európai Bíróság ítéletében emlékeztetett, hogy a szerzõdés elsõdleges tárgyára vonatkozó feltételek tisztességtelen jellegére irányuló értékelés tilalmát szigorúan kell értelmezni, és kizárólag a szerzõdés alapvetõ szolgáltatásait megállapító feltételekre lehet alkalmazni. A Kúriának kell meghatároznia, hogy a vitatott feltétel a Kásler házaspár szerzõdésében alapvetõ elemnek minõsül-e.

A luxembourgi bíróság szerint azoknak a fogyasztóknak, akik külföldi pénznemben meghatározott kölcsönt vesznek fel, képesnek kell lenniük értékelni annak gazdasági következményeit, hogy a kölcsön visszafizetésére más árfolyamot (devizaeladási árfolyam) alkalmaznak, mint amelyet annak folyósításakor a kölcsönösszeg kiszámítására alkalmaztak (devizavételi árfolyam).

A szerzõdés elsõdleges tárgyát meghatározó feltételnek világosnak, érthetõnek kell lennie, és ez nemcsak nyelvtani szempontból értendõ.

A kölcsönszerzõdésben átlátható módon kell feltüntetni a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait. A Kúriának kell így megállapítania, hogy a kölcsönszerzõdés megkötésekor adott tájékoztatás alapján az ügyfél nemcsak az eladási és vételi árfolyama közötti különbséget képes-e felismerni, hanem azt is, hogy ez mit jelent a törlesztõrészletek kiszámításánál – derül ki a szerdai ítéletbõl.

A magyar bíróság a szerzõdõk közötti egyensúly helyreállítása és a szerzõdés érvényességének fenntartása céljából helyettesítheti a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely rendelkezésével – mondták ki.

Ha nem volna megengedett az ilyen helyettesítés, és a bíróságnak meg kellene semmisítenie a szerzõdést, veszélybe kerülne a megsemmisítés szankciójából eredõ visszatartó erõ, valamint a fogyasztóvédelemre irányuló cél. A Kásler-ügyben a megsemmisítésnek az lenne a következménye, hogy a visszafizetendõ teljes fennmaradt összeg esedékessé válna – derül ki az indoklásból.

Nem örülhetnek a bankok

Az ítélet elsõ olvasata alapján úgy látjuk, nincs olyan eleme az Európai Bíróság döntésének, amely alapján fellélegezhetnének a bankok. A várakozások átlagához képest banki szempontból rosszabb az ítélet, hiszen:

1. Lényegében azt állapította meg az Európai Bíróság, hogy a Kúria vizsgálhatja az árfolyamrés tisztességtelenségét. Ezt a szerzõdéses feltételt ugyanis nem minõsíti az Európai Bíróság egyértelmûen a szerzõdés alapvetõ elemének, hanem ennek eldöntését a Kúriára bízza.

2. Azt sem állapítja meg az Európai Bíróság, hogy az árfolyamrés alkalmazása a szolgáltatás arányos ellenértéke lenne, és ezért nem lenne megállapítható a tisztességtelensége. Ezzel szemben azt mondta ki a testület, hogy nem tekinthetõ a szolgáltatásért fizetendõ díjazásnak.

3. A Kúriának kell eldöntenie, az árfolyamrés alkalmazása világos és érthetõ-e, vagyis emiatt fennállhat-e a tisztességtelenség.

4. A tisztességtelen pontokat a Kúria jogegységi határozata alapján kiküszöbölhetik a bíróságok.

Egy fontos szempont van azonban, ami miatt valószínûleg nem várható drasztikusan negatív árfolyamreakció pl. az OTP árfolyamában: nem mondták ki a szerzõdések érvénytelenségét (igaz, erre reálisan nem is számíthattunk), a devizahitelekbe való kormányzati beavatkozás lehetõségét (amihez a Kúria jogegységi határozata kellhet a mostani ítélet alapján) bizonyos mértékben pedig már beárazhatta a piac.

Az Európai Bíróság közleménye teljes terjedelemben:

Azoknak a fogyasztóknak, akik külföldi pénznemben meghatározott kölcsönt vesznek fel, képesnek kell lenniük értékelni annak gazdasági következményeit, hogy a kölcsön visszafizetésére más árfolyamot (devizaeladási árfolyam) alkalmaznak, mint amelyet annak folyósításakor a kölcsönösszeg kiszámítására alkalmaztak (devizavételi árfolyam)

A nemzeti bíróság a szerzõdés felei közötti egyensúly helyreállítása és a szerzõdés érvényességének fenntartása céljából helyettesítheti a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely rendelkezésével.

A tisztességtelen szerzõdéses feltételekrõl szóló irányelv elõírja, hogy a fogyasztókra nem jelentenek kötelezettséget az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerzõdésekben szereplõ tisztességtelen feltételek. A szerzõdés elsõdleges tárgyát, valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelését meghatározó feltételeket illetõen azonban az irányelv lehetõvé teszi a tagállamok számra, hogy az átültetõ nemzeti jogszabályukban elõírják, hogy ezekre a feltételekre nem terjed ki a tisztességtelen jellegükre vonatkozó értékelés, amennyiben azok világosak és érthetõek. Az irányelvet átültetõ magyar jogszabályban szerepel e kizárás.

2008. május 29 én Kásler Á. és Káslerné Rábai H. devizában nyilvántartott jelzálog típusú kölcsönszerzõdést kötött egy magyar bankkal. A bank 14 400 000 magyar forint (HUF) (körülbelül 46 867 EUR) összegû kölcsönt nyújtott a kölcsönvevõknek.

A szerzõdésben kikötötték, hogy a kölcsön összegének svájci frankban való megállapítása e devizának a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott vételi árfolyamán történt. E feltétel alapján a kölcsön összegét 94 240,84 CHF ban határozták meg. A szerzõdés értelmében ugyanakkor az egyes fizetendõ részletek forint összegét a bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelõzõ napon érvényes svájci frank eladási árfolyamon kellett meghatározni.

A Kásler házaspár megtámadta a magyar bíróságok elõtt azon kikötést, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztõrészleteket a svájci frank eladási árfolyama alapján számolja. E feltétel tisztességtelen jellegére hivatkoztak, mivel az a kölcsön folyósításakor alkalmazott árfolyamtól eltérõ árfolyam alkalmazását írja elõ annak visszafizetésére.

A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerzõdésre alkalmazandó átváltási árfolyamokkal kapcsolatos kikötés a szerzõdés elsõdleges tárgyára, vagy a szolgáltatás ár/minõség viszonyára vonatkozik e. Azt is meg szeretné tudni, hogy a vitatott feltétel tekinthetõ e olyannyira világosnak és érthetõnek, hogy az irányelv értelmében mentesülhetnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó értékelés alól. Végül a magyar bíróság azt kívánja megtudni, hogy amennyiben a szerzõdés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthetõ, a nemzeti bíróság jogosult e azt módosítani vagy kiegészíteni.

A Bíróság elõször is emlékeztet arra, hogy a szerzõdés elsõdleges tárgyára vonatkozó feltételek tisztességtelen jellegére irányuló értékelés tilalmát szigorúan kell értelmezni, és kizárólag a szerzõdés alapvetõ szolgáltatásait megállapító feltételekre lehet alkalmazni. A Kúriának kell meghatároznia, hogy a vitatott feltétel a Kásler házaspár által kötött szerzõdés alapvetõ elemének minõsül-e.

A Bíróság emellett megjegyzi, hogy a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálattól nem lehet azzal az indokkal eltekinteni, hogy az említett feltétel az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozik. E feltétel ugyanis a magyar forint és a svájci frank közötti átváltási árfolyamnak a törlesztõrészletek kiszámítása céljából történõ meghatározására korlátozódik, ugyanakkor nem ír elõ a hitelezõ által nyújtandó átváltási szolgáltatást. Márpedig ilyen szolgáltatás hiányában a vételi és az eladási árfolyam közötti különbözetbõl eredõ pénzügyi teher, amelyet a kölcsönvevõnek kell viselnie, nem tekinthetõ valamely szolgáltatás ellenszolgáltatásaként fizetendõ díjazásnak.

Másodsorban a Bíróság rámutat arra, hogy a szerzõdés elsõdleges tárgyát meghatározó feltétel kizárólag akkor mentesül tisztességtelen jellegének értékelése alól, ha az világos és érthetõ. A Bíróság ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy e követelmény nem korlátozódik az alaki és pusztán nyelvtani szempontból érthetõ jellegre. Éppen ellenkezõleg, a kölcsönszerzõdésnek átlátható módon kell feltüntetnie a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait. A Kúriának kell így megállapítania, hogy a hitelezõ által a kölcsönszerzõdés megkötése során közzétett reklám és adott tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott és ésszerûen körültekintõ fogyasztó nem csak felismerni képes a külföldi pénznem eladási és vételi árfolyama közötti különbség fennállását, hanem képes-e értékelni is ez utóbbi árfolyam alkalmazásának a törlesztõrészletek kiszámítására és az általa felvett kölcsön teljes költségére gyakorolt hatásait.

Végül a Bíróság megállapítja, hogy abban az esetben, ha - a jelen ügyhöz hasonlóan - a tisztességetlen feltétel elhagyása esetén teljesíthetetlenné válik a szerzõdés, az irányelvvel nem ellentétes, hogy a nemzeti bíróság a megtámadott feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse. E megoldás ugyanis lehetõvé teszi az irányelv céljának elérését, amely többek között a felek közötti egyenlõség helyreállítására irányul, a lehetõ legnagyobb mértékben fenntartva ugyanakkor a szerzõdés egészének érvényességét.

Ha nem volna megengedett az ilyen helyettesítés, és a bíróságnak meg kellene semmisítenie a szerzõdést, veszélybe kerülne a megsemmisítés szankciójából eredõ visszatartó erõ, valamint a fogyasztóvédelemre irányuló cél. A jelen esetben a megsemmisítésnek az lenne a következménye, hogy a visszafizetendõ teljes fennmaradt kölcsönösszeg esedékessé válna. Márpedig ez meghaladná a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné õt, mint a hitelezõt, amely e következményre tekintettel lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen a szerzõdéseibe.