Az Arizonai Egyetem Michael Worobey által vezetett csoportjának kutatása arra enged következtetni, hogy az elszenvedett influenzabetegségek alapján meg lehet jósolni, mennyire fenyeget egy jövõbeni járvány egy-egy embert. Ez az információ javíthatja az oltási stratégiákat, illetve a megelõzést és a felkészülést.

Az 1918-as nagy influenzajárvány óta rejtély volt, hogy honnan jött a vírus, és miért szedett annyi halálos áldozatot, fõként a fiatal felnõttek körében. Nagy kérdés volt, mitõl lett annyira súlyos a járvány, mint ahogy az is, hogy számíthatunk-e hasonlóra manapság, vagy az akkori helyzetben volt valami különleges - fogalmazott Michael Worobey, aki kollégáival egy példátlanul pontos molekuláris órát megalkotva tárta fel és hasonlította össze az 1918-as H1N1 influenza A-vírus (IAV), a H1N1-sertésinfluenza, valamint a spanyolnátha utáni - 1918 és 1957 közötti - szezonális H1N1-influenzavírus törzsek eredetét.

Meglepetésre nem találtak bizonyítékot a spanyolnátha eredetérõl elterjedt feltételezésekre, vagyis arra, hogy közvetlenül a madarakról terjedt át, vagy hogy géncsere történt a már meglévõ emberi és a sertésinfluenza-törzsek között. Eredményeik arra mutatnak, hogy a spanyolnáthaként emlegetett járvány vírusa röviddel 1918 elõtt jelent meg, és benne egy madárinfluenza-vírus olvadt össze egy emberi H1-vírussal, amely már 10-15 évvel korábban fertõzött.

Apróságnak tûnik, de ez lehet a kirakós hiányzó darabja - mondta Michael Worobey. - Ahogy megvan a kulcs, sok más részlet is a helyére kerül.  Ha egy beteg korábban megfertõzõdött H1-vírussal, az magyarázat lehet arra, hogy az 1918-as járvány idején miért volt sokkal alacsonyabb a halálozási ráta a körükben, mint azoknál, akik a legnagyobb számban haltak meg, vagyis a 29 év körüliek csoportjánál.

Az IAV jellemzõen és elsõsorban kisgyerekekre, valamint idõsekre halálos, a spanyolnátha vírusa azonban a 20-40 év közöttiek közül szedett nagy számban áldozatokat, akiknek halálát a legtöbb esetben másodlagos baktériumfertõzések, azon belül is tüdõgyulladás okozta.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban a szerzõk azt írták, ennek hátterében az állhatott, hogy sok, a járvány idején fiatal felnõtt 1880 és 1900 között született, és gyerekként a H3N8 influenzának volt kitéve, így semmiféle védettséget nem szereztek a spanyolnátha vírusával szemben. A H3N8 vírusnak másmilyen antigén fehérjéi voltak, mint a H1N1 vírus két fõ antigén fehérjéi.

A járványról bõvebben

Az elsõ hírek a járványról elõször Spanyolországból érkeztek. Mivel Spanyolország semleges ország volt, ezért az ottani cenzúra viszonylag enyhe volt, így más országokkal szemben nem hallgattak a járványról. 1918 májusának végén a hírügynökségek jelentették, hogy Spanyolországban nyolc millióan fertõzödtek meg, és Madridban minden harmadik ember influenzás. A boltokat és a hivatalokat bezárták. Még XIII. Alfonz spanyol király és több minisztere is megbetegedett. A Fabra Hírügynökség Reutersnak küldött üzenete szerint a Madridban kitört járvány viszonylag ártalmatlan, halálos áldozatai nincsenek.

Németországból 1918 júniusának elejérõl érkeztek az elsõ hírek civil áldozatokról. A betegséget német nyelven Blitzkatarrh vagy Flandern-Fieber néven emlegették; az amerikai katonák a three-day fever, és a purple death nevet adták neki, az angoloknak flandrische Grippe, vagy egyszerûen csak flu volt. A franciában a la grippe, és a bronchite purulente járta, míg az olaszoknál tévesen Sandfliegen-Fieber volt a neve. Magában Spanyolországban a gripe szó honosodott meg.

A spanyolnátha három hullámban jelentkezett: elõször 1918 tavaszán, majd õszén, végül sok helyen 1919-ben is fellépett. 1918 tavaszán nem volt különösebben halálos, ezzel szemben az 1918 õszi, illetve az 1919-es hullám sok halálos áldozattal járt. Az õszi hullám csúcspontján a porosz és a svájci hatóságok szerint az emberek kétharmada elkapta.

1918 õszén és telén világszerte 25-50 millióan haltak bele. Egyes becslések szerint ez a szám jóval nagyobb, és eléri a 70 milliót. A pontos adatok nem ismertek, egyrészt azért, mert sok ország nem szolgáltatott pontos adatokat, másrészt azért, mert egész régiók haltak ki. Oroszországban például a háború utáni állapotok miatt még csak fel sem tudták mérni a halottak számát. Az amerikai hadsereg annyi gyalogost veszített, mint ahányan a harcokban estek el. Csak Indiában 17 millió ember életét követelte a járvány, ahogy az az 1921-es népszámlálásból látható.

A spanyolnátha egyedi jellemzõje, hogy egy éven belül három hulláma is volt. Más influenzajárványokban, például az 1889/90-esben nyolc-kilenc hónap telt el az egyes hullámok között. A szórványos elbeszélések szerint az elsõ hullámban megbetegedettek viszonylagos védelmet élveztek a második hullám idején. Ezt a spanyol statisztikai adatok is alátámasztják.

A betegség egyeseknél gyorsan vérzéses tüdõgyulladássá fejlõdött, és gyakran alig néhány óra alatt halálhoz vezetett: a vírusos pneumonia különösen a 20–40 éveseket sújtotta. Ezt egyes kutatócsoportok azzal magyarázzák, hogy az áldozatok immunrendszere túlreagálta a fertõzést, és elpusztította a tüdõszöveteket. Az idõsebbek és a kockázati csoportok tagjai – idült kórokban, anyagcsere-betegségekben szenvedõk stb. – halálát inkább a másodlagos, bakteriális tüdõgyulladás okozta. A pontos adatok hiányában a letalitást sem lehet pontosan megadni; mindenesetre legalább 2,5%-ra teszik a közönséges influenza 0,1%-ával szemben.