Nagy-Britanniában az elmúlt száz évben átlagosan tíz centiméterrel nõtt a testmagasság, de több fejlett nyugati országban, például Dániában, Franciaországban, Svédországban vagy Olaszországban is hasonló, átlagosan 10-12 centiméter körüli testmagasság-növekedést regisztráltak százéves viszonylatban. Az átlagos testmagasság változásairól egészen a középkorig visszamenõen sikerült adatokat gyûjteni, és bár az évszázadok során voltak kisebb-nagyobb növekedések vagy csökkenések, soha nem fordult elõ ilyen nagymértékû testmagasság-növekedés százéves távlatban – olvasható a Livescience.com portálon megjelent cikkben.
Nem csak az étrend számít

A testmagasság szempontjából kulcsfontosságú, hogy valaki gyermekkorban mennyi – és milyen minõségû – táplálékhoz jut. A 20. században a fejlett országokban ugyan – rövidebb idõszakokat kivéve – jelentõs nõtt az elérhetõ élelmiszerek mennyisége és minõsége, mégis többször elõfordult, hogy az egy fõre jutó bevételek ugrásszerû növekedése ellenére az átlagos testmagasság csökkent. Ebbõl a szakemberek arra következtetnek, hogy a gyermekkori táplálkozás mellett más folyamatok az eddig hittnél komolyabb szerepet játszanak a testmagasság alakulásában.

Az egyik ilyen tényezõ a fertõzések, betegségek elõfordulásának gyakorisága: ha gyermekkorban valaki rendszeresen esik át különféle fertõzéseken, elsõsorban légzõszervi (például tüdõgyulladás, légcsõhurut) és az emésztõrendszert érintõ (hasmenéses) betegségeken, akkor a növekedése lelassul, mivel a betegség idején csökken a tápanyagbevitel, illetve a bevitt kevés táplálékot a szervezet a betegség elleni küzdelemhez használja fel.
Alacsonyabbak a sokgyermekes családból jövõk

A rendelkezésre álló adatok arra engednek következtetni, hogy az urbanizációs folyamatokkal, ezen belül a vezetékes vízellátás és a megfelelõ hulladék- és szennyvízelvezetés tömeges megjelenésével, a higiénia javulásával csökkent a betegségek elõfordulásának gyakorisága, ami „jót tett” a testmagasságnak.

Szintén fontos tényezõ, hogy az 1930-as évektõl átalakult a családmodell, a szülõk kevesebb gyermeket vállaltak: míg korábban öt gyermek volt jellemzõ, addig a 20. század közepétõl átlagosan kettõ gyermek növekedett egy családban, és õk több, illetve jobb minõségû élelemhez jutottak. A vizsgálatból kiderült, hogy a sokgyermekes családból származók felnõttek alacsonyabbak voltak, mint a középosztálybeli társaik.

Szintén alacsonyabb felnõttek váltak azokból, akik olyan környezetbõl jöttek, ahol magas volt a csecsemõ- és kisgyermek-halandóság, vagyis gyakran fordultak elõ betegségek. Megállapítható tehát, hogy bár a gyermekkori táplálkozás továbbra is kiemelt szerepet játszik a testmagasság alakulásában, vannak egyéb tényezõk is, amelyeknek nagyobb szerepük van, mint azt eddig gondoltuk.