A lándzsás útifû (Plantago lanceolata) réges-régen az utak uralkodója volt, és õsidõk óta áldás az emberiség számára. Egy angolszász varázsige (ráolvasás), amely kilenc növénytõl kér segítséget, és amely egy feltehetõleg XI. századi kéziratban maradt fenn. „És te, útifû, növények anyja, nyitott napkeletre, hatalmas bensõdben, kocsik gázolnak rajtad, hölgyek hajtanak át rajtad, szeretõk hajtanak át rajtad mindennel szembeszállsz. Ellenállsz a méregnek, ellen a ragálynak, ellen a bajnak, ami bejárja a földet!”

Ma is úgy van, mint akkor. A baj, a betegség bejárja a földet, és nekünk olyan gyógynövényekre van szükségünk, mint amilyen az összes füvészkönyvben magasztalt útifû, amely szembeszáll a bajjal. Rokona, a széleslevelû nagy útifû (P. major) semmiben sem marad el tõle és éppen úgy használható, mint a lándzsás útifû. Mindkettõ megtalálható réteken, legelõkön, utak mentén, parlagokon, árkokban és gyakorlatilag az egész világon.

Az útifû elsõsorban a légzõszervi megbetegedések ellen használható, különösen erõs köhögés, szamárköhögés, tüdõasztma, hurut, de még tüdõtuberkulózis ellen is. A svájci Künzle tisztelendõ, a tõsgyökeres természetgyógyász és a gyógynövények nagy hatóerejének szakembere, ezt írja: „Az útifû mindegyik fajtájából az egész növényt felhasználhatjuk, gyökerét, szárát, virágját és termését. Nincs még egy növény, amelyik úgy tisztítja a vért, a tüdõt és a gyomrot, ezért használ azoknak, akiknek gyenge a tüdejük, veséjük, vérszegények, sápadtak, kiütéseik, májfoltjaik vannak, köhécselnek, rekedtek, soványak, mint az agár, még akkor is, ha mindennel ellátják õket, mi szem-szájnak ingere. Segít lábra állni a gyengécske kisgyerekeknek, akik a jó táplálkozás ellenére is visszamaradnak a fejlõdésben.”

Asztmás betegeken útifû és kakukkfû 1:1 arányú keveréke segíthet. Egy ilyen teafõzet máj- és hólyagbántalmak esetén is ajánlható. Bronchitis, tüdõasztma esetén nagyszerû hatása van a teának, amelyet a következõképpen készítünk el: egy csésze hideg vízbe egy szelet citromot teszünk, hozzáadunk egy púpozott kávéskanál barna kandiscukrot, mindezt felforraljuk, négyszer-ötször hagyjuk bugyogni, majd levesszük a tûzrõl és csak ekkor tesszük bele a púpozott kávéskanál teakeveréket. Fél percig állni hagyjuk. Súlyosabb esetekben napközben négyszer-ötször frissen kell elkészíteni a teát. Kortyonként fogyasztjuk, amilyen melegen csak bírjuk. Ahogy régi füvészkönyvekben olvashatjuk, az útifû magja gátolja a kõképzõdést, ha naponta 8 grammnyit beveszünk belõle. Melléje útifûteát kell inni. Az útifû-szirup megtisztítja a vért a kórokozóktól és a salakanyagoktól. Kúraszerûen kellene használni, minden étkezés elõtt felnõttek egy evõkanállal, gyerekek egy teáskanállal igyanak meg belõle.

Paraszti körökben jól ismert, hogy az útifû nagyon régóta kedvelt seborvosság. Amikor egyszer egy paraszt kint a mezõn a szerszámával súlyosan megsebesítette magát, legnagyobb csodálkozásomra friss útifûlevelet szedett, szétmorzsolta és a sebre rakta. Jóllehet nem mosta meg, mégsem kapott tõle sebfertõzést. A szétmorzsolt friss levelek vágás, darázscsípés, veszett kutya harapása, mérges állatok csípése és mérges kígyók marása ellen is segítenek, utóbbi esetben elsõsegélynyújtásra is megfelelnek, ha történetesen nincs orvos a közelben.

Egy régi füvészkönyvben ez áll: „Ha pók csíp meg egy varangyot, útifûhöz igyekszik jutni. Az segít rajta”
Az útifû gyógyítja a golyvát, friss leveleket szétmorzsolunk a két kezünkkel, kicsit megsózzuk és így tesszük a nyakra. Érdemes hosszabb gyaloglás és kirándulás alkalmával útifû levelével kibélelni a cipõnket, mert megakadályozza a vízhólyagok keletkezését. Még a rosszindulatú daganatok is elmúlnak, ha friss, szétdörzsölt levéllel kezeljük. Az útifûlevél a rosszindulatú mirigybetegségeket is gyógyítja, ilyenkor fel kell rakni a beteg testrészre. Ezekben az esetekben azonban friss majoránnát kell beáztatni olívaolajba (sürgõs esetben megfelel a szárított majoránna is!) A majoránnát egy üvegbe töltjük, leöntjük az olajjal és tíz napig meleg helyen tartjuk. Az így nyert majoránnaolajjal bekenjük a beteg testrészt, amire azután rárakjuk a szétmorzsolt útifûlevelet, és egy kendõvel bekötjük. Rövid idõn belül javulás mutatkozik.

Felhasználási módok

Teakészítés: 1 púpozott teáskanál levelet adunk 1 liter vízhez; csak forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.

Teakeverék: 1 púpozott teáskanálnyi keveréket 4 liter vízzel leforrázunk. A keverékhez kakukkfüvet és útifüvet veszünk 1:1 arányban.

Levélborogatás: a frissen szedett széleslevelû vagy lándzsás útifûlevelet megmossuk, egy deszkán összetörjük és felrakjuk.

Szirup, elsõ változat: két összmarék útifûlevelet ledarálunk húsdarálón. Ehhez a levélpéphez 300 gramm nyerscukrot és 250 gramm valódi mézet és kevés vizet adunk, hogy oda ne égjen. Folyamatos kevergetés közben gyenge tûzön fõzzük, amíg sûrû massza keletkezik belõle, amit azon melegen üvegekbe töltünk. Hûtõszekrényben tároljuk.

Szirup, második változat: a megmosott útifûleveleket nyerscukorral rétegesen rakjuk egy uborkás üvegbe és jól nyomjuk össze az egészet. A massza leülepedik. A következõ napokon újabb és újabb rétegeket rakunk be, míg az üveg meg nem telik. A kertben egy védett helyen lyukat ásunk és a 3-4-szeres pergamenkötéssel lezárt üveget beleállítjuk. Egy deszkalapot teszünk föléje és arra nehezéknek egy követ. A gödröt úgy temetjük be, hogy a deszka és a kõ jól látható maradjon. A talaj egyenletes melegének hatására a cukor és a levelek sziruppá erjednek össze. Mintegy három hónap múlva kivesszük az üveget a földbõl, a levét gyümölcspréssel kinyomjuk (nem kendõn át), egyszer felforraljuk és jól zárható üvegekbe töltjük. Ha az erjesztésnek ez a módja nem kivitelezhetõ, tartsuk az üveget a napon vagy a tûzhely (kályha) közelében, míg az alján lerakódik a szirup. Ezt a szirupot is fel kell forralni egyszer.