Legutóbb május 10-én orvvadászok terítettek le medvét egy Salgótarján melletti erdõben, korábban pedig egy Balassagyarmat területén kószáló magányos medvebocs váltott ki nagyobb médiafigyelmet. Kell-e számítani a barna medve magyarországi visszatérésére, és mit tegyünk, ha találkozunk eggyel az erdõben?

Május 18-án tartóztatták le azokat a salgótarjáni orvvadászokat, akik lelõttek egy barna medvét. Az elkövetõk - akik önvédelemre hivatkoztak - elszállították, majd kizsigerelték és megnyúzták a tetemet. Dikasz Tamás, az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád megyei Területi Szervezetének titkára kedden még azt mondta, hogy az elkövetõk valószínûleg olyan sportvadászok voltak, akik nem rendelkeztek semmilyen vadászengedéllyel. A legfrissebb hírek szerint a rendõrség egy Hubertus-kereszttel kitüntetett vadászt és egy városgazdálkodási cég igazgatóját is meggyanúsította a Nógrádba tévedt medve kilövése miatt.

A barna medve (Ursus arctos arctos) nálunk és a legtöbb európai országban szigorúan védettnek számít, vadászatuk tilos. Európában nagyjából 17 ezer példány él, a legnagyobb, 7200 egyedre becsült állomány a Kárpátokban van. Ennek többsége - körülbelül 6000 egyed, azaz a teljes európai populáció 40 százaléka - Romániában él. A mai Magyarország területérõl már a 19. században eltûnt a faj, azonban az elmúlt pár évben fõleg a Börzsönyben, a Bükkben és az Aggteleki-karszton egyre gyakrabban bukkannak fel ezek az állatok.
Növekvõ egyedszám

Az Európai Unió környezet- és természetvédelmi projektje, a Life-program jelentése szerint a Kárpátok barnamedve-állománya stabilnak mondható, de vannak veszélyeztetõ tényezõk. A jelentés ezek közül kiemelte a természetes élõhelyek (magasabban fekvõ, egybefüggõ erdõségek) csökkenését, a szántóföldek terjedését, a legeltetést, az utak építését és az orvvadászatot. Az orvvadászat nemcsak az értékes trófeák gyûjtéséért terjedt el, hanem azért is, mert rengeteg tévképzet élt az emberekben a barna medve agresszivitásáról.

A Life-programban egyrészt a medvék természetes, összefüggõ élõhelyeinek, valamint táplálékforrásainak védelmét próbálják biztosítani annak érdekében, hogy elkerüljék az ember által lakott területeket. Figyelemfelhívó kampányokat szerveznek a medvékkel kapcsolatos tévképzetek eloszlatásáról és az állatok védelmét célzó intézkedésekrõl. A program fontos feladata a barna medvék populációjának nyomon követése, és olyan vadõrök képzése, akik képesek megakadályozni az illegális vadászatokat.

Dr. Szemethy László, a Szent István Egyetem docense az Origónak elmondta, hogy a fejlõdõ erdõ- és vadgazdálkodásnak, a medvevadászat betiltásának, valamint a Life-program utóbbi idõszakban elért eredményeinek köszönhetõen a Kárpátok medveállományának populációjában növekedés figyelhetõ meg. Ez a pozitív tendencia legfõképpen a romániai barna medvéket érinti, de a szlovákiai egyedszámban is pozitív változások tapasztalhatók. Magyarországra Szlovákiából érkeznek idõnként medvék. A barna medve egy könnyen alkalmazkodó faj, tipikus mindenevõ, többek között ezért is ennyire mobilis.

Dikasz Tamás úgy véli, hogy a medvék magyarországi megjelenése nem tekinthetõ tömeges jelenségnek, leggyakrabban mindössze egy-két határon átkelõ példányról van szó, amelyek egy bizonyos idõ után továbbállnak. A jelenség periodikus, fõleg a május-júniusi párzási idõszak során emelkedik meg a hazánkba látogató medvék száma. Ennek egyik oka az, hogy az anyaállatok féltik bocsaikat az idegen hímektõl, így biztonságosabb területekre vonulnak kölykeikkel együtt. A másik csoportba a fiatalabb és ezért gyengébb hímek tartoznak, akik erõsebb fajtársaik elõl menekülve húzódnak a határ menti területekre. Érdekesség, hogy amíg a határ magyarországi oldalán csak idõnként tûnnek fel medvék, addig a szlovákiai oldalon sokkal gyakrabban lehet megfigyelni õket.

Az élõhelyek változása is hozzájárul ahhoz, hogy idõnként egyre többször téved barna medve magyarországi területre - tette hozzá Szemethy. Példaként említette azt a vihart, amely még 2004-ben a Magas-Tátra déli lejtõin szinte teljes egészében letarolta az erdõállományt. Ennek egyik következménye volt, hogy az ott élõ barna medvék délebbre, a szlovák-magyar határhoz közelebbi területekre vándoroltak. Elméletileg hasonló hatása lehet a mostani viharnak is.

Dikasz tapasztalatai sokkal negatívabb képet festenek a valós helyzetrõl: az erdõállomány a különbözõ élethelyvédelmi programok ellenére fokozatosan csökken, így elõfordul, hogy a balassagyarmati példához hasonlóan idõnként emberlakta településekre tévednek a barna medvék. Mindkét szakértõ hangsúlyozta, hogy Magyarországon fokozottan védett  fajról van szó, ezért kilövésük szigorúan tilos.
Mit tegyünk, ha jön a medve?

Szemethy szerint nem kell tartani barnamedve-támadásoktól, mivel az állat konfliktuskerülõ módon viselkedik, amikor emberrel találkozik. Ha nem érzi fenyegetettnek magát, nem fog agresszív magatartást tanúsítani. A szakember azt tanácsolta, hogy ha esetleg erdei túrát szervezünk valamelyik, Szlovákiához közeli erdõben, maradjunk a turistaútvonalon, és biztosan nem lesz baj. Hasonló eshetõségtõl az ország keleti és déli területein nem kell tartani, mert a Romániában és Európa délebbi területein élõ barna medvék sokkal messzebb vannak az országhatártól.

Hasonló tanácsokat adott Dikasz is, aki szerint semmiképpen sem szabad hirtelen, fenyegetõnek tûnõ mozdulatokat tenni, inkább szépen lassan hátrálva kell elhagyni a helyszínt. A barna medve agresszívvá csak abban az esetben válik, ha sarokba szorítva érzi magát, vagy a bocsait védi.
Most párosodnak

A barna medve a medvefélék (Ursidae) családjának legelterjedtebb faja, az egyik legnagyobb termetû szárazföldi ragadozó. Az eurázsiai kontinens mintegy felén, továbbá Alaszkában, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada nyugati részén is megtalálhatjuk. Különbözõ alfajai rendkívül változatos élõhelyekhez alkalmazkodtak, a félsivatagoktól a magashegységeken át a tundráig. Az Európában élõ barna medve a mérsékelt égöv magasabban fekvõ, egybefüggõ erdõségeit kedveli. Teste 1,7–2,5 méter hosszú, tömege ennek megfelelõen 100–250 kilogramm.

Gyakorlatilag mindent megeszik, legyen az fû, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, éppen rovar, kisemlõs vagy szarvas méretû zsákmány. A dögöt sem veti meg. A barna medve bármelyik napszakban lehet aktív, de rendszerint reggel és este táplálkozik, a nap többi részét pedig búvóhelyen tölti. Több száz négyzetkilométert is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban legtöbb táplálékot kínáló területeket keresve. Alapvetõen magányos állat, de a bõ táplálékforrásoknál több példány is összegyûlhet. A téli nyugalmi idõszak a tél elején kezdõdik, és a helyi viszonyoknak megfelelõ ideig tart. A nyugalmi idõszakban nem hibernálódik, és gyakran felébred, ezért a tévhittel ellentétben nem alszik igazi téli álmot.

A nõstény medvék a 10–30 napig tartó párzási idõszakban (május-június) több hímmel is párosodhatnak. A hímek megküzdenek egymással a párosodás jogáért, és a gyõztes 1–3 hétig igyekszik is védeni a megszerzett nõstényt. A vemhesség 7–8 hónapig tart, a kölykök január-február környékén születnek meg. A bocsok mindössze 340–680 grammos súllyal jönnek a világra, de gyorsan fejlõdnek, 6 hónapos korukban már elérik a 25 kilogrammot. A fiatalok 4–6 évesen válnak ivaréretté, de 10–11 éves korukig még nõnek. A barna medve a természetben nagyjából 25 évig él, de az állatkertekben az 50 éves kort is megérhetik.