Az „önként” visszavont egyoldalú kamatemelés az eredetileg 14,5 millió forintos hitelnél a felmondás idõpontjáig 380 ezer forint elengedését jelentené. Az ügynek azonban ezzel nincs vége.

Egyre több olyan jogerõsen az adós javára eldõlt perrõl kaptunk értesítést, amelyekben a vesztes bank nem fordul felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához. Ezekben az ítéletekben a bíróság csak annyit mondott ki, hogy a szerzõdés (esetenként annak egyetlen pontja) semmis. Ilyenkor pedig – a Kúria korábbi állásfoglalására, de az Európai Bíróság döntésére is tekintettel – még egy fontos mozzanat hátra van. A banknak és az adósnak el kell valahogy számolnia egymással. Az egyik nagy (de nem a legnagyobb) lakossági hitelintézet most maga próbál a döntések szellemében eljárni.

Úgy tûnik, gyorsulnak a folyamatok, szinte minden napra jut valamilyen devizahiteleseket érintõ fejlemény. Nemrég a jegybanki elképzelésekrõl írtunk, most viszont érdemes figyelni arra, hogy Léhmann György siófoki ügyvéd (képünkön) által képviselt adós a banktól kapott egy elszámolási javaslatot. Mint írják, ennek célja, hogy a semmisségi okot kiküszöböljék, olyan helyezet teremtve, mintha „az ügylet során nem történt volna a szerzõdésben rögzítetten túl kamatemelés”. Az adósnak így visszaállították az eredeti, 4,5 százalék alatti hitelkamatot.

A 2006 nyarán felvett 14,5 millió forintnyi frankhitel után a részletes kimutatás szerint az adós mintegy négymillió forintot már megfizetett (valójában ennél kevesebbet, hiszen a svájci frankban szerepeltetett összeget a mostani árfolyammal számoltuk át), de azután beszüntette a törlesztést. A bank 2010 augusztusában fel is mondta a szerzõdést. (Nyilvánvaló – bár errõl nem szólnak az iratok, hogy végrehajtási szakaszban levõ ügyrõl van szó.) A felmondás idõpontjában a bank szerint az adósnak körülbelül hárommillió forintnyi hátraléka volt, ami a kamatemelés visszavonásával 380 ezer forinttal csökkent.

Csak a felmondás idõpontjáig terjed az elszámolás

Az elszámolást a bank addig az idõpontig készítette el, amíg „az ügylet közjegyzõi felmondásával a teljes tartozás” esedékessé nem vált. A minden részletet, közte az adós nevét, címét, a hitelszámot tartalmazó levélbõl (amelyet mi a bank- és az adós megilletõ titokra tekintettel nem írtunk le) az nem derül ki, hogy ha az ügyfél elfogadja az elszámolást, akkor összesen pontosan mekkora tartozás behajtása válik esedékessé. A folyósított 83,6 ezer svájci frankkal szemben még a kamatemeléseket is tartalmazó esedékes összegként a bank 29,2 ezer frankot tüntet fel (ebbõl jön le 11,5 ezer a kamatemelések miatt). A bank azzal indokolta az általa alkalmazott metódust, hogy a felmondást követõen kamatemelésekrõl már nem lehet beszélni. A hitel egyébként az eredeti szerzõdés szerint 2024 nyarán járt volna le.

A közzétett banki levélben tehát látunk bizonytalanságokat, de Léhmann György egészen világossá tette álláspontját. Mint írja, azt nem vitatja, hogy a tõketartozást a bank az adóstól követelje, de úgy véli: a kamatból vagy kezelési költségbõl egy forintot sem áll módjában teljesíthetetlenség okából követelni. Szerinte egyébként nincs az a kormány egy demokratikus jogállamban, amelyik a pereiben érvényesített, egyoldalú szerzõdésmódosítási feltétel érvénytelenségét megállapító jogerõs ítélet után bármiféle jogszabályalkotással teljesíthetõvé tudja tenni a bankok által diktált kölcsönszerzõdést.

A siófoki ügyvéd abban bízik, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerzõdések miatti ügyek már az egyezségkötés közelébe kerülhetnek. Bencze Tamás, a Nemzetgazdasági Minisztérium fõosztályvezetõje a portfolio.hu hitelezési konferenciáján arról is beszélt, hogy ha a perek nyomán megindul a szerzõdések revideálása, akkor a kormányzatnak esetleg nem is kell gazdaságilag beavatkoznia az ügyekbe. Azt is hangsúlyozta azonban, hogy a bankok nagyon heterogén szerzõdésformákkal dolgoztak. Nem feltétlenül minden szerzõdésre igaz tehát, amit az egyiknél megállapít a bíróság.