A bankoknak kötelezõvé válhat a szerzõdések átszámítása, nemcsak a lakás-, hanem minden más lakossági hitelnél is. Még az árfolyamok terén is lehet változás.

Nemcsak a jelzáloghiteleseknek, hanem minden fogyasztási kölcsönt felvett devizahitelesnek visszajárhat az árfolyamrés – írtuk meg a Kúria keddi döntését követõ sajtótájékoztató (képünkön) alapján. Az adósok szempontjából azonban ennél is jelentõsebb fejlemények várhatóak. A Kúria Polgári Kollégiuma (PK) június 16-án több fontos pontban dönt majd. Jogegységi határozatot hoznak az árfolyamrés mellett (ez a mostani – hangsúlyozottan egyedi ügyben hozott – döntés alapján borítékolhatóan kedvezõ lesz az adósoknak) arról is: tisztességtelen-e az a gyakorlat, hogy az árfolyamkockázatot a bankok kizárólag az adósokra terhelik. Ugyancsak vizsgálják, hogy az egyoldalú szerzõdésmódosítás milyen körülmények között nem felel meg az átláthatóság követelményének, de az árfolyamkockázat esetleges tájékoztatási hiányosságainak tisztességtelenségét is. Az igenlõ válaszok minden esetben semmisséget eredményeznek.

A bíróságok elõtt levõ devizahiteles perek 95 százaléka úgynevezett megállapítási eljárás – mondta az Azénpénzem.hu érdeklõdésére Wellmann György, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetõje. A jogász hangsúlyozta, hogy a semmisség a közhiedelemmel ellentétben nem azt jelenti, hogy az adósoknak ne kellene visszafizetniük a hitelt. Abban az esetben ráadásul (a jogi képviselõk ezt állítják be abszolút gyõzelemként), amikor nem hozható helyre a szerzõdés, akkor visszamenõleges hatállyal fel kell számolni a jogviszonyt, tehát azonnal lejárttá válik minden tartozás.

Elszámolási módra akadhat minta

A Kúria éppen ezért törekedett arra, hogy találjon olyan elszámolási módot, ami nem bírói mérlegelésen múlik, hanem törvényi alapja van. Az árfolyamrés esetében a Polgári Törvénykönyv egyik passzusában erre rá is leltek. Erre alapozva mondták, hogy a Magyar Nemzeti Bank deviza középárfolyama alapján kell számolni (a devizahiteleket vételi árfolyamon nyújtották a bankok, a törlesztéshez pedig eladási árfolyamot számoltak, 2010 óta azonban már kötelezõ a középárfolyam alkalmazása).

Ha ugyanezt az analógiát vennék alapul a várható jogegységi döntésnél, akkor a felszámítható kamatok terén is érdekes helyzet állhatna elõ. Legalábbis akkor, ha a kamatalkalmazást teljes egészében tisztességtelennek találnák. A jelenleg hatályos Ptk. szerint ugyanis idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén a kamat mértéke az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ha ilyen nincs, a pénzpiaci kamat (a svájci frank irányadó kamata 2007-ben még 2,5 százalék volt, mostanra pedig 0,2 százalékra esett). A késedelemre pluszban ennek egyharmadát lehet felszámítani. Zuhanó kamatok esetén nem mellékes, hogy további rendelkezésként a törvény szerint kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév elsõ napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.

Korábbi számításainkban – az akkori állásnak megfelelõen – az árfolyamrés- és a kamatemelés hatásának visszafizetésével kalkuláltunk. Az a havi törlesztõt 15 százalékkal csökkentette volna. A tét azonban azóta jócskán megemelkedett. Ma már a teljes árfolyamrés visszajárhat, a Kúria – mint azt Wellmann be is jelentette – megváltoztatja tavaly nyári döntését (amiben még csak az emelést találták jogszerûtlennek). Nagyon nagy kérdés, hogy a kamatokról hogyan határoznak. Az adósok számára azonban a legnagyobb jelentõsége annak van, hogy az egyoldalúan az adósra hárított árfolyamkockázatról milyen döntés születik.

Akárhogy is lesz, az már biztos, hogy az adósok számára kedvezõ irányban mozdult el az ügy. A menetrend szerint június 16-án megszületik a jogegységi döntés, erre alapozva hozhat a kormányzat jogszabályt. Ezt követõen Wellmann szerint a bankok átszámolják a szerzõdéseket, ami okafogyottá teszi a pereket. Nagy részük meg is szûnik majd. (Az ügyvédeknek esetenként több százezer forintot fizetõ pereskedõk mindenesetre ennyivel járhatnak rosszabbul a többieknél, bár az azért nem hallgatható el, hogy nélkülük aligha jutottak volna el idáig a folyamatok.)

A PK vezetõje egyértelmûvé tette, hogy a jogegységi határozat minden fogyasztói szerzõdésre (tehát a deviza alapú személyi kölcsönökre, autóhitelekre és lízingekre is) vonatkozik majd. (Kérdés persze, hogy mit dönt a kormány.) Elszámolást azok az adósok is kérhetnének, akik már kifizették kölcsönüket. Némi bizonytalanság még az elévülési idõvel kapcsolatban látszik. Az MNB öt éves idõtartammal kalkulál, a Ptk. azonban azt mondja ki, hogy ha a követelést a jogosult menthetõ okból (például mert fogalma sem volt arról, hogy ezt megtehetné – a szerk.) nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. A törvény szerint az akadály megszûnésétõl számított egyéves határidõn belül a követelés akkor is érvényesíthetõ, ha az elévülési idõ már letelt.