Az egyoldalú szerzõdésmódosítás lehetõsége pedig nagyon szigorú feltételekhez kötött - mondta ki a Kúria hétfõi jogegységi döntésében.

Simonné Gombos Katalin, a Kúria polgári kollégiumának szóvivõje a döntés után elmondta, a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerzõdés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot a kedvezõbb kamatmérték ellenében korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a fõszolgáltatás körébe tartozó szerzõdéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége általában nem vizsgálható. Csak akkor, ha az általánosan tájékozott, ésszerûen figyelmes és körültekintõ átlagos fogyasztó számára annak tartalma a szerzõdéskötéskor nem volt világos a szerzõdés szövegezése, vagy a pénzügyi intézménytõl kapott tájékoztatás miatt.

Ha mindezek miatt a fogyasztó alappal gondolhatta, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az õt csak korlátozott mértékben terheli, a szerzõdésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerzõdés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen - mondta a szóvivõ.

A fogyasztónak kell bizonyítani

Kérdésre válaszolva Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetõje azt emelte ki, hogy e vonatkozásban a bizonyítási teher a fogyasztóé: elvi lehetõsége ugyan van arra, hogy bizonyítsa, nem kapott megfelelõ tájékoztatást, de álláspontja szerint ez ritkán sikerülhet. A bíróságoknak pedig errõl esetenként kell majd dönteniük.

Egy másik kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy az árfolyamkockázat problémáját a Kúria döntése nem oldja meg, márpedig az adósok terheinek több mint 80 százaléka az árfolyamkockázatból ered, csak 16 százaléka az egyoldalú szerzõdésmódosításból, 1-2 százaléka pedig az árfolyamrésbõl.

Wellmann György szerint a jogalkotás megoldhatja ezt a kérdést. A Kúriának nem feladata, hogy ötleteket adjon, csak ha ilyen kérés felmerül, de a sajtóban lehetett olvasni például a hitelek forintosításáról. A jogegységi döntés kitér arra is, hogy az egyoldalú szerzõdésmódosítást lehetõvé tevõ szerzõdéses rendelkezéseknek meg kell felelniük a Kúria polgári kollégiuma egy korábbi véleményében megfogalmazott szigorú, tételes oklistának.

A hivatkozott vélemény tartalmazza az egyértelmû és érthetõ megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság, a felmondhatóság és a szimmetria elvét, és ha ezeknek a szerzõdés egyoldalú módosítást szabályozó rendelkezései nem felelnek meg, akkor tisztességtelenek és ezért érvénytelenek, vagyis ezek figyelmen kívül hagyásával kell újraszámolni a szerzõdést.

Ezen elvek alapján az egyoldalú szerzõdésmódosítás lehetõségét szabályozó szerzõdéses rendelkezések akkor nem tisztességtelenek, ha azok a fogyasztó számára világosan és érthetõen meghatározzák, hogy a hivatkozott véleménynek megfelelõ ok-listában megjelölt körülmények változásai milyen módon és mértékben hatnak ki a fogyasztó fizetési kötelezettségére. (Az egyoldalú szerzõdésmódosításra vonatkozó rendelkezések tették lehetõvé például a kamatemelést.)

Wellmann György kiemelte: a jogegységi határozatnak az egyoldalú szerzõdésmódosítással kapcsolatos része a legfontosabb, mert a kollégiumi véleményben, illetve jogegységi döntésben rögzített szigorú feltételeknek szerinte nagyon kevés szerzõdés fog megfelelni, így többnyire tisztességtelennek minõsülnek.

Az egész eddigi elszámolás borul

Simonné Gombos Katalin kiemelte: a döntés alapján tisztességtelen az árfolyamrés, helyette a Kásler-ügyben nemrég született döntéssel összhangban a polgári törvénykönyvnek megfelelõen a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamát kell alkalmazni. A hitel folyósításakor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. Továbbá e rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthetõ, nem átlátható.

Wellmann György elmondta, hogy a jogegységi határozat nyomán bonyolult elszámolási viszonyok alakulhatnak ki, az egyes hiteleknél az egész eddigi elszámolás borul. Feltehetõen a bank az új elszámolással megkeresi az érintett adósokat, akik ezt vagy elfogadják, vagy bírósághoz, illetve pénzügyi békéltetõ testülethez fordulnak. A bíróság azonban csak határozott, összegszerû keresti kérelemrõl tud dönteni, amit az adósoknak ezekben az ügyekben nem könnyû kiszámolniuk. A kollégiumvezetõ hozzátette: a mostani határozattal végleg elhárult az akadály a jogalkotás elõl, a jogalkotásra hárul az a feladat, hogy most ezt a helyzetet megoldja; ezért nem ajánlaná a devizahiteleseknek, hogy további pereket indítsanak, meg kellene várniuk a jogalkotást.

Wellmann György kitért arra is, hogy a bíróság nem a közgazdasági racionalitást, igazságosságot vette figyelembe, hanem arról döntött, hogy tisztességtelen-e az egyoldalú szerzõdésmódosítást lehetõvé tévõ szerzõdéses kikötés, és ha igen, akkor érvénytelen, kimarad a szerzõdésbõl. Így a bankok azt a szerzõdésmódosítást sem tudják megtenni, amely közgazdaságilag, pénzügyileg indokolt lenne, ami a bankok számára nagyon hátrányos és igazságtalan lenne. A kollégiumvezetõ szerint ezért a jogalkotónak méltányos megoldást kell találnia, például törvényben elõírni, hogy csak a referenciakamathoz kötött módosításokat lehessen a bankoknak érvényesíteniük. Arra a kérdésre, hogy a jogalkotó hozhat-e olyan törvényt, amely szerint az árfolyamrés visszajár, a kollégiumvezetõ úgy válaszolt: szerintem igen.

Wellmann György arra a kérdésre, hogy a jogegységi döntés mely szerzõdésekre vonatkozik, elmondta: a devizahiteles fogyasztói kölcsönszerzõdések vonatkozásában minden magyar bíróságra kötelezõ, míg például a lízingszerzõdéseknél - melyeknek vannak speciális elemei - az adott ügyben eljáró bíró dönti el, hogy mennyiben alkalmazza a jogegységi döntést