A világörökség részének ajánlja a nemzetközi temetkezési kultúrával foglalkozó világszervezet (FIAT-IFTA) a magyar kopjafejfás temetõket; errõl a szervezet közgyûlése döntött a németországi Düsseldorfban megtartott ülésén – adta hírül az MTI.

Horváth József, a közgyûlésen Magyarországot képviselõ Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) elnöke elmondta, a magyar küldöttség jelentését kiemelt érdeklõdés fogadta, a szatmárcsekei és hajdúböszörményi kopjafás temetkezésrõl szóló OTEI-tanulmányt pedig jelentõs kulturális értékûnek nyilvánították. A közgyûlés egyben arról is döntött, hogy a FIAT-IFTA elnöksége levélben keresi meg az UNESCO világörökségi testületét és a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságát a magyar kopjafejfás temetõket világörökséggé nyilvánítása érdekében – ismertette a részleteket az OTEI elnöke.
Búsuló fejfák

A kopjafa általában fából, ritkábban kõbõl kifaragott, gazdagon díszített sírjel, Székelyföld közismert kulturális terméke, de számos ilyen temetõ található Magyarország területén kívül például Dél-Szlovákiában is. A 19. századi szokás szerint temetéskor a koporsót két, kopjafának nevezett rúdon vitték ki a temetõbe, amelyeket a sírhalom két végébe tûztek. A kopjafa protestáns sírjelbõl az évtizedek alatt felekezeti hovatartozástól független nemzeti szimbólummá vált, és fontos helyet foglalt el a Magyarországon és a környezõ országokban élõ magyarok életében.

Hajdúböszörményben például egész temetõparcellát alakítottak ki kopjafás-csónakos sírjelekkel. Az egykori református temetõben lévõ sírjelek mérete, formája és díszítése az elhunyt korára, nemére és vagyoni helyzetére egyaránt utal. A téma kutatója, a Hajdúsági Múzeum igazgatója, Szekeres Gyula több tanulmánykötetében is foglalkozik e fejfákkal. Napjainkban, amikor embertársaink sokasága „váltja meg elõre” betonból készült síremlékét, az igazgató Zoltai Lajost idézi: „eltûnt temetõinknek az a természettõl nyert, pihenésre, megnyugvásra csalogató csöndessége, szelíd hangulata, naiv ünnepélyessége is, amik a falvak és kisvárosok hallgatag sírkertjeit annyira kedvessé, vonzóvá és széppé teszik. A virág, mit a felejteni nem tudó szeret ültet a sírhalomra; a bokor, amely megható hûséggel árnyékolja be a kedves hamvakat fedõ hantokat; a búsuló fejfa, amely az elhunyt nevét sugdossa az emlékezet fölébe. ”

– Hajdúböszörmény nyugati temetõjében örvendetesen nõ a hagyományos, csónak alakú fejfával ellátott sírok száma – emeli ki Szekeres Gyula könyvében –, újabb parcellákat jelölnek ki, ezért a hagyományõrzés mellett a hagyományteremtõ szándék is fellelhetõ.