A devizahitelesek megsegítését célzó elsõ törvényjavaslat az indoklás szerint a fennálló szerzõdések tartalmát csak annyiban módosítja, hogy az érintett szerzõdések a tisztességtelen kikötések hiányában ne váljanak teljesíthetetlenné. Ez ugyanis a teljes szerzõdés semmisségét eredményezné, “amely az adósok érdekeivel is ellentétes lenne”.

A pénteken benyújtott törvényjavaslat a Kúria június 16-án hozott jogegységi döntésének jogértelmezését teszi általános érvényûvé, mindenki számára kötelezõvé.

A kormány elõterjesztésében rendezi többek között a Kúria által tisztességtelennek nyilvánított árfolyamrés kérdését, és az ahhoz kapcsolódó elszámolási kötelezettséget, a folyamatban lévõ eljárásokra irányadó rendelkezéseket, valamint részletesen kifejti, mit kell érteni az alatt a Kúria által is említett 7 alapelv alatt, amely alapján az egyoldalú szerzõdésmódosítás tisztességtelen és így semmis.

A javaslatnak az általános indoklás szerint az is célja, hogy lehetõséget biztosítson a pénzügyi intézmények számára az önkéntes jogkövetésre, és csak azokat az ügyeket engedje bíróság elé, amelyekben a felek között nem pusztán elszámolási, hanem érdemi jogvita van. A javaslat elsõsorban a pénzügyi intézmények feladatává teszi, hogy az általuk alkalmazott általános szerzõdési feltételekbõl kiiktassák a tisztességtelen kikötéseket.

A kormány kifejti: a deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerzõdések több évig fennálló, tartós jogviszonyok, amelyek “a társadalom széles rétegeit érintik”, mivel még mindig több mint félmillió ilyen típusú szerzõdés létezik.

A kabinet szerint egyértelmû, hogy a 2008-ban kezdõdõ válság miatt ezeknél a szerzõdéseknél a szerzõdéskötéskor fennálló körülmények utóbb bekövetkezett megváltozása az adósok tömegeinek lényeges jogos érdekét sértette. “Ezek a körülményváltozások nem voltak ésszerûen elõreláthatóak és jelentõs mértékben túlmentek a normális változások kockázatán” – olvasható az indoklásban.

A kormány a javaslatban is megismétli, hogy az Országgyûlés idei, õszi ülésszakán újabb jogalkotási lépések szükségesek: ekkor rögzítik majd az elszámolás végleges szabályait, az egyéb anyagi jogi kérdéseket, valamint a jogkövetkezményeket.