A bankok a bírósági perekre rendelkezésre álló határidõk meghosszabbítását kérték a jogalkotóktól, egyúttal azt szeretnék elérni, hogy a késõbb tisztességtelennek bizonyuló banki tételek elszámolásával egyszerre történjen meg a devizahitelek forintosítása – emelte ki a fõtitkár.

Kovács Levente szerint méltánytalan a hitelintézeti szektor kapcsán kollektív bûnösséget említeni, hiszen a 150 magyarországi hitelintézet egymással versenyezve kínálta a különbözõ hiteleket eltérõ kondíciókkal.

Kovács Levente rámutatott: az árfolyamot alapvetõen a kormányzat gazdaságpolitikája és a jegybank árfolyam-politikája határozza meg. A Kúria határozata szerint az árfolyamkockázat valós, létezõ kockázat, amely “a kedvezõbb kamatmérték ellenében” az ügyfelet terheli. A hitelek felvételekor az ügyfelek a forint és a kedvezõbb kamatozású devizahitelek közül választhattak. Döntésüket tudatosan, megfelelõ banki és felügyeleti tájékoztatás mellett hozták meg, errõl kockázatfeltáró nyilatkozatot írtak alá – emelte ki.

Megjegyezte: a bankszektor az egyik legszigorúbban szabályozott és ellenõrzött ágazat, az egész szektor mûködése a jogkövetésre épül.

Kovács Levente ismertetése szerint a jogalkotó a devizahitelek közül a lakáscélú hiteleknél 2011 óta, a szabad felhasználású jelzáloghiteleknél 2014. július 1-jétõl írta elõ kötelezõen a középárfolyam alkalmazását, így a bankok joggal gondolhatták úgy, hogy a többi hitelnél nem volt tisztességtelen az árfolyamrés alkalmazása.

A 275/2010-es kormányrendelet annak idején új formában pontosan lefektette a hitelszerzõdések egyoldalú módosításának szabályait is, amelyet a bankszektor maradéktalanul teljesített. Most ezen jogszabályon alapuló szerzõdések jogi megfelelõségét is megkérdõjelezi a jogalkotó, és a felelõsséget a bankok vállára helyezik – mondta Kovács Levente.

Kiemelte: a 2002-tõl indult devizahitelezésnél csak 2014-ben – utólagosan – mondták ki jogszabályban, hogy milyen árfolyamokat használhatnak a bankok.

A fõtitkár az elévülés szabályozásának felrúgását is méltánytalannak tartaná. Elmondta: a Kúria megvárta az Európai Bíróság egy konkrét ügyben hozott határozatát, ezek után a döntése minden bizonnyal a magyar és európai uniós alaplevekre és jogrendre épült, amelynek egyik élõ alapeleme az ötéves elévülés.

Szólt arról, hogy a bankszektor hagyományosan az egyik legnagyobb adófizetõ, az együttesen több tízezer embert foglalkoztató hitelintézetek különadók nélkül is évi 220 milliárd forintot fizetnek be az államkasszába. 2010 óta a különadók és egyéb, egyszeri intézkedések mentén további 1000 milliárd forint terhet kaptak a pénzintézetek, ami devizahiteleseként kétmillió forintnak felel meg. Ezek után joggal merül fel, hogy a további rendezés terheit milyen arányban méltányos a bankokra terhelni, különös tekintettel a forinthitelesek és a hitellel nem rendelkezõk által is megfizetett társadalmi költségekre – hívta fel a figyelmet.

Rámutatott: az egész társadalom érdeke az, hogy egy, az általános jogelveknek megfelelõ, egyértelmûen végrehajtható, a terheket méltányosan elosztó jogszabály szülessen. A bankszövetség továbbra is partner a társadalmi érdeket szolgáló jogszabály elõkészítésében – szögezte le.

Hangsúlyozta, hogy a potyautasok kiszûrése továbbra is feladat, hiszen nem szabad jogszabályokkal visszaéléseket támogatni.

A bankok szerint és a szabályozók mellett a hitelfelvevõknek is volt és van felelõsségük. A pozitív adóslista hiánya miatt több mint 1000 ügyfél vett fel 10-nél több lakáshitelt, a csúcstartó devizahiteles pedig 28 darab kölcsönt nem fizet. A hiányos szabályozási környezet, a hamis jövedelemigazolások és a trükkös értékbecslések mind közrejátszottak abban, hogy ilyen helyzet alakulhatott ki – összegezte Kovács Levente.

A bankszektor a terheket méltányosan elosztó, a társadalom érdekeit szolgáló jogszabály megalkotását támogatja, amely a betétesek számára is megfelelõ. Vannak konkrét javaslataik, de ezt nem szeretnék a nyilvánosság elé tárni. Rogán Antal kedvezményes árfolyamú forintosításról szóló javaslatát nem is érti a bankszövetség – fogalmazott a fõtitkár.