A kormány mentõcsomagjának bemutatása után egyértelmûvé vált, hogy mi vár a deviza- és forinthitelesekre. A tisztességtelen árfolyamrés és egyoldalú kamatemelés nyomán újra kell számolni a hitelek folyósított összegét, valamint a már befizetett sok-sok törlesztõrészletet is. Mindez érvényes a még folyó és az elévülési idõn belül, azaz öt évnél nem régebben lezárult szerzõdésekre, kivéve a végtörlesztéssel lezárt hiteleket.

A még élõ szerzõdések közül sok azonban végrehajtás alatt van, a lezártak pedig nagy számban befejezõdtek a hitel fedezetét jelentõ ingatlan elárverezésével. A leggyakrabban úgy, hogy az ingatlan ára nem is fedezte a tartozást – így a hitelesnek elúszott az otthona, és még jelentõs összeget kellett fizetnie a banknak. Illetve voltak olyan devizahitelesek, akik a hitelcsapdából úgy menekültek, hogy eladták ingatlanjukat a Nemzeti Eszközkezelõnek.

Dr. Damm Andrea ügyvédet kérdezték, hogy a mentõcsomag jogi értelmezése milyen lehetõséget kínál ezekben az esetekben.

– Mit tegyenek azok, akiknek az ingatlana végrehajtás alatt van?

– A Kúria az árfolyamrés tisztességtelensége ügyében kimondott ítéletet az Országgyûlés törvénybe iktatja, azaz át kell számítani az összes kölcsön elszámolását. Mivel a jogalkotó nem szünteti meg vagy függeszti fel a végrehajtásokat, nincs más választásuk az adósoknak, mint kérni a közjegyzõtõl, bíróságtól a végrehajtási lap visszavonását, hiszen azon a követelt összeg nem lehet valós. Ha ez nem vezet eredményre, végrehajtási eljárás megszüntetése iránti kérelmet kell a bíróságra benyújtani, amelynek során a bíróságnak fel kell függesztenie a végrehajtást. Remélem, a kormány ezt az irdatlan sok ügyet nem tereli rá a bíróságokra.

– Mire számíthatnak azok, akiknek már elvették és el is árverezték az ingatlanját?

– Minthogy az összes kölcsönügyletet újra kell számolni, erre a választ akkor lehet megadni, ha minden ügyben elkészül az elszámolás. Amennyiben ugyanis az lesz az eredmény, hogy a felmondáskor nem volt olyan összegû tartozás, amelyre a pénzügyi intézmény a felmondást alapozta, jogellenes volt a felmondás, s a végrehajtást azon az alapon nem lehetett volna elrendelni. Ha pedig nem lehetett volna elrendelni, a banknak kártérítési felelõssége keletkezik az ingatlan tényleges piaci értéke és az árverezett érték közötti különbözetre, valamint vissza kell fizetnie azt az összeget, amelyet az adósnak eddig az idõpontig még nem kellett volna törlesztenie. Ha a felmondás idõpontjában még olyan összegû tartozás volt, amely alapján fel lehetett jogszerûen mondani, a végrehajtási eljárás megalapozott volt. Azonban a végrehajtási lapnak a valós követelést kell tartalmaznia – hiszen az alapozza meg a jogszerû végrehajtást –, de a végrehajtási lapokon lévõ összegek nem lehetnek valósak. Miután az összegek nem valósak, nem lehetett volna felfolytatni a végrehajtást. Emiatt az adós azt követelheti, hogy az ingatlan piaci értéke alapján a tényleges tartozás figyelembevétele mellett a különbözetet a pénzügyi intézmény kártérítésként fizesse meg. Ebben az ügyben egyébként, úgy gondolom, a közjegyzõk felelõssége is felvethetõ, hiszen maguk is pontosan tudták, hogy az árfolyamrésnek nem volt szolgáltatása, amellyel szemben ezt ellenszolgáltatásként fizetni kellett volna, ehhez képest kételkedés nélkül fogadták el a pénzügyi intézmények által bemondott összegeket.

– Mit léphetnek azok, akik már eladták ingatlanjukat a Nemzeti Eszközkezelõnek?

– Tekintettel arra, hogy ezek a személyek egyértelmûen tévedésben voltak akkor, amikor ezt megtették, s a tévedést most ismerik fel – hiszen a Kúria most mondta ki, hogy valótlan volt a pénzügyi intézmények állítása, hogy a kölcsönök mögött devizaügyletek voltak –, egyoldalú nyilatkozattal megtámadhatják a megkötött szerzõdéseket és az eszközkezelõnek kötelessége ezeket a megtámadásokat elfogadni, azaz a szerzõdéseket felbontani. Ugyanígy az árfolyamgát tekintetében is – ha az adós fel kívánja bontani a szerzõdéseket – az árfolyamgátba való belépésre irányuló szerzõdéseket is meg lehet támadni tévedés jogcímén.

Dr. Damm Andrea szavaiból kiderül, hogy a devizahitelesek számára megnyílik a lehetõség a végrehajtások leállítására, a Nemzeti Eszközkezelõtõl pedig visszaszerezhetik otthonukat. Sokkal bonyolultabb egy már elárverezett ingatlan utólagos sorsa. Az idõ kereke ugyan nem forgatható vissza, az a lakás nem kerül ismét a volt tulajdonosok kezébe, de a hitel tisztességes elszámolása nekik is jár. A legnagyobb veszteségeket elszenvedõ hitelesek kártérítéshez, bizonyos esetekben akár házuk, lakásuk eladási értékéhez is hozzájuthatnak.

A kormány az év végéig tervezi rendezni a devizahitelesek ügyét, egyben kivezetné a piacról a devizahiteleket. Amint a fentiekbõl is látszik, a jó szándék és a megfelelõ törvények mellett sem lesz ez egyszerû. A devizahitelesek mentésének elsõ törvénycsomagját július 4-én, az amerikai függetlenség napján tárgyalja a parlament. A törvény várható elfogadása után a hitelesek is évekig ünnepelhetik majd saját függetlenségük napját.