Bár tabu témának számít a magyarországi Duna-szakaszon vízlépcsõ és vízerõmû építésérõl beszélni, Bencsik Attila, a Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetségének elnöke szerint ezek hiánya gazdasági, kereskedelmi, energetikai és környezeti kárt okoz az országnak. A szakember tanulmánya szerint az elmúlt tíz évet tekintve átlagosnak tekinthetõ a 2009-ben mért 2,5 méteres vízállás. A magyar Duna-szakasz emiatt évente csak 180–270 napon át hajózható az elõírt 2,5 méteres merüléssel – míg például Ausztriában a vízlépcsõk segítségével 320 napon át.

A magyar szakaszon az említett ok miatt az áruszállító hajók kevesebb terhet vihetnek. Így a veszteség például 2009-ben 27,4 millió euró volt (8,465 milliárd forint). A veszteséget az árutulajdonosok és a hajótulajdonosok kénytelenek megosztani egymás között (2009-ben 12,32–15,12 millió euró megoszlásban). Bencsik számításai szerint a teljes árumennyiség 73 százaléka export volt, így a nem megfelelõ hajózhatóság a magyar exportáru versenyképességét egy év alatt (a veszteségképlet alapján számolt 27,44 millió euróval számolva) 20 millió euróval rontotta.

A Magyar Tudományos Akadémia Kerényi A. Ödön és Szeredi István által 2011-ben írt tanulmánya szerint Európában a vízenergia a legnagyobb megújuló energiaforrás, az összes megújuló forrásból termelt villamos energia 69 százaléka. A befejezetlen bõs–nagymarosi vízerõmûrendszer magyar részre jutó hányada a jelenleg üzemelõ vízerõmûvek beépített teljesítményének körülbelül kilencszerese (440 MW) lett volna. A bõsi vízerõmû az elmúlt évek alatt több mint 37 milliárd kWh villamos energiát termelt volna, ami közelítõen Magyarország egyévi nettó villamosenergia-fogyasztása.

Magyarország vízenergia-hasznosítási lehetõségeinek több mint háromnegyedét a Duna jelenti. A Duna Bizottság tervében elfogadták a magyar kormány javaslatát, amely Bõs és Nagymaros mellett Adonyt és Fajszot jelölte ki a hajózási szempontból szükségesnek ítélt vízlépcsõk helyéül. A tanulmány számításai azt mutatják, hogy mindhárom vízerõmû gazdasági szempontból megvalósítható. Így a dunai vízenergia-készlet hasznosítása az éves magyarországi villamosenergia-fogyasztás 10–12 százalékát fedezhetné.

Az összegzés szerint a magyar állam az üzem elsõ 15 évében évente átlagosan 20–22 milliárd forint elõnyhöz (értékesíthetõ kvóták, többletvillamosenergia-értékesítési árbevétel, szükségtelenné váló ártámogatás megtakarítása és adóbevétel) juthatna a projekt megvalósításával. A 80 évre tervezett vízerõmûvek további élettartama alatt ennek többszöröse jelentkezhet, mert a tõketerhek nélküli, karbantartott vízerõmû termelési önköltsége minimális és ebben az idõszakban a profittermelõ képessége megtöbbszörözõdik.