Az Ab közleményében hangsúlyozta, hogy ennek az ügynek nem az erõszakos többszörös visszaesõkre vonatkozó, úgynevezett három csapás, hanem csak a halmazati büntetés súlyosításával összefüggõ rendelkezések alkotmányosságának vizsgálata volt a tárgya. Ezek a halmazati szabályok olyan elkövetõkre is vonatkozhattak, akik elsõ alkalommal követtek el egyszerre, vagy rövid idõn belül legalább három, személy elleni erõszakos bûncselekményt, de korábban még soha nem voltak büntetve. (A három csapás alkalmazásának feltétele, hogy az elkövetõt korábban már befejezett eljárásokban legalább két alkalommal jogerõsen elítélték.)

A Fõvárosi Törvényszék és a Fõvárosi Ítélõtábla bíráinak alkotmánybírósági indítványaiban kifogásolt szigorúbb halmazati szabályok szerint, ha valaki legalább három, személy elleni erõszakos bûncselekményt követ el, és azokat egy eljárásban vizsgálja a bíróság, akkor a legsúlyosabb cselekmény büntetési tételének felsõ határa kétszeresére emelkedik, ha pedig ez meghaladná a húsz évet, vagy egyébként a halmazatban lévõ cselekmények közül valamelyik életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethetõ, akkor életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabnia az eljáró bíróságnak.

Az Ab indoklásában kiemelte: a bûncselekménnyé nyilvánítást és a büntetési rendszer kialakítását illetõen a törvényhozó szabadsága széles körû. Egyes elkövetõi csoportok súlyosabb büntetésének lehetõsége büntetõpolitikai kérdés. Az Ab-nek pedig nem feladata büntetõpolitikai célok, követelmények helyességérõl és indokairól, így különösen azok célszerûségérõl és hatékonyságáról dönteni.

Jelen ügyben a szigorúbb halmazati büntetéskiszabás alapfeltétele, hogy a bûncselekmények elbírálása egy eljárásban történjék. Az egy eljárásban történõ elbírálás azonban pusztán az adott ügyben eljáró egyes bíróságok célszerûségi szempontú döntésén múlik, az viszont, hogy a cselekmények elbírálása egy eljárásban vagy külön történik, teljesen eltérõ büntetéskiszabást eredményez. Ezzel kapcsolatban az Ab megállapította: sérti a jogbiztonságból fakadó kiszámíthatóság és elõreláthatóság követelményét, hogy a kifogásolt rendelkezések alapján a legalább három, személy elleni erõszakos bûncselekményt elkövetõ terheltek esetében nem azonosak a büntetéskiszabás körülményei, nem elõrelátható, hogy mikor kerülhet sor a szigorúbb halmazati szabályok alkalmazására, köztük az életfogytiglani szabadságvesztés kötelezõ kiszabására.

Erre a problémára idén februárban már az alapvetõ jogok biztosa is felhívta a figyelmet és indokoltnak tartotta a kifogásolt rendelkezések módosítását.

Az Ab a vizsgált rendelkezésnek azt a fordulatát is alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, amely bizonyos esetekben a bírói mérlegelés kizárásával kötelezõvé teszi az életfogytiglan kiszabását. Az Ab indoklása szerint ellentétes a jogállami büntetési rendszer alkotmányossági kritériumaival, ha a bíróságok a bûncselekményeket nem értékelhetik tényleges súlyuk szerint.

Az Ab ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: a támadott rendelkezések a büntetés kötelezõ alkalmazhatósága szempontjából azonosan kezelik a személy elleni erõszakos bûncselekmények kategóriájába tartozó valamennyi bûncselekményt, holott azok eltérõ súlyúak.

Az Ab szerint az elkövetett bûncselekmények súlyához igazodó, a büntetési rendszer alaptörvényi kritériumainak megfelelõen differenciált büntetéskiszabást a szigorúbb halmazati szabályok esetében az szolgálta volna, ha a jogalkotó megteremtette volna a jogalkalmazói mérlegelés lehetõségét a határozott ideig tartó, illetve az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazhatósága között.

Az Ab az új Btk. alaptörvény-ellenes rendelkezését hatálybalépésére – 2013. július 1-jére – visszaható hatállyal semmisítette meg, továbbá kimondta, hogy a korábbi Btk. hasonló szabályai sem alkalmazhatók.

Az Ab elrendelte az alaptörvény-ellenes rendelkezések alkalmazása alapján jogerõsen lezárt büntetõeljárások felülvizsgálatát, ami azonban kizárólag a büntetéskiszabást érinti. Az Ab határozata alapján egyetlen büntetés sem szakad meg automatikusan, illetve egyetlen büntetõ ügyet sem kell újratárgyalni, csupán az alkalmazott büntetõjogi szankcióról kell újból határozni.

A határozathoz az alkotmánybírósági eljárásban részt vevõ 14 alkotmánybíróból kettõ, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla fûzött különvéleményt. Balsai István alkotmánybíró ebben az eljárásban nem vett részt.