2024. március 29. Péntek, Auguszta.
 
Nyerõgépesek: a segélyt dobálta be eddigForrás: Haon
Utolsó módosítás: 2009-09-15 16:29:34
Mára viszont már olyan mértékben eladósodtak az egyre inkább elszemtelenedõ uzsorásoknál, hogy amint megkapják a segélyüket, a pénzkölcsönzõk gyakorlatilag az egészet elveszik tõlük.

„Nincs az a probléma, amit egy kellõ méretû csoda meg ne oldana” – ezzel a mondattal kezdõdik a Magyar Szerencsejáték Szövetség tavalyi évkönyve, ami beszámol a 2008-as év gazdasági tapasztalatairól: ezek szerint az év végén 16 443 játékterem mûködött hazánkban, amelyekben 29 251 darab gép gyûjtötte a pénzt: 94,62 milliárd forint (tiszta) játékbevételt, amit a játékadó és a különbözõ elvonások – adók, illetékek, díjak – terheltek. Így már alig maradt nyeresége a vállalkozóknak, akik között ugyan van némi átrendezõdés, ám számuk gyakorlatilag változatlan: 1200 körül állandósult.

Az utcán nyitott szemmel járók azonban ennek a szûkölködésnek nemigen látják nyomait. Folyamatosan nyílnak játéktermek, amibõl az átlagember arra következtet, hogy mégis megéri ebben az üzletben forogni.

Egy neve elhallgatását kérõ, csaknem húsz éve a piacon lévõ szabolcsi „gépes” – azaz játékgépeket üzemeltetõ – vállalkozó szerint ez csak a felszín. Nem csak nyílnak, de folyamatosan zárnak is a játéktermek. A vállalkozók megpróbálnak új helyeken megtelepedni, hátha ott jobban megy majd az üzlet, aztán odébbállnak.

A piac szûkülésére lehet következtetni a fentebb idézett évkönyv összefoglalójából is: az elmúlt öt évben a gépek száma közel négyezerrel lett kevesebb (tavaly 600-zal), miközben az ágazatban dolgozók száma háromezerrel csökkent.

A húszezer játékterembõl egyidejûleg csak ennek a háromnegyed része, 15 ezer mûködött, miközben a szétválások, egyesülések, megszûnések és új piacra lépések ellenére effektíve nem változott a pénznyerõ automatákat üzemeltetõ kft.-k száma.

A tendencia az új gépek értékesítésén is látszik: ezerrel kevesebb új gépet vettek a vállalkozók, mint egy évvel korábban.

Beszélgetõpartnerünk tavaly még 54 géppel rendelkezett, ma csak 32 pénznyerõje üzemel, az is különbözõ vendéglátóhelyeken, ahol a nyereséget még a szórakozóhely tulajdonosával is meg kell osztania.

A tavalyi évben emellett 14 termet zárt be. Emberünk a hanyatlás okát a pénztelenségben látja: mióta hermetikusan lezárták a határt, a munkanélküliségtõl sújtott Szabolcsban és Borsodban az Ukrajnából, Romániából származó cigarettából, benzinbõl nem tudnak gyors pénzt csinálni a helybeliek, így kevesebb jut a játékgépekbe is.

A segélybõl élõ réteg a nyeremény reményében korábban még beledobálta a pénzét a gépekbe, mára viszont már olyan mértékben eladósodtak az egyre inkább elszemtelenedõ uzsorásoknál, hogy amint megkapják a segélyüket, a pénzkölcsönzõk gyakorlatilag az egészet elveszik tõlük. Nemhogy szerencsejátékra, de kenyérre sem futja már belõle.

A játékpiac ezen része ráadásul beruházásigényes: egyetlen gép ára másfél millió forintnál kezdõdik. Havonta és gépenként 110 ezer forintot kell befizetni az államkasszába minden nyerõgép után, függetlenül attól, hogy keres-e egyetlen fillért is vagy csak a raktárban porosodik.

Ha viszont dolgozik a gép, 18% társasági adót is be kell csengetni a bevétel után. Ráadásul még mindig az a sztereotípia uralkodik, hogy a „nyerõgépesek” tele vannak pénzzel, így mindenki tartja a markát, már hivatalos helyeken is csak busás baksis átadása után állnak szóba a vállalkozókkal.

Emberünk szerint az is problémát jelent, hogy Budapesten vagy a Dunántúlon is ugyanezekkel a költségekkel kell számolnia egy nyerõgépeket üzemeltetõ vállalkozónak, ott viszont a piac valamivel jobb. Ahol több pénz koncentrálódik – pl. a plazákban – még mindig megéri játéktermet üzemeltetni, azonban a határszéli megyékben, kisebb településeken az üzletág halálra van ítélve.

Gyakori hibája a hétköznapi halandónak – fõleg, ha csak kívülrõl vagy filmekben látott ilyet –, hogy összetéveszti az egyszerû, bárhol hozzáférhetõ játéktermet a kaszinóval.

Erre néha a termek is rájátszanak, amikor ilyen hangzatos néven hirdetik magukat – bár ez a fajta nagyzolás nálunk a vendéglátás más területein is tapasztalható: egykori diák- vagy munkásszállók hirdetik magukat hotelként, talponállók sörözõként, kifõzdék étteremként. Egy biztos: a szerencsejáték-iparban (fõleg a játékgép-üzemeltetõknél) az elmúlt éve alatt összegyûlt pénz most valószínûleg más ágazatokba áramlik – például fellendülhet hatásukra az építõipar.



Nagyban játszani



Ha a válság miatt szûkül a nyerõgép-piac, nem látszik rossz ötletnek az elõremenekülés: kaszinót kell nyitni, ahol nem a segélybõl, minimálbérbõl élõk tapsolják el a pénzüket, hanem azok a jól menõ vállalkozók, (állami) cégvezetõk, bankárok, akik nyertesei lettek a forint árfolyamzuhanásának és az ez által kialakult pénzügyi helyzetnek.

Kaszinót nyitni azonban nem olyan egyszerû. A játékkaszinók alapításának, mûködtetésének feltételeit egy 1991-es törvény és egy 2005-ös pénzügyminiszteri rendelet együttesen szabályozza.

Ezek szerint a magyar jog különbséget tesz a kizárólag a „játékteremben” üzemeltethetõ pénznyerõ automaták mûködtetése és a játékkaszinóban folytatott szervezõ tevékenység között: míg a pénznyerõ automaták játéktermi mûködtetése liberalizált tevékenység, addig a játékkaszinóban szervezett szerencsejáték állami monopólium, így csak az állam többségi részesedésével mûködõ gazdálkodó szervezet, illetve 100%-ban állami játékszervezõ tulajdonában lévõ gazdasági társaság útján, vagy az állam által átengedett koncesszió alapján lehetséges.

A kaszinókat az alapján csoportosítják két kategóriába, hogy mekkora alapterületen mûködnek, hány gépet, illetve asztalt tartanak fenn. A kaszinók koncessziós üzemeltetési jogát – az érintett önkormányzatok egyetértésével – pénzügyminisztériumi pályázat alapján lehet elnyerni. A pénzügyminiszter a koncessziós pályázat nyertesével köti meg a határozott idõre – I. kategóriás kaszinó esetében húsz évre, II. kategóriás esetére 10 évre – szóló koncessziós szerzõdést, melyet egy alkalommal (az eredeti idõtartam felével pályáztatás nélkül is) meghosszabbíthat.

A jog tulajdonosa koncessziós díjat fizet, ami Budapesten és Pest megyében I. kategóriájú kaszinó esetén legalább évi 600 millió, II. kategóriájú kaszinó esetén évente legalább 350 millió forint, az ország más területein I. kategóriájú kaszinó esetén legalább félmilliárd, míg II. kategóriájú kaszinó esetén évente legalább 50 millió forint.

A kaszinó üzemeltetéséhez természetesen szükséges az APEH Központi Hivatal Szerencsejáték Felügyeleti Fõosztályának (SZEF) engedélye is. Ezen felül I. kategóriába tartozó kaszinót kizárólag e célból létrehozott, legalább egymilliárd, II. kategóriába tartozó játékkaszinót legalább 100 millió forint (a fõvárosban és Pest megyében legalább 300 millió forint) alap- vagy törzstõkével rendelkezõ gazdasági társaság mûködtethet, tudtuk meg a SZEF tájékoztatójából.

A kaszinók ezen felül is jól fialnak az államnak: a játékadóból folyamatos, milliárdos bevétele származik. Ma Magyarországon egyébként mindössze öt kaszinó üzemel, ám ezek mindegyike második kategóriás.

Az öt közül kettõ tisztán koncessziós üzemeltetésben van, ezek koncessziós szerzõdése az év végén jár le, a másik három vagy állami monopólium vagy vegyes üzemeltetésû, derül ki a SZEF tájékoztatójából.

A kategóriabeosztás egyébként csak 2005 végétõl él, akkor fogalmazódott meg ugyanis a gigakaszinók meghonosításának ötlete. Mivel ezek közül egyelõre egy sem valósult meg, hazánk nem dicsekedhet egyetlen elsõ kategóriás kaszinóval sem.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!