Az Európai Unió 28 tagállamának átlagánál a nõk szokásos heti munkaideje 0,2 órával hosszabb, a férfiaké pedig 1,4 órával rövidebb volt.

Magyarország, a férfiak rendszeres heti munkaidejét tekintve az uniós tagországok – legalacsonyabb érték jellemezte – alsó harmadába tartozott 2013-ban, míg a nõk esetében nagyjából a tagországok rangsorának közepén helyezkedett el.

A részmunkaidõ 2013-ban átlagosan 19 órát jelentett az unióban a férfiaknak, szemben a magyar 23,3 órával, ami egyben a kategória egyik leghosszabb munkaideje volt. Ebben a foglalkoztatási formában a férfiaknál jóval nagyobb arányban érintett nõk átlagosan heti 20,2 órát dolgoztak az unióban, Magyarországon pedig annyit, mint a férfiak, azaz heti 23,3 órát.

Ezektõl az adatoktól némiképp eltér a teljes munkaidõsként ténylegesen ledolgozott munkaidõ, amely – túlóra, betegség, szabadság vagy egyéb távollét miatt – a rendszeres heti munkaidõnél több és kevesebb is lehet egy konkrét munkavállaló esetében. A KSH adatai szerint tavaly fõmunkaidõben a férfiak az unióban átlagosan 41,6 órát dolgoztak, míg a magyar adat 40 óra volt. A magyar nõk tényleges munkaideje alig maradt el a 38,9 órás uniós átlagtól: 38,6 óra volt.

A túlórákat tekintve a tagországi különbségek elég nagyok: míg például az Egyesült Királyságban a vizsgált évben a foglalkoztatottak 27 százaléka túlórázott (de a nem uniós tag Svájcban a 39 százalékot is elérte a túlórázók aránya), Bulgáriában viszont csak 2,6 százaléka. Magyarország a maga 5,4 százalékos arányával valahol az alsó harmadban helyezkedett el a tagországok rangsorában.

A túlórázók aránya Magyarországon az utóbbi évtizedben folyamatosan csökkent, 2013-ban a férfiaknak már csak 1,2, a nõknek 0,9 százaléka végzett ilyen formában plusz munkát. Többségüknek ez heti 6–10 óra túlmunkát jelentett. Kissé meglepõ adat, hogy a túlórák több mint egynegyedéért nem fizettek a munkáltatók – írja a KSH.

A KSH az egész hetes munkaidõ-kiesést is megvizsgálta: az adatok szerint 2013-ban a csaknem 4 millió magyar foglalkoztatott közül átlagosan csaknem 130 ezren nyilatkoztak úgy, hogy az elõzõ héten valamilyen okból nem dolgoztak. A foglalkoztatott nõk 4,2, míg a férfiaknak 2,5 százaléka hiányzott egy átlagos megfigyelési héten.

A hiányzás miatt kiesõ munkanapok száma magasabb a nõknél, mint a férfiaknál. Az egész heti munkaidõ-kiesés két legfõbb oka a szabadság, illetve a betegség: a kettõ együtt a nõknél 84,8, a férfiaknál 82,7 százalékban magyarázta az egész heti távollétet.

2013-ban az alkalmazásban álló férfiak 69,3, a nõk 74,5 százaléka dolgozott normál, egymûszakos mûszakrendben, a többiek pedig különbözõ atipikus munkarend szerint. Az atipikus munkarend a nõknél fõként (14,3 százalék) a két mûszakos munkarendet jelentette. A férfiaknál viszont a kétmûszakos munkarenddel nagyjából megegyezõ súlya volt a rendhagyó, illetve változó mûszakrendnek is. A három, illetve négy mûszakos mûszakrendben az alkalmazásban állók 6 százaléka, mintegy 220 ezer ember dolgozott.