A nagy össznépi zsebbenkurkászás és az ország-világos Loki-láz közepette majdnem sikerült elfelejtenünk azt, hogy milyen nap lesz (azaz most már van) ma, szeptember 17-én. Ezen a napon, ebben az évben, háromesztendõs az elkúrás. Fábián György jegyzete

Azaz az õszödi Gyurcsány-beszédnyilvánosságra kerülésének (ha nem lenne még unalmas ez a szó: elhíresülésének) napja.

Sokan elõtte is biztosak voltak benne, sokan pedig valószínûleg akkor világosodhattak meg, hogy mi van.

Esetleg az is, aki eddig rájuk („ezekre”) voksolt, rájöhetett: hol volt, hol nem volt, nincs mese, kutya van a kertben. Kiderült: a császár meztelen. Ledobta gatyáját.

Hogy õszinteségrohamból-e, vagy stratégiailag, arra megint megvannak a megfelelõ elméletek – szagold, paraszt, ez a lényeg. Aztán egymásnak ugrottak az indulatok, magyar tüzelt magyarra, oda és vissza.

De a császár rendületlen maradt. Bulldogszívóssággal kapaszkodott trónjába, mint aki az idõk végezetéig oda akar kövülni.

Majd, nicsak, két és fél évvel késõbb – és egy évvel a menetrend szerinti 2010-es választások elõtt –, mint derült égbõl a gumigolyó, benyögi a durcást, hogy hát õ, ha ennyire akadálya itten a dolgoknak, akkor inkább távozik. Pofám leszakad, mondtam erre, s nem zavart, hogy ez nem eléggé összetett és alapos és eredeti véleménynyilvánítás.

S most mi a túrót kívánhat az ember, azok után, amik történtek ebben a „neked kurva, nekünk édes hazánk” országban? Legyen lehetõleg boldog ez a nap.

– Fábián György –