Egy kis hólyagrák a patkányoknál – de persze õk teljesen mások mint mi, ezért a tanulmányt inkább nem is kell figyelembe venni. Ilyen és ehhez hasonló esetek ezreivel találkozni és ki tudja mennyi az, amirõl nem tudunk. Éppen az ilyen tényezõk miatt érdemes nemes egyszerûséggel elkerülni ezeket és megnézni, hogy mivel helyettesíthetõek.

Mindenekelõtt tisztán kell látni, hogy amennyire csak lehet, az élelmiszeripar elterel bennünket a természetes ízektõl. Nehéz is lenne nagyüzemekben a természetes ízeknél maradni, miután elég kevés természetes összetevõ van egy-egy feldolgozott termékben.

Ezeket az összetevõket pedig erõs, édes, sós, savanyú íz mögé bújtatva el tudják rejteni. Az emberek nagy része ezért függ a sós, glutamátos és édes íztõl, és nehéz elfogadnia a természetesebb ízeket. Így van az, hogy az isteni epret megszórják sokan porcukorral, a vajas kenyér mellé pedig a paradicsom is kap egy nyakon öntést sóval.

Érdemes a szervezetünket szépen fokozatosan leszoktatni ezekrõl az ízekrõl. Egy idõ után nem hiányoznak majd, hanem egyenesen émelyítõnek találjuk majd a felfokozott ízeket. Helyette élvezzük a gyümölcs egyébként is édes ízét, a paradicsom aromáját, a teafû valódi illatát és ízösszetevõit, a zöldségek friss, élettel teli ízét. Készítsünk házi finomságokat aszalt gyümölcsökbõl és magvakból. Az aszalás során koncentrálódott ízek egyáltalán nem kívánják meg a további édesítést. Ha viszont elkerülhetetlen az édesítés – mert azért ilyenre is akad példa -, akkor használjunk természetes édesítõket.

Favoritnak természetes édesítõ a méz. Már az ókorban alkalmazták gyógyításra is! A gyümölcs- és szõlõcukor mellett tartalmaz rendkívül sok ásványi anyagot, valamint természetes antibiotikumokat is. mez3Az emberi szervezet számára szükséges 24 ásványi anyagból a méz 22-vel rendelkezik. A különbözõ fák, virágokból gyûjtött méz különféle hatásokkal bír. Ezért terápiás célra érdemes utána olvasni, hogy melyik méz segítene leginkább. Az akácméz köhögés ellen, a gesztenyeméz trombózisos megbetegedéseknél, a hársméz lázas állapotra és görcsoldásra alkalmas, de miután számtalan féle méz létezik, képtelenség lenne mind felsorolni.

Egyetlen nagy hátránya van, hogy hõhatást nem nagyon bírja, sõt sokak szerint károssá válik magas hõfokon, bár errõl is vannak eltérõ vélemények. A mézet ezért, illetve a vitamintartalom megõrzése érdekében is érdemes már 50 fok alá hûlt dolgokhoz keverni.

Nagyon jótékony hatású természetes édesítõ a jázminpakóca, vagyis a stevia. Elterjedését sokak álláspontja szerint pusztán a nagy lobbik késleltetik, késleltették. A dél-amerikai indiánok már évszázadok óta ismerik és használják e jótékony növényt. A jázminpakócának nincsenek mellékhatásai. Nem szuvasodik a fog tõle, nem hizlal, nem von el kalciumot a szervezetbõl, mint pédául a bonyolult kémiai eljáráson átesett kristálycukor. Sõt!

A stevia gyakorlatilag gyógyít: külsõleg alkalmazva sebgyógyulást segít, ekcémára kitûnõen alkalmazható, fog- és ínyápolásra kiváló (próbálnánk ezt meg mondjuk a kristálycukorral...). Fogyasztása segít a cukorbetegeknek, mert nem csak pótolja a nem fogyasztható édesítõszereket, de a vércukorszintet is beállítja. A vérnyomást is normalizálja, fõképp a magas vérnyomást csökkenti, de olyannyira intelligensen alkotta meg a természet, hogy a normál vérnyomást szinten tartja, tovább nem csökkenti. Antibakteriális, antivirális és gombaölõ hatással bír, így segít a candida legyõzésében, a különféle vírusokkal, baktériumokkal való harcban, megfázásoknál.

A steviához hozzájuthatunk cserepes növényként, vagy szárított levélként, újabban kapható csepp formában és tablettaként is. A csepp formátum meglehetõsen borsos árú, de a szárított levélbõl mi magunk is fõzhetünk kotyogós kávéfõzõn keresztül , így tized annyi péntbõl hozható ki ugyanazon mennyiség, és csak egy ici-picit „babrás” az elkészítése. Ennek hátránya, hogy némi mellékíze van, de nem kell túl édesre készíteni vele az ételeket, így a mellékíz sem lesz feltûnõ.

Mostanában igen elterjedt a nyírfacukor (xilit) is, melyet egyre ritkábban vonnak ki nyírfából. Sajnos sok esetben génkezelt kukoricából vonják ki az édes anyagot. Az, hogy az adott xilitet nyírfából vagy kukoricából állították elõ, szerepel a csomagoláson. Pozitív tulajdonsága, hogy kifejezetten jót tesz a fogaknak, nem táptalaja a gombáknak, mint sok más cukorféle. A kristály halmazállapot és a fehérség a xilit esetében nem durva kémiai eljárás eredménye. Egyszerûen fehér a színe.

További természetes édesítõ források a juharszirup, az agave szirup, rizsszirup, kukorica-maláta szirup, árpa-maláta szirup, tápióka szirup. Nagyon oda kell figyelni, hogy milyen minõségût választunk, mert mind a juharszirup, mind pedig az agave szirup esetében voltak és valószínûleg lesznek is hamisítások, de erre a mai világban látunk elég példát… A növényi szirupok íze kellemes, mindegyik jellegzetes ízû, de különösebb mellékíztõl mentes. Ellenben mindegyik hasonlóan hat a szervezetre, mint a kristálycukor, csak a kémiai finomítás nem olyan erõteljes.

A gyümölcscukor és a szõlõcukor is természetes édesítõszer, de sajnos ezek is kémiai finomításon esnek át és bár a gyümölcscukrot ajánlják cukorbetegségnél, de azért mértékkel! Ha a nádcukorra esik a választásunk, akkor tudni kell, hogy a kristálycukorhoz hasonlóan hat, így például károsítja a fogakat, segíti a gombásodást. A cukornádmelasz és a nyers nádcukor viszont annyiban jobb a fehérített változatánál, hogy kevésbé „nyúltak bele” a természetes mivoltába.

Megjelentek a magyar bioboltok polcain is a legújabb édesítõszerek, mint például a kókuszcukor, melyet nem a kókusz gyümölcsébõl, hanem a kókuszpálma virágából állítanak elõ. Ember legyen a talpán, aki a kínálat alapján el tudja dönteni, hogy melyik a legideálisabb édesítõszer. Talán az a legjobb, ha megpróbáljuk elkerülni az édesítést, de legalábbis tudatosan alkalmazzuk ezeket – gondolva itt az egyes édesítõk gyógyhatásának kihasználására.