A gyûjtemény teljes átvizsgálását – több évet felölelõ feladat - követõen a kutatók szerint ez lesz a legnagyobb, egységes dominikai borostyánkollekció a világon.

Az egyik talán legizgalmasabb eddigi felfedezés egy tövishátú sáska: a 18-20 millió éve élt rózsatövis méretû apró rovar mohákkal, algákkal és gombákkal táplálkozott. A lelet figyelemre méltó, mivel alcsaládja (Cladonotinae) evolúciójának közbülsõ állomását reprezentálja. A csoport legidõsebb képviselõinek ugyanis van szárnya, míg a modern leszármazottaknak nincsen. Az újonnan felfedezett sáska a jelek szerint csökevényes szárnyakat hordoz, amelyek már elveszítették elsõdleges funkciójukat. A felfedezésrõl a ZooKeys folyóirat számolt be.

„A sáskák igen ritkák borostyánban és ez a lelet kivételesen jó állapotban maradt fenn” – mondja Sam Heads, az Illinois-i Egyetem paleontológusa. Heads és csapata - Jared Thomas labortechnikus, illetve társszerzõje Jinan Vang - néhány hónappal azt követõen bukkant rá az új leletre, hogy megkezdte a kései ötvenes években Milton Sanderson entomológus által begyûjtött, több mint 72 kilogrammnyi dominikai borostyánkészlet átvizsgálását. Sanderson 1960-ban a Science folyóiratban több leletet is leírt kollekciójából, ami késõbb kutatók egész generációját inspirálta a dominikai borostyánok felkutatására és tanulmányozására.

A gyûjtemény nagy része azonban raktárban maradt, mígnem Heads 2010-ben fel nem fedezte. A tövishátú sáskát Electrotettix attenboroughinak nevezték el.

A borostyándarabok átvizsgálása lassú és idõigényes folyamat. Nagy részük opálos az oxidálódás miatt, ezért a kutatóknak óvatosan „ablakot kell vágniuk beléjük, hogy bepillanthassanak belsejükbe. A tövishátú sáska mellett párosodó legyeket, fullánktalan méheket, gubacsszúnyogokat, az Azteca nembe tartozó hangyákat, darazsakat, szúféléket, atkákat, pókokat, növényei részeket és még emlõsszõrt is találtak.

A tövishátú sáskát egy olyan töredékben fedezték fel, amely darazsakat, hangyákat, muslicákat, növényi maradványokat és gombákat is felölelt. Az ilyen környezetek információk gazdag tárházát nyújtják, adatokat szolgáltatnak a faj fiziológiai szükségleteirõl és élõhelyének természetérõl.

„A megkövesedett rovarok betekintést engednek a speciális tulajdonságok és viselkedések evolúciójába, emellett árulkodnak az adott idõszak történetérõl is. Gazdag forrásként szolgálnak az õsi világ, õsi ökoszisztémák és õsi klíma megismeréséhez” – mondja Heads.

A kutatók a legjobb leleteket digitalizálják, és a felvételeket feltöltik majd egy bárki számára elérhetõ holnapra.