– Nagyapa, szükségem van félmillió forintra, vállalkoztam és balul sült el. Kérlek, adj pénzt! – hívta fel az álunoka az idõs férfit. Aki elõször hezitált, hogy tud-e adni, esetleg kevesebb pénzt, viszont a telefonvonal másik végébõl hallatszó hang nem tágított. Hozzátette, nem õ, hanem egy barátja fog érte menni a borítékért, nem is pont a nagyszülõi háznál, hanem odébb áll meg a kocsival. Ez az üzlet hamarosan létrejött, még mielõtt a nagyapa felfoghatta volna, hogy csúnyán átverték, és nem a valódi unoka vitte el a pénzt.

A Hajdúböszörményi Rendõrkapitányság csalás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított nyomozást ismeretlen tettessel szemben. Mint azt Dobó Dénes hadnagy, a Hajdú-Bihar Megyei Rendõr-fõkapitányság szóvivõje megerõsítette, július 26-án este fél 7 körül történt a telefonhívás, a 94 éves idõs úr ezt követõen a házához érkezõ férfinak átadta a kért összeget, majd az ismeretlen tettes távozott a helyszínrõl. Az ügyben a nyomozás folyamatban van, ezért több információt nem közöltek.

Ez a történet még akkor is „kiveri a biztosítékot”, ha tudjuk, manapság mennyi árus és házaló veri át az embereket értéktelen masszázsfotelekkel és edénykészletekkel. Miért nincs résen az idõs családtag, miért lehet ilyen könnyen átverni? – kérdezik azok, akik hallottak hasonlóról.

Az idõskorúak – közülük is fõként az egyedülállóak – a bûncselekmények elkövetése szempontjából potenciálisan veszélyeztetett csoportot képeznek – így a szakemberek. Az elõrehaladott korban lévõk életkori, fizikai, mentális sajátosságaikból adódóan, és a társadalomban betöltött szerepüknél fogva az átlagnál sérülékenyebbek, kiszolgáltatottabbak, ezáltal fokozottabban veszélyeztetettek. Egészségi állapotuk, sokszor magányos, elszigetelt életmódjuk és anyagi lehetõségeik miatt kevésbé képesek a bûncselekmények elleni védekezésre. Megkönnyíti az elkövetõk dolgát, hogy az idõs emberek könnyen kötnek ismeretséget, sok esetben örülnek, hogy beszélgethetnek valakivel.