Kevesen gondolnák, hogy a parfümkészítés európai történelme Magyarországon kezdõdött, méghozzá a XIV. században, amikor Erzsébet királynénak egy alkimista elkészítette az elsõ alkoholbázisú illatszert.
Friss rozmaring

Nem ismert, hogy ki és mikor készítette a magyar vizet, vagy más néven királyné vizet, és az eredeti recept sem maradt fenn. Legelõször egy, az 1600-as évek közepén készült gyógyszerészkönyv részletezi a magyar vizet, az összetevõk illetve azok aránya azonban az évszázadok során módosulhatott. A történészek szerint az eredeti magyar víz legnagyobb valószínûséggel úgy készült, hogy friss rozmaringot (esetleg kakukkfüvet) erõs szesszel (borral) desztilláltak. Késõbb kerülhetett a receptekbe a levendula, a kamilla, a menta, a zsálya, a rózsa- vagy narancsolaj, illetve a citromfû és a citromolaj.

A magyar viz különlegessége, hogy nem csak külsõleg, belsõleg is használták, azaz egyben gyógyszer is volt. Egyes források Erzsébet magyar királyné vize-ként emlegetik, továbbá az is ismert, hogy Magyarországon kivül elõször 1370-ben jelent meg, amikor V. Károly francia király vásárolt magának belõle. Ezek alapján a történészek úgy vélik, hogy a királyné, akinek a különleges párlat készült, Károly Róbert felesége, a lengyel származású Piast Erzsébet lehetett (1305-1380).

A legenda szerint a királynét köszvény kínozta, az elsõ üveg rozmaring párlat ennek enyhítésére készült. A szert egyrészt fájó csontjaiba dörzsölte, másrészt az arcát mosta vele, valamint naponta egy pohárkával fogyasztott is belõle. A csodaszer állítólag úgy megfiatalította a királynét, hogy 70 éves korában egy 25 éves lengyel herceg feleségül kérte. (Azt nem tudjuk biztosan, hogy a lánykérésre valóban sor került-e, az viszont ismert, hogy a királyné Károly Róbert 1342-es halála után nem ment többé férjhez.)
Kölnivíz még beöntésre is

A reneszánsz idején már virágzott a parfümkészítés Olaszországban, majd a XVI. században olasz közvetítéssel eljutott Franciaországba is, amely rövid idõn belül az illatszerek és kozmetikumok készítésének európai fellegvára lett. Kölnivizet viszont - olasz közvetítéssel - Németországban készítettek elõször, az 1700-as évek elején.

Kezdetben csak az uralkodó réteg kiváltsága volt a finom illat, a parfümök különösen nagy rajongója volt XV. Lajos (1710-1774). Udvarát parfüm udvarként is emlegették, a legenda szerint a király minden napra új illatot rendelt, és nem csak bõrét illatosította, hanem ruháit, legyezõit, bútorait is. Rajongott a kölnivízért szeretõje, Madame de Pompadour is. A rozmaring, narancsvirág, bergamot, vagy citrus illatú kölnivizekkel elsõsorban a kellemetlen testszagokat próbálták elfedni, így nem csak fürdõvízhez adták, de szájmosásra, sõt, még beöntésre is használták.
Napóleon rajongott a kölnivízes masszázsért

Ugyancsak parfümrajongó volt XVI. Lajos király udvara is: a legenda szerint a francia forradalom idején álruhában menekülõ királynét, Marie Antoinettet az illata buktatta le. A franciák rajongása a parfümökért a forradalom alatt sem csökkent, a kivégzések idején a legnépszerûbb illat a Parfum a la Guillotine volt.

Tetemes összegeket költött parfümre Napóleon is, a feljegyzések szerint hetente két liter ibolya illatú kölnivizet vásárolt, de nagy mennyiséget fogyasztott jázmin kivonatból is. A császár állítólag függõként szerette a kölnivízes masszázst. Felesége a pézsmaillatért volt oda, a legenda szerint olyan töménységben használta, hogy boudoirját még hatvan évvel halála után is a  pézsmaillat lengte körül.

Mi a különbség a kölnivíz és a parfüm között?

Az illatszerek töménységét a bennük lévõ illóolajok mennyisége alapján határozzák meg. Minél magasabb egy illatszer olajtartalma, annál erõsebb és tartósabb az illata. A legmagasabb illóolaj koncentrátuma (15-30 százalék) a parfümnek (Espirit de Parfum) van, ezt követi a parfüm víz (Eau de Parfum) 10-15 százalék töménységgel.

A mindennapokban használt Eau de Toilette vagy toalettvíz 4-8 százalék illóolajat tartakmaz, az Eau de Cologne, magyarul kölnivíz pedig 3-5 százalékot.