Molnár Attila megjegyezte, hogy a kórházi menedzsmentek évtizedek óta ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, vagyis az ellátásra kapott alacsony díjtételeket próbálják összhangba hozni a betegellátás önköltségének emelkedésével. Utalt arra is, hogy az uniós forrásokból megvalósuló beruházások hasznosak ugyan, de a késõbbiekben gondot okozhat ezen infrastruktúra mûködtetése.

A finanszírozási források és az ellátandó feladatok inkoherenciája tapasztalható – mondta az EGVE-vezetõ a napi.hu által rendezett fórumon.

Az egyesület számításai szerint az elmúlt idõszakban háromhavi finanszírozás került ki a rendszerbõl. Mint mondta, az egészségügyi ellátók adósságának évrõl évre történõ központi rendezésére szükség van, de ez nem valódi konszolidáció. Véleménye szerint az egészségpolitikának az adósság újratermelõdését kellene kezelnie, ehhez viszont az elvont forrásokat kellene visszavezetni az ágazatba, mert így a kezelés csak tüneti.

Molnár Attila elõadásában beszélt arról is, hogy a tervek szerint az állam átvenné az infrastruktúra mûködésének finanszírozását, azonban nehéz lesz meghúzni a mûködési költségek határait, hiszen ezek szorosan összefüggnek a betegellátással. Valódi megoldást az jelentene, ha felülvizsgálnák az úgynevezett teljesítményvolumen-korlátot, és nem a meglévõket “vágnák ketté” mûködtetésre és betegellátásra. Ehhez azonban többletforrás szükséges.

Molnár Attila kiemelte, a jól mûködõ, jó minõségû és mindenki számára elérhetõ egészségügy nem képzelhetõ el fejlett egészségipar nélkül, hiszen ez az ágazat GDP-t termel, adót fizet és foglalkoztat, így ebbe a szegmensbe is szükségesek a befektetések.

A múlt évi központi béremelésrõl szólva – szükségességét nem vitatva – Molnár Attila azt mondta, ez súlyos beavatkozás volt az intézmények kompetenciájába és a kórházak belsõ jövedelmi viszonyaiba, és bérfeszültségeket okozott. Azt pedig diszkriminációnak minõsítette, hogy a kórházi ellátáshoz szorosan kapcsolódó gazdasági-mûszaki területen dolgozók nem kaptak béremelést.

Molnár Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy az elkövetkezõ években mennek nyugdíjba a Ratkó-korszakban születettek, és az aktív munkavállalók számának csökkenése érzékenyen fogja érinteni a kórházakat is.

A kórházi beszállítók adósságmenedzselése szekcióban Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke elõadásában azt mondta: szeptember elején 62,8 milliárd forint volt a kórházak lejárt tartozása. Hozzátette, ez a szám emelkedni fog, hiszen szeptember-októberben lényegesen több a beteg, mint a nyári hónapokban. A kórházak legnagyobb hitelezõi a beszállítók, vagyis a gyógyszer-nagykereskedõk és az orvostechnikai eszközök szállítói.

Sándor Marianna, a Gyógyszer-nagykereskedõk Szövetsége kórházi tagozatának elnöke elmondta, a második negyedévben meghaladta a 13 milliárd forintot a kintlévõségük, ebbõl 5,6 milliárd a lejárt tartozás. Megjegyezte, hogy az adósság újratermelõdése felgyorsult az utóbbi években.

Tamás Viktor, az Orvostechnikai Szövetség alelnöke is arról számolt be, hogy a kórházi adósságrendezés ellenére növekszik a lejárt tartozásállomány, és a teljes lejárt kintlévõség 35 százaléka az orvostechnikai cégeket követelése.

A kórházi központi közbeszerzésekrõl szólva a résztvevõk elmondták, bizonyos esetekben hozott megtakarítást a módszer, de például a gyógyszerek esetében nem minden termék szerepel a központi közbeszerzési listán. Tamás Viktor hozzátette, hogy az orvostechnikai eszközök esetében – mivel széles a kínálat – nehezen értelmezhetõ a közbeszerzés, és sikeressége nagyban függ egy kórház profiljától és méretétõl.

Az alelnök megjegyezte, folyamatosan tárgyalnak a kórházakkal a kifizetések mértékérõl, átütemezésérõl, és eddig nem korlátozták a szállítást a tartozások miatt. A gyártók nehéz helyzetben vannak, hiszen míg várnak a jogos pénzükre, a be nem folyt teljesítés után adót, bért kell fizetniük, és sok kis- és középvállalkozásnak okoz problémát a kórházak nem idõben történõ fizetése. Velkey György szerint a hatékonyságnövelés gátja az alacsony GDP-arányos ráfordítás, a forráshiány.

Némethi Erika, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója arról beszélt, hogy az új, innovatív gyógyszerek befogadása Magyarországon lassú és nehézkes, és sokszor kizárólag a költségvetés, nem pedig a betegek szempontjai érvényesülnek. Ezért az egyesület érdemi egyeztetést kíván kezdeményezni az érintettekkel konkrét, a sok szereplõ számára elfogadható átalakítási javaslatok megfogalmazására.

Úgy véli, alapvetõen megújított rendszerre, kiegyensúlyozott, több szempontú gyógyszer-értékelési rendszerre van szükség, növelni kell a társadalmi rálátást a gyógyszerek befogadási folyamatára, és szét kell választani a szervezeti felelõsséget is. Némethi Erika szerint szükség van a támogatási kulcsok rendszerének egyszerûsítése is.