Negyvenes évek: kialakul az öregszemûség

A negyvenes évei közepén a legtöbb ember egyszercsak azt veszi észre, hogy ahhoz, hogy el tudja olvasni az újságot, a könyvet vagy épp az étlapot, egyre messzebb kell azt tartania. A jelenség mindenkinél bekövetkezik, aki megéli ezt az életkort, azaz nem kerülhetõ el, és nem is elõzhetõ meg.

Az öregszemûségnek vagy preszbiópiának is nevezett kórkép oka, hogy a szemlencse kötõszöveti rostjai fokozatosan elvesztik rugalmasságukat, így a sugárizmok egyre kevésbé képesek éles képre fókuszálni a lencsét.

Ha valakinek egyébként egészségesek a szemei, kezdetben kezelheti a problémát drogériákban kapható olvasószemüvegekkel, ha azonban az illetõ már eredetileg rövid- vagy távollátó volt, vagy más szembetegségtõl szenvedett, mindenképpen ajánlott szemorvost felkeresni, aki például multifokális szemüveget vagy kontaktlencsét javasolhat.
Ötvenes évek:  jön a szemszárazság

Az ötvenes években az öregszemûség fokozódik: egyre gyakrabban lesz szükség a szemüveg vagy a kontaktlencse cseréjére, különösen ha valaki nem a földeken dolgozik, hanem a számítógép elõtt tölti a napjait.

A korral a szem könnytermelése is csökken, nõ a szemszárazság kockázata, a nõknél különösen a menopauza után válik egyre gyakoribbá a probléma. A korral mindkét nemnél fokozatosan nõ a szürkehályog, a glaukoma és a makuladegeneráció (sárgafolt-elfajulás) kockázata is.

A krónikus betegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség) szintén veszélyeztetik a szem egészségét, ezért ha valaki ezekben szenved, javasolt, hogy évente keresse fel a szemorvost - még akkor is, ha nincsenek látással kapcsoaltos panaszai. Ilyenkor ajánlott az orvost az összes gyógyszerrõl tájékoztatni, amelyeket az illetõ szed, mert sok szernek van a látást érintõ mellékhatása, ezek közül a leggyakoribb a szemszárazság.
Hatvanas évek: szürkehályog alakul ki, és egyre több fényre van szükség

Hatvanéves kor felett az öregszemûség miatti látásromlás stabilizálódik, egyre ritkábban van szükség szemüvegcserére.

Ebben az évtizedben a népesség körülbelül fele már szürkehályoggal küzd, azaz a szemlencse állománya részben vagy teljesen elszürkül, a látás homályossá, ködössé válik. Az elváltozás mûtéttel szüntethetõ meg.

A cukorbetegségben szenvedõknél, különösen a kezeletlen betegeknél, nagy a diabéteszes retinopátia kockázata - ezeknek a betegeknek különösen fontos a rendszeres szemészeti vizsgálat. Egyes becslések szerint a betegség a 40 év feletti cukorbetegek 40 százalékánál jelen van, különbözõ súlyossági fokban.

A hatvanas években járva sokan tapasztalják azt is, hogy olvasáshoz, illetve a mindennapi élethez több fényre van szükségük. Fokozatosan gyengül a sötétben való látás képessége, és egyre nagyobb nehézséget okoz a szemnek a különbözõ fényviszonyú helyek közti váltás, valamint a tükrözõdések, például vezetés közben. Ezek kivédésében segíthetnek a tükrözõdéscsökkentõ réteggel bevont, illetve a fényre sötétedõ szemüvegek.

Korral összefüggõ jelenség az is, hogy egyre gyakrabban jelennek meg úszó, lebegõ foltok a látómezõben. Ez alapvetõen normális jelenség, de ha a foltok számában vagy méretében hirtelen növekedést tapasztalunk, ajánlott minél elõbb orvoshoz fordulni, mert az a retinaleválás elõjele is lehet.
Hetven év felett: nõ a glaukoma kockázata, csökken a látómezõ

A szürkehályog mellett ekkor már a zöldhályog (glaukoma) kockázata is magas - igaz, közel sem akkorra, mint a szürkehályogé. A glaukoma körülbelül a hetven év feletti népesség 10 százalékát érinti, különösen veszélyeztetettek azok, akiknél a betegség elõfordult a családban, illetve cukorbetegséggel, magas vérnyomással vagy egyéb keringési betegségekkel küzdenek. Növeli a kockázatot a nagyfokú rövidlátás is.

A glaukoma a második leggyakoribb kórkép a világon a vakságot okozó szembetegségek között. A betegség hátterében a szem belsõ nyomásának megemelkedése áll, a nyomásemelkedés pedig a látóideg károsodását, és ezzel a látás romlását okozza. A glaukoma sokáig tünetmentes, az esetek 90 százalékában lappangva alakul ki - ezért is fontos a rendszeres szemvizsgálat.  Elõrehaladott állapotban jellegzetes tünete a szem és környékének fájdalma, szempirosodás, homályos látás, fényforrás körüli szivárványszerû karikák látása. Hirtelen szemnyomás emelkedés esetén elõfordulhat zöldhályogos roham, ami erõs fájdalommal, hányingerrel, hányással, tágult szembogárral jár.

Az idõs kor és a már korábban említett krónikus betegségek következtében nõ a makuladegeneráció kockázata is. A betegség a retina éleslátásért felelõs területének, a sárgafoltnak (orvosi szakszóval makulának) az idült, elváltozással és visszafordíthatatlan látásvesztéssel járó megbetegedése. A 60 év feletti korosztályban az esetek csaknem negyedében ez a betegség a felelõs a vakság kialakulásáért.

A makuladegenerációban szenvedõk elõször azt észlelik, hogy a látott kép eltorzul, majd szürke, végül fekete foltot látnak pont ott, ahová nézni akarnak. Jellegzetes korai tünet, hogy a beteg az egyenes vonalakat úgy látja, mintha dõlnének, hajlanának vagy megszakadnának. Egyes betegekben a tünetek lassan rosszabbodnak, mások viszonylag rövid idõ alatt mindkét szemükre megvakulnak. A glaukoma és a makuladegeneráció megelõzéséhez elengedhetetlen az éves szemészeti vizsgálat.

Hetven év felett romlik a színlátás, és fokozatosan szûkül a látómezõ is. A huszas évekhez képest a perifériás látás ekkorra már 20-30 százalékkal kisebb. Ennek a képességnek a romlása elsõsorban a vezetésben jelent hátrányt, a hetven év feletti sofõröknek ajánlott az extra óvatósság.
Mit tehetünk a szemünk egészségéért?

A fentiekbõl jól látszik, hogy az öregedéssel járó szembetegségek megelõzésében a legfontosabb a rendszeres szemészeti vizsgálat. Az is látszik, hogy a szembetegségek kockázatának csökkentésében kulcsfontosságú a krónikus betegségek (cukorbetegség, magas vérnyomás, érrendszeri betegségek) kezelése, karbantartása.

Ezentúl minden életkorban fontos, hogy napsütésben télen-nyáron viseljünk napszemüveget. Az UV-sugárzás növeli ugyanis a szürkehályog és a makuladegeneráció kockázatát is. Nyáron ajánlott a széles karimájú kalap is, ily módon védve szemhéjunkat, ahol gyakran alakul ki melanóma.

A szem egészségéhez hozzájárulhat a gyümölcsökben, zöldségekben és halban gazdag étrend is. Különösen a sárga, narancsszínû (répa, citrusfélék), a piros-kék (szeder, áfonya) és a zöld leveles (fodros kel, spenót, kelbimbó) zöldségekben-gyümölcsökben található antioxidánsok támogatják a szemet. A vitaminok közül az A- (béta-karotin), C- és E-vitaminok, az ásványi anyagok közül pedig a cink jótékony hatású a szemre. A makuladegeneráció megelõzésében segítenek az omega-3 zsírsavakban gazdag ételek (tengeri halak, olajos magvak, lenmag).

A szembetegségek kockázatát növeli a dohányzás, napi két kávé vagy tea viszont a kutatások szerint segíthet szemszárazság ellen. (Ennél több kávé, tea viszont pont ellenkezõ hatást válthat ki.)

A szem feszültségének csökkentése érdekében, negyedóránként nézzünk fel a számítógép, könyv mellõl, és 10-20 másodpercig nézzünk távolba. Tévénézésnél is érdemes 20-30 percenként elnézni a képernyõrõl. A szemfeszültséget csökkenti a kielégítõ alvás is.

Ha pedig olyan helyre megyünk, ahol tudjuk, hogy szemünk könnyen kiszáradhat (például repülõgépen, biciklizés közben), tartsunk magunknál szemcseppet.