A felperes pénzügyi intézmény fellebbezett a keresetét elutasító, elsõfokú ítélet ellen és kérte a másodfokú bíróságot, hogy függessze fel a tárgyalást és forduljon az Alkotmánybírósághoz, valamint elõzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen az Európai Bíróságnál.

Az ítélõtábla a felperes mindkét indítványát még a tárgyaláson elutasította.

A CIB jogi képviselõje az elsõfokú ítéletet és a peres eljárás alapjául szolgáló devizahiteles törvényt egyaránt kifogásolta. A tárgyaláson kifejtett véleménye szerint az egyoldalú szerzõdésmódosítás olyan jogosultság, amely a szerzõdéskötéskor a felek között fennálló érdekegyensúly fenntartását szolgálja, azonban a nyáron elfogadott törvény ezt a lehetõséget teljesen kiüresítette.

Az alperes magyar állam ugyanakkor úgy véli, az érdekegyensúly fenntartása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik.

A pénzintézet fellebbezésében az elsõfokú ítélet számos pontját sérelmezte, álláspontja szerint az elsõ fokon eljáró bíróság nem teljesítette indokolási kötelezettségét, a bank szakértõket igénylõ bizonyítási indítványait jogtalanul mellõzte, valamint nem adta kellõ indokát annak sem, hogy miért tartotta irrelevánsnak az állam erre szakosított szervei által végzett vizsgálatokat, amelyek megfelelõnek találták az egyoldalú módosítás listázott okait és módszereit.

A felperes jogi képviselõje anyagi jogszabálysértésként említette továbbá azt is, hogy az elsõfokú ítélet a Kúria iránymutatása ellenére nem alkalmazta a részleges érvénytelenséget.

A magyar állam külön fellebbezést nem nyújtott be, ellenkérelmében az elsõfokú ítélet jóváhagyását kérte, fenntartva álláspontját, miszerint a bank általános szerzõdési feltételeinek egyoldalú módosítást lehetõvé tévõ pontjai különösképp nem felelnek meg a hét elvbõl az átláthatóság, a szimmetria és az objektivitás elvének, így azok tisztességtelenek és érvénytelenek.