Vegyük csak el a játék lehetõségét a gyerektõl, és elvesszük az alkalmazkodás képességét, és ezzel együtt - kicsit sarkítva - csökken a gyermek életben maradásának, fejlõdésének esélye.
Játék az anyaméhben

Ma már számos, a méhen belüli életrõl készült felvétel érhetõ el, melyen azt lehet látni, hogy a magzat játszik a köldökzsinórral, ha pedig ikertestvére is van, akkor vele ismerkedik. Persze itt még szó sincs tudatosságról! Ám a pszichikus szervezõdés, a tapasztalatszerzés és ezen keresztül a tanulás már ekkor megkezdõdik, elõkészülünk az alkalmazkodásra a méhen kívüli élethez - mondja dr. Szamosiné Nagy Sára gyógypedagógus, és idézi Ferenczi Sándor pszichoanalitikust, aki már az 1910-es években megfogalmazta: „az intrauterin lelki életbõl maradt emlékezések befolyásolják a születés után kibontakozó gyermeki lelkületet.” Tehát gyermekünk késõbbi fejlesztéséhez az alapok már a méhen belül kialakulnak!

Mivel a várandósság harmadik hetén elkezdõdik a szív és az agy kialakulása, az idegrendszer fejlõdése, a tizedik héten regisztrálják az önindította mozgásokat, illetve az ötödik hótól hallja a külvilágot, a szülés elõtt nem sokkal pedig bizonyos feltételek mellett már fényt is érzékel, a magzatnak tehát a méhen belül is vannak tapasztalásai. Nem csoda, hogy kismamák között oly népszerû tevékenység a zenehallgatás, sokan mesélnek a pocakjukban fejlõdõ gyermeknek, édesapák beszélgetnek a babával, és a rendszeres testmozgás, a tánc is jó hatással lehet a magzat egyensúlyozási, zenei érzékenységének, hallásának fejlesztésére, sõt a késõbbi beszédfejlõdésre is.
Játék és fejlõdés születés után

A baba mozgásos tapasztalatain, egyszerû játszásokon keresztül fedezi fel a környezetét, a világot, és teszi mindezt nagyon kreatívan, így serkentve a kognitív funkciókat is - mondja Dr. Szamosiné Nagy Sára, a Padlás Konzultációs Mûhely gyógypedagógusa, akihez fejlesztésre visznek kisebb-nagyobb gyerekeket. A baba elsõ játéka saját maga. Élvezi a hangicsálást, örül az artikulációs mozgásoknak, és kapcsolatot is tud  kezdeményezni.

A nyelv elsajátítása a születéskor megkezdõdik, sõt a késõbbi beszédre már a magzati életben felkészül az újszülött. A baba születése pillanatától kommunikál: elsõsorban az édesanyjával, hiszen aktív résztvevõje a mama-baba kapcsolatnak a naponta ismétlõdõ rutinban. Ölben van, vagy fölé hajol a mama, beszél hozzá, énekel neki, ringatja, szemkontaktusban vannak, szoros, intim együttlétben, különösen szoptatáskor. A baba a mamára reagál, a mama a kicsire. A sírás is egyre változatosabb lesz a 6. hétre, megtanuljuk, hogy mit szeretne, hiszen másképp sír, ha éhes, ha fáj valami, vagy tisztába kellene tenni, vagy netán társaságra vágyik. A kifejezõ sírás szerepét részben átveszi a gõgicsélés, ami nagyon fontos a beszédfejlõdésében. A babák ugyan rövidlátók, de azért letapogatják a környezetüket tekintetükkel: a világos-sötét kontrasztra érzékenyek, ezért ajánlják a fekete-fehér babakönyveket. Anyjuk arcát képesek megkülönböztetni máséról.
Mivel és hogyan segíthetjük a fejlõdést?

Rengeteg lehetõséget kínálnak a mindennapi „események” a közös játékra. Beszéljünk a csecsemõhöz, mindig mondjuk, hogy mit csinálunk tisztába tevéskor, fürdetéskor, öltöztetéskor. Nevezzük meg a testrészeket, persze közben simogathatjuk is. Lehetnek ismétlõdõ rítusaink fektetéskor, ébredéskor. A legkisebbekkel is játszhatunk már. A gyermek igényeihez, személyiségéhez igazítsuk az ingereket. Ne a „magasból” szóljunk a kicsihez, guggoljunk le hozzá, nézzünk rá, formáljuk a szavakat jól láthatóan, érthetõen, hiszen minket utánoz. Ne legyünk sem túl hangosak, sem túl halkak. Artikuláljunk tisztán, ne selypítsünk. Fogalmazzunk egyértelmûen, ne bonyolítsuk túl a mondandónkat. Mindig azt a szintet várjuk el, ahol éppen tart a csemete. Legyünk türelmesek, ne siettessük - hívja fel a figyelmet a szakember.

Mondókázzunk sokat, élvezni fogják a mozgással összekötött verselést. Használjuk ki a hangutánzás adta lehetõségeket, mi is bátran kukorékolhatunk. Legyenek kedvenc dalaink, képeskönyveink, meséink. Amíg csak kéri, addig nézegessük a képeket, megmutathatjuk mi, megmutathatja õ, mondhatjuk mi, mondhatja õ. Biztonságot ad az ezerszer elismételt mese, nem hibázhatunk, mert õ jobban tudja. Elégítsük ki csemeténk végtelenített kíváncsiságát a „mi ez?” és a „miért?” korszakban. A televíziózás nem pótolja a játékot, mesét, és a háttérzaj megnehezíti a beszéd észlelését!
Megfosztva, kifosztva

Mi történik vajon a gyermekkel, ha nincs lehetõsége játszani? Harlow 1959-ben végezte híres kísérletét, amikor csecsemõkorukban elválasztott rhesus majmok viselkedését vizsgálta. Viselkedésükben az aktivitás alacsony fokát tapasztalta. Felnõttként sem szexuális viselkedésre, sem az utódokkal való foglalkozásra nem voltak képesek. Spitz a második világháború után írta le a hospitalizáció fogalmát, az anyától való szeparáció következményeit, a pszichikus fejlõdés elakadását. A két kiragadott példa azt szemlélteti, hogy az elhanyagolás, a hátrányos helyzet, a szeretetlenség milyen következményekkel jár. A készségeinek gyakorlásától (a kezdetleges játéktól) megfosztott csecsemõ mind emocionális szinten, mind kognitív fejlõdésében elsivárosodik, visszamarad. Ha nem gügyög a baba, az komoly hallásproblémát is problémát jelezhet.
És akkor mivel játsszon?

Az elsõ idõszakban, amíg nem tud fogni, a látott, hallott dolgoknak örül - mondja a gyógypedagógus. - Három és hat hónapos kora között felfedezi a kezeit, nézegeti, már megfogja a dolgokat, szorítani is tud. A 20-25 cm távolságban lévõ dolgokat látja. Hasra fektetve könnyebb megkaparintani a jól megmarkolható játékot, elég egy is, a sok zavarba ejtheti! A szájával még szívesen tapasztal, nyalogat, belegyömöszöl dolgokat, ezért ne adjunk neki olyasmit, ami szétmehet, amit lenyelhet.

Mindenképp igényes, minõségi játékot vásároljunk! Felszerelhetünk mobil, mozgó, színes, zenélõ játékokat, eleinte alkalmasabb a kiságy szélén lévõ nagyobb színfoltokból álló játék, ezeket szívesen nézegetik, és persze a csörgõ, a rágóka is jöhet, a már leírt tanácsok figyelembe vételével. Népszerûek a sípoló, szorítható, nyomkodható gumifigurák. Fürdéshez is tökéletesek, csak ne féljen a hangjától.Tíz hónapos kortól már utánoznak a babák, csak legyen mit! Egyszerû dolgokat mutassunk, és azt is lassan. Rakosgathatunk mûanyag poharakat, kockákat. Tapsolhatunk, mondókázhatunk.
Fejlesztõ játékok - a szülõk és a gyerek kedvéért

Egy éves kor után megjelennek az úgynevezett fejlesztõ játékok: a gyermek tornyot épít fel, rakosgathat formákat, elõkerülnek az egyszerûbb puzzle-k a rész-egész gyakorlásához. Na és persze megjelenik a kocka, az építés, konstruálás. Teremtsünk lehetõséget a szerepjátékra is, legyen pénztárgép, baba, katona is. Játszhatunk már mintha játékot is. Bábozzunk, meséljünk - ajánlja a szakember.

Hagyjuk a gyerekeket egyedül, elmélyülten játszani, ám, ha igénylik, kapcsolódjunk be - vegyük tudomásul, hogy a játék számára komoly figyelmet, türelmet igénylõ tevékenység, vegyük megtiszteltetésnek, ha részesei lehetünk. Ha megfosztjuk a játék lehetõségétõl, akkor akadályozzuk fejlõdését, értelmi és érzelmi téren egyaránt, nehezítjük meglévõ képességeinek, készségeinek kibontakoztatását.