A forintosítás menetrendje

A fair banki és a forintosítási törvényjavaslat együtt nagyjából már felvázolja, hogyan forintosítják a devizahiteleket:
Január 1-jétõl már az új, rögzített árfolyam alapján esedékesek a törlesztõrészletek (svájci frank: 256,47, euró: 308,97 forintos árfolyam).
Március-áprilisban megkapják az ügyfelek a postai tájékoztatást az elszámolásokról és a forintosításról.
30 napjuk lesz az ügyfeleknek, hogy jelezzék: devizában szeretnének maradni (errõl lásd a keretes írásunkat).
Ha nem teszik, akkor február 1-jei visszamenõleges hatállyal forintosítják a jelzáloghitelüket. A szerzõdés az értesítés kézhezvételét követõ 31. napon, vagyis legkésõbb május 31-éig automatikusan módosul, a február 1-je óta (a még vissza nem állt kamat miatt) fizetett többlet-törlesztõrészletet a banknak át kell utalnia.
Az új törlesztõrészletet elsõ alkalommal májusban (a banki tájékoztatás határidejét követõ hónapban) kell fizetni, a szerzõdések a devizanem és a kamatozás kivételével a forintosítás révén változatlanok maradnak.
Ha megtörtént a forintosítás, de nem tetszik az ügyfélnek a forintosított hitel feltételrendszere, akkor ingyen felmondhatja a hitelét a szerzõdésmódosulást követõ 60 napon belül, vagyis az utolsóként tájékoztatást kapó ügyfelek esetében legkésõbb július 30-áig.
A felmondást követõ 90 napon belül ki kell egyenlíteni a tartozást, vagyis a banki tájékoztatást követõ 150 napon belül, legkésõbb október 28-áig le kell zárulniuk a hitelkiváltásoknak.

Ha valaki az említett 30 napos határidõn belül jelzi bankjának, hogy devizában maradna, és meg is felel valamelyik feltételnek, akkor helyreáll a devizahitel eredeti kamatszintje (a ritka, referenciakamatozású esetekben a kamatfelára), ezzel azonban várakozásaink szerint nem sokan élnek a fokozódó árfolyamkockázatok és az egyébként is jellemzõen alacsony szintre kerülõ forintkamatok miatt.

Kinek nem kötelezõ a forintosítás?
Aki megfelel a január 1-jétõl érvényes jövedelemarányos törlesztõrészlet szabályozásnak, így például frankhitel esetében nem éri el a törlesztõrészlet a nettó jövedelem 10 (400 ezer forintos jövedelemtõl 15) százalékát
Akinek a törlesztõrészletet meghaladó rendszeres devizajövedelme van
Akinek 2020 végéig lejár a devizahitele
Akinek a forintosítás következtében megnõne a kamatszintje
A forintosított hitelek kamatszintje

Hogy mennyire éri meg kiváltani a hitelt egy kedvezõbbel, azt a forintosítás utáni kamatszint (+ kezelési költség) és az elérhetõ forinthitelek kamatszintjének viszonya határozza meg. (Persze az MNB-tõl függõ kamatkockázatról sem szabad megfeledkezni, hisz referenciakamatozású hitelekrõl lesz szó, de ez kezdetben kevésbé megfogható.) Az alábbi három szabály fog vonatkozni a forintosított hitelek kezdeti, friss kamatszintjére a hétfõn benyújtott forintosítási törvényjavaslat szerint, ehhez képest lehet majd dönteni egy hitelkiváltásról.
Kiindulópont: a jelenleg 2,1 százalékos 3 havi BUBOR-ra a devizahitel eredeti (pl. svájci frank bankközi kamatlábához képest számított) kamatfelárát kell a bankoknak felszámítaniuk,
Felsõ korlát: nem lehet azonban magasabb a kamat sem a devizahitel eredeti, sem a mostani (pontosabban a tavaly július 19-ei) kamatszintjénél. A kamatfelár pedig 4,5 (lakáshitelek), illetve 6,5 (szabad felhasználású hitelek) százalék alatt lehet csak.
Alsó korlát: a kamatfelár nem lehet kevesebb, mint 1 százalék.

A korábban ez utóbbi helyett tervezett 2 százalékról kedden már írtunk, akkori véleményünk szerint ez utóbbi korlátba ütközött volna bele a frankhitelesek viszonylag nagy része, ugyanis esetükben az eredeti hitelkamat a mostani 2,1 százalék BUBOR-hoz képest 2 százalékos feláron belül, vagyis 4,1 százalék alatt volt. A 3,1 százalékos kamatszint alatt azonban már tényleg kevesen lehetnek, így az 1 százalékos alsó kamatfelár-korlát nem lesz effektív a döntõ többség esetében.