Az ügyben októberben már született ítélet másodfokon, ekkor az ítélõtábla eljárásjogi szabálysértés miatt hatályon kívül helyezte az elsõfokú döntést és újratárgyalásra kötelezte az elsõ fokon eljáró Fõvárosi Törvényszéket. A törvényszék november 4-én hozta meg ítéletét, amelyben részben helyt adott a felperes UCB Ingatlanhitel Zrt. keresetének. A bíróság ekkor megállapította: a 2010. január 1-jétõl, valamint az azt követõ idõszakban hatályos általános szerzõdési feltételek díj- és költségemelést lehetõvé tevõ rendelkezései valamennyi törvényi elvnek megfelelnek, ezért tisztességesek és érvényesek.

Ezen túl a bíróság elutasította a keresetet a megjelölt rendelkezések azon részében, amelyek nem tartoznak a devizahiteles törvény hatálya alá, vagy azért, mert azok az átláthatóság elvébe ütköznek. A döntés ellen mind a felperes hitelintézet, mind az alperes magyar állam fellebbezett. A felperes kérte egyedi normakontroll eljárás kezdeményezését az Alkotmánybíróságnál (Ab) és a tárgyalás felfüggesztését. Ezen kívül a folyamatban lévõ perek és Ab-nál folyamatban lévõ eljárások befejezéséig is kérte a tárgyalás felfüggesztését, és indítványozta az elõzetes döntéshozatali eljárást. Elõadta a fellebbezésben, hogy a kereset utal ágazati, közigazgatási jogi kötelezettségekre is.

Ilyen az a 2013-tól érvényes rendelkezés, ami kötelezõvé teszi az árazási elvek belsõ szabályzat bevezetését. Ez meghatározza, hogy a szerzõdésnek kell tartalmaznia az oklistát, az árazási elveknek meg az oklista felmerülése esetén való eljárás fõbb elveit. A felperes hitelintézet szakszerûtlenül járt volna el, ha az árazási elvek tartalmát párhuzamosan a szerzõdésekbe is beleveszi, mivel a jogalkotó célja nyilvánvalóan az volt, hogy a szabályozás olyan részletezettséggel maradjon a szerzõdésben, amennyire az odavaló.

Banki szabályzatba pedig kerüljön bele az a rész, amely annak jellege, összetettsége miatt szerzõdéses fogalmakkal nem írható le, azt a fogyasztó szakértelem hiányában nem is látna át. Ennek a betartását a fogyasztó védelmében eljáró a felügyelet ellenõrzi – jegyezte meg a felperes.

Álláspontja szerint irreleváns, hogy az árazási elvek nem nyilvánosak a fogyasztó számára, mivel ez a törvényi szabályozás következménye. Az átláthatóság érvényesülését a kölcsönszerzõdésben foglalt kikötések és az árazási elvek együtt biztosítják - vélte. Az alperes magyar állam fellebbezésében kérte az elsõfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének teljes elutasítását és a megállapított perköltség összegének megemelését.

A részleges érvénytelenség alkalmazásáról kifejtette: a törvény a tisztességtelenség vélelmét a szerzõdéses kikötések egységként kezelt egészére állítja fel. Ebbõl következik, hogy az egyoldalú szerzõdésmódosítást lehetõvé tevõ szerzõdéses kikötés nem bontható tovább. Az alperes elõadta: ha a bíróság egyes okokat kiemel, míg másokat érintetlenül hagy, akkor korlátozott oklistát hoz létre, amellyel megváltoztatja a felek szerzõdéses akaratát. Az érvényes és érvénytelen okok keveredése miatt az esetleges elszámolás is átláthatatlanná válhat.

Felperes fellebbezési ellenkérelmében a részleges érvénytelenség kapcsán kifejtette: semmi sem zárja ki, hogy alegységekre bontsa a bíróság az egyes szerzõdésmódosítási okokat, az oklistát. Ezek önállóan értelmezhetõk és gyakran közük sincs egymáshoz – tette hozzá. Nem vezethetõ le a törvénybõl, hogy ha a bíróság új, módosított oklistát hoz létre, akkor ezzel a felek szerzõdéses akaratát pótolja.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtette: a bíróság az oklista valamennyi elemét egyenként megvizsgálta és helyesen következtetett arra, hogy nem felelt meg az átláthatóság elvének. Semmi akadálya nem volt annak, hogy a felperes az árazási elveket a fogyasztói szerzõdés részévé tegye – tette hozzá.