Hans Dietrich Genscher külügyminiszter, Theo Weigel pénzügyminiszter, Horst Teltschik pedig Kohl kancellár fõtanácsadója volt Németország újraegyesítése idején. A megemlékezések alkalmából azokról a tényekrõl és összefüggésekrõl meséltek A lényeg stábjának, amelyekrõl akkoriban csak néhányan, maguk a döntéshozók tudtak.

Helmut Kohl soha nem adta fel az újraegyesítést – fogalmazott Horst Teltschik, Kohl kancellár fõtanácsadója.

„Helmut Kohl 1989. december 19-én az NDK akkori miniszterelnökével Drezdában tárgyalt és az akkori drezdai közhangulat figyelmeztette a kancellárt arra, hogy ezek az emberek igenis most akarják a német egységet, már nem volt a szlogen, hogy „mi vagyunk a nép, hanem az, hogy „egy nép vagyunk. Drezdában vált világossá számára, hogy a német egység sokkal gyorsabban megvalósul majd, mint azt sejteni lehet. November végén tartott egy nagyon fontos beszédet a Bundestagban - az úgynevezett tízpontos beszédet -, amely egyértelmû stratégiát tartalmazott arra, hogyan fogjuk a német egységet létrehozni” – fogalmazott Horst Teltschik.

„Magyarország is megpróbált nekünk segíteni - és ne csak a menekültkérdésre gondoljon. Magyarország volt az elsõ ország a Varsói Szerzõdés államai közül, amely támogatta a Magyarországon élõ német kisebbséget. Lengyelország, a Szovjetunió, Románia nem volt erre hajlandó, Magyarország az elsõ volt ebben. Barátságnak és a jóakaratnak a gesztusát mutatta és én azt mondtam, hogy ez nagyon fontos, mert ez egy példa a Varsói Szerzõdés országai számára. Amikor a lengyelekkel tárgyaltam, akkor mondhattam nekik, hogy ti miért nem teszitek meg azt, amit a magyarok megtesznek? Kétoldalúan támogattuk egymást” – mondta az interjúban Horst Teltschik.

A német újraegyesítés gazdasági feladatait Theo Weigel pénzügyminiszter így látta: „Senki se tudta, mibe fog ez kerülni. Folyton azt kérdezték tõlem, de mennyibe fog kerülni az újraegyesítés? Azt mondtam, nem tudom. Sokan mások, tudósok és intézetek számokat mondtak, de mindannyian hatalmasat tévedtek. Tovább tartott és többe került, mint az bármelyikünk is várta” – mondta Theo Weigel.

Hans Dietrich Genscher akkori külügyminiszter egyenesen európai szabadságharcnak tekinti a folyamatot.

„Amit mi annak idején talán nem is ismertünk fel, ez a valóságban egy európai szabadságharc volt. Különbözõ formákban, különbözõ országokban. Lengyelországban másként, mint Magyarországon. Magyarországon másként, mint az NDK-ban, de mindenhol ugyanarról volt szó: ellenállni Moszkva felsõbbrendû pozíciójának! Ezzel létrejött egy új európai egység” – hangsúlyozta Genscher.

„Mi németek soha nem fogjuk elfelejteni az akkori magyar vezetõk bátor döntését, az egész magyar nép támogatását 1989-ben. Azok a menekültek, akik Magyarországról, Magyarországon át jöttek, egy egészen más hangulatot hoztak Európába és teremtettek az NDK-ban is. Tehát a magyar népnek nagyon nagy szerepe van Németország újraegyesítésében” – fogalmazott Dietrich Genscher.

Peter Altmeier, Németország jelenlegi kancellária miniszter, a máig ható tanulságokról is beszélt. „Azt hiszem, hogy az elmúlt 25 évben sikerült az emberek helyzetén javítani, egyes országokban gyorsabban, máshol lassabban. Ezt ma nem csak Kelet-Németországban látjuk így, hanem Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban. Az emberek a saját kezükbe vették a sorsukat, önmagukért dolgoznak és nem valamilyen ideológiáért. Ez megváltoztatta az országokat, a vidékeket, a régiókat, egész Európa egyesült és nem csak Németország és ez nagyszerû” – fogalmazott.

„Az európai bõvítés az európai emberek természetes kifejezése a szabadságra. Az európai bõvítést senkire sem erõszakolták rá, hanem a magyar, a lengyel, a szlovák, a szlovén, az észt, a lett, a litván, a horvát emberek kívánsága volt az, hogy belépjenek az Unióba, amely egy bizonyos jólétet és szabadságot jelent, szabadságot és egyben védelmet azok ellen, akik bele akarnak avatkozni az életükbe, jólétet, szociális biztonságot, a gazdasági és szociális fejlõdés által. Ez meggyõzõ bizonyítéka volt annak, hogy Európában ugyanazokat az értékeket valljuk és összetartozunk” – húzta alá Peter Altmeier.

„A Sopronpusztán rendezett Piknik, és néhány héttel késõbb a határok teljes megnyitása nagyon fontos jelzés volt egy békés forradalom számára és egyben alapkõ letétele a német-magyar barátságnak is. Mi németek soha nem fogjuk elfelejteni ezt. Magyarország Németország barátja volt és ez a jövõben is nagyon fontos lesz nekünk” – fûzte hozzá.