Az útmutatást a jegybank a pénzügyi intézmények számára követendõnek tekinti a kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutató gyakorlati kialakításánál, melynek jogszerûségét az MNB vizsgálja majd.

A november végén elfogadott törvény értelmében a pénzintézeteknek a három évet meghaladó futamidejû hiteleknél a hitelkamatot, illetve a referencia kamatlábhoz kötött, változó kamatozású hitel esetében a kamatfelárat, legalább hároméves kamatperiódusra elõre kell rögzítenie. A kamatot vagy a felárat a hitel teljes futamideje alatt legfeljebb öt alkalommal módosíthatja a pénzintézet. A hitelkamatok legfeljebb a kamatváltoztatási mutató, a kamatfelárak pedig legfeljebb a kamatfelár-változtatási mutató alkalmazásával számított mértékig változhatnak - olvasható a tájékoztatásban.

A jegybank hangsúlyozza, hogy a törvény nem a kezdeti kamatot és felárat szabályozza, hanem az elsõ kamatperiódust követõen, kamatperiódusonként a kamat, vagy a referencia kamatlábhoz kötött változó kamatozású hitel esetén a felár változtathatóságának százalékpontos mértékét.

Ennek értelmében az indexalapú mutatók gyakorlati kialakításánál a pénzintézeteknek törekedniük kell arra, hogy azok a változók, amelyekbõl a mutató elõáll a hitelezõtõl függetlenek legyenek.

Ezen változóknak az ügyfél számára nyilvánosan hozzáférhetõnek kell lennie, annak érdekében, hogy a fogyasztó lássa, mely változók hogyan változtak a kamatperiódus alatt. Elvárás továbbá, hogy a mutató kiszámolása a magyarázattal együtt érthetõ és átlátható legyen az ügyfél számára.

Alapvetõ, hogy pénz- és tõkepiacok alakulását leíró változókra - a referenciaindexekhez hasonlóan - érvényesüljön a kellõ likviditás, átláthatóság és objektivitás elve.

Az kamat-, illetve a kamatfelár-változtatási mutatónak százalékpontban kifejezhetõnek kell lennie, és a százalékpontra alakításnak, a magyarázattal együtt szintén érthetõnek és átláthatónak kell lennie a fogyasztónak.

Fontos alapelv, hogy a mutatók kialakítása során nem az elõzõ kamatperiódus alatt megnövekedett költségek következõ periódusra történõ áthárítása a cél, hanem a soron következõ kamatperiódust közvetlenül megelõzõ változás megragadása a hitelezés refinanszírozási költségeiben, illetve az üzleti kockázat körén kívül álló, a hitel nyújtásához kapcsolódó költségekben.

Ugyanakkor az elõbbi alapelvnél figyelembe kell venni, hogy a refinanszírozási költségnél a mutatók mögötti változók idõsorai változékonyak lehetnek, ahol kiugró értékek is elõfordulhatnak. Ezért mindenképp egy, vagy több havi átlag javasolt. Fontos, hogy adott hónap(ok) átlaga legyen meghatározva, különben napi mutatót kellene elõállítani, ami gyengítené az átláthatóságot - írta a jegybank.

Megjegyzik azt is, hogy a törvény 2015. február 1-jével lép hatályba, ugyanakkor a pénzügyi intézményeknek már januárban szükséges a szabályzataik átalakítása annak érdekében, hogy februárban fennakadás nélkül tudják folytatni tevékenységüket.

A kamat vagy kamatfelár módosításának mértékét a kamatperiódus lejártát megelõzõ 120. napi kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutató figyelembevételével kell megállapítani, mivel az ügyfelet a változtatást 90 nappal megelõzõen ki kell értesíteni.