A prosztatarák korai, idejében történõ felismerése fontos cél, ennek érdekében ajánlatos, hogy a 40 év fölötti férfiak évente látogassák meg az urológiai szakrendelést, ahová külön háziorvosi beutaló sem szükséges – hívta fel a figyelmet a Magyar Rákellenes Liga.

A férfiak húgy-ivarrendszeri problémái között vezetõ helyet foglalnak el a prosztata (dülmirigy) betegségei. A leggyakrabban elõforduló betegségek: prosztatagyulladás, a prosztata jóindulatú megnagyobbodása és a rák (rosszindulatú daganat).
Idõsek betegsége

A prosztatarák elsõsorban az idõsebb férfiak betegsége, de 40 éves életkor után bárkinél, bármikor kialakulhat és kialakulásának veszélye az életkor elõrehaladtával egyre inkább növekszik. 50 éves korban a férfiak 50 százalékánál, 80 éves korban már a 90 százalékánál fennáll valamely prosztataprobléma (például a jóindulatú megnagyobbodás).

A prosztatarák kialakulásakor a daganatot kóros növekedésû sejtek állománya alkotja, melyek szabálytalanul osztódnak. Ezen kóros sejtburjánzások a korai idõszakban még a prosztatán belül maradnak, súlyosabb esetben azonban ráterjedhetnek a környezõ (prosztatán kívüli) szövetekre is (metasztatizálódott-áttétet képezõ prosztatarák), károsítva a szövetek és a nyirokszervek mûködését. Ha ez a daganat tovább terjedve eléri a nyirokcsomókat, akkor már bármely egyéb szervhez, szervrendszerhez (pl. a húgyhólyagba, végbélbe), vagy a csontokba is átterjedhet.
Megelõzés szûréssel

Magyarországon a prosztatarák a férfiak körében a harmadik leggyakoribb daganatos halál. Évente mintegy négyezer friss prosztatarákos esetet diagnosztizálnak, és 1400-1600-an veszítik életüket a betegség miatt, pedig az idõben felfedezett prosztatarák gyógyítható. Az idejében történõ felismerést szolgálják a szûrõvizsgálatok, melyek fontosságát a statisztikák is alátámasztják: míg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a frissen diagnosztizált prosztata rákos esetek 80 százaléka mûthetõ, azaz még nem terjedt a prosztata határain túl, addig Magyarországon az arány fordított: a betegek 70-80 százaléka már áttétekkel kerül orvoshoz. Ekkor a sebészi beavatkozás, amely a korai esetek 90 százalékában tíz éven túli túlélést biztosít, már nem kerül szóba.

A kezdeti állapot többnyire tünetmentes, de a panaszok megjelenése esetén a tünetek ugyanazok mind a jóindulatú, mind a rosszindulatú megbetegedések esetében. A prosztatarák gyanúja esetén a pontos és végleges diagnózishoz (kiterjedés, méret, szövettani típus) további vizsgálatokra van szükség, amely a diagnózis felállításán túl azt a célt is szolgája, hogy a beteg az állapotának megfelelõ, legeredményesebb kezelést kaphassa. A kezelések tárháza a megfigyelés és várakozás módszerétõl a mûtéten keresztül a hormonkezelésig, a kemoterápiás és sugárkezelésig többféle, esetenként egymással párhuzamosan végzett beavatkozás is lehet.

A betegség korai stádiumaiban hormonkészítmények segítenek, de elõrehaladottabb stádiumokban, amikor a rák metasztatizál (áttétet ad más szervekbe) és a hormonkészítményekre már nem reagál, kemoterápiás gyógyszerek adása válik szükségessé a túlélés növelésére és az áttétel adta fájdalom csökkentésére. Ez urológus, onkológus és onkoradiológus szakorvos együttes csapatmunkáját jelenti.

Az idõben felismert prosztatarák gyógyítható, vagy legalábbis visszaszorítható és a beteg számára jó minõségû, lényegében tünet- és panaszmentes élet biztosítható. Abban az esetben, ha a tumor a prosztatamirigyre lokalizálódott, mûtéttel a daganat teljes eltávolítása mintegy 90 százalékos gyógyulási esélyt biztosít.

Ha a beteg késõn kerül orvoshoz (a daganat áttétet képzett) a gyógyulás esélyei a prosztatarák stádiumainak súlyosbodásával egyre inkább romlanak, és már csak a túlélés idejének növelésére van esély.