A propaganda ugye ismert: értékteremtés, sõt, a résztvevõk (elõbb-utóbb) visszatérhetnek a munka világába. Visszapörgettem hát saját közmunkás emlékeim. Amikor áprilisban Rozsályban jártam, saját szememmel láttam: a közfoglalkoztatás révén a település képes ellátni saját szükségleteit. A helyiek szívesen „dolgoztak a közért”, és nem csak a polgármester jelenlétében szóltak elismerõen a rozsályi mintáról.

Ám nem minden papsajt! A közfoglalkoztatás árnyoldala is megvilágosodott elõttem akkor, mikor Jánkmajtison olyan környékbeli vállalkozókkal beszélgettem, akik a betakarítás idejére alig találtak maguknak hadra fogható embert, mert mindenki közmunkán volt. „Kényelmesebb az ásót támasztani, mintsem eljönni almát szedni” – hangzott a termelõ szféra szempontjából a program „fõbûne”.

A fejem még most is csóválom: jó lesz ez így?