A légzésfigyelõ használata javasolt a koraszülött babáknak, akik hajlamosabbak apnoe-ra, azoknak, akiknek bármiféle légzõszervi rendellenessége van, és egyes szívbetegségek esetén is. Emellett minden babának hasznos lehet olyan helyzetekben, amikor például a csecsemõ visszabüfizi a tejet/ételt és az a légcsõbe visszafolyik, vagy magas láz, betegség miatt légzési probléma merülhet fel.

Ugyanakkor arra is érdemes gondolni, hogy gyakran a légzésfigyelõ valójában csak a mozgást figyeli, nem tesz különbséget aközött, hogy a mozgás a lélegzésbõl származik-e. A fekvõhely alá csúsztatott érzékelõ párnák a baba mozgását (párnákra gyakorolt nyomását) ellenõrzik, s ha 20 másodpercig kimarad a légzés vagy percenként 10 alá csökken a légzésszám, akkor jelez. Általában hanggal és villogó jellel, de van olyan készülék is, amelyik rezgõ mozgást is végez riasztáskor, ezzel is stimulálva a babát, s légvételre ösztönözve. Mivel a mozgást figyelõ párnák nagyon érzékenyek, fontos arra ügyelni, hogy a baba ágya körül ne legyen semmi, ami picit is mozog, mert azt a készülék akár a baba mozgásaként is észlelheti, s tényleges baj esetén nem tudja jelezni a veszélyt. Például egy ventilátor, egy forgó játék, amit a levegõ megmozgat, máris megtévesztheti a gépet. Az elején emiatt le kell tesztelni a készüléket úgy, hogy amikor üres az ágy, bekapcsoljuk a légzésfigyelõt, 6 méterre eltávolodunk az ágytól, és mérjük, 20 másodpercen belül valóban riaszt-e.
Mi van akkor, ha beriaszt?

Sokszor szerencsére már önmagában a riasztó hangjelzés, vagy a szülõk villanyoltása elegendõ ahhoz, hogy a baba újra elkezdjen lélegezni. Ilyenkor, még ha mindent rendben is találunk, jelezzük orvosunknak, hogy volt riasztás. Ha gyakran jelez be a készülék, de nem látunk semmi rosszat a babán, a készülékben is keressük a hibát. Abban az esetben, ha a riasztáskor a baba eszméletlen, nem reagál, azonnal elsõsegélynyújtást kell alkalmazni, és orvosi segítséget kell kérni.

A legjobb készülék beszerzése után is elõfordulhat, hogy rendszeresen tévesen riaszt a légzésfigyelõ, ennek a leggyakoribb oka az, amikor a matrac és az érzékelõ elcsúszik egymástól, vagy a baba lemászik az érzékelõpárnáról.

Egyszerûen vannak mozgékonyabb csecsemõk, akik már egészen pici korban is körbevándorolják az ágyat. Ezen a problémán segíthet az, ha a géphez több párna is csatlakoztatható, egy átlagos méretû kiságy két érzékelõvel már általában üzembiztosan lefedhetõ. Ha sok a riasztás, akár az is elõfordulhat, hogy biztos, ami biztos alapon a babával berendelnek minket párnapos megfigyelésre egy kórházba (én hallottam már ilyenrõl).
Mire figyeljünk?

Egyértelmû, hogy a légzésfigyelõvel kapcsolatos legidegesítõbb jelenség az, amikor éjszaka bemegyünk szoptatni, kivesszük a gyereket, kényelmesen elhelyezkedünk, a gyerek éppen ránk cuppan, és ebben a pillanatban elkezdõdik az éktelen sípolás, mivel természetesen elfelejtettük kikapcsolni a gépet, amikor kivettük a gyereket az ágyból. Összeszedettebb anyákkal ez csak néhány alkalommal történik meg, szétszórtakkal viszont gyakorlatilag akárhányszor.